Ölembe hajtja a fejét, s én a hajában turkálva simogatom, dúdolok, s ő egyszercsak szomorúan megszólal: „Lassan összehozhatnánk már egy kisbabát”, én csak szomorúan, csendesen felelek: „Igen.” Aztán hallom a kérdését százezerszer, hogy vajon mikor fog végre sikerülni, hogy olyan jó lenne ha nekünk is lenne gyerekünk, hogy már az XY-nál és a Z-nél is… Tovább »
Amikor a férj várja türelmetlenebbül a gyermekáldást – Meddőségi napló
Ölembe hajtja a fejét, s én a hajában turkálva simogatom, dúdolok, s ő egyszercsak szomorúan megszólal: „Lassan összehozhatnánk már egy kisbabát”, én csak szomorúan, csendesen felelek: „Igen.” Aztán hallom a kérdését százezerszer, hogy vajon mikor fog végre sikerülni, hogy olyan jó lenne ha nekünk is lenne gyerekünk, hogy már az XY-nál és a Z-nél is… Tovább »
Egy ideje rádöbbentem, hogy az esküvőnk óta semmi mással nem foglalkoztam, csak hogy teherbe essek, nem fektettem energiákat a szakmai fejlődésembe, az egyéb hobbijaimba, és volt időszak, mikor betegen a kapcsolataim is hanyagoltam. Szabadidőmben eleinte terhességről és gyerekekről, aztán teherbeesésről és meddőségről olvastam, új ismeretségeim is ide köthetőek, ők azok, akikkel fórumokon, aztán a blogom… 
A gyógyszerállítgatás rettenetesen megviselt mind fizikailag, mind lelkileg az, hogy meg kellett tapasztalnom a saját törékenységem. Már kezdtem magam kicsit jobban érezni, azonban rá kellett döbbennem, hogy gyakorlatilag hónapok estek ki úgy az életemből, hogy szinte semmi nem történt velem, nem igazán lesznek emlékeim, és ami van, az se olyan, mint amit házasságunk első évéről… 
Nem tudom, mi ütött belém, de egy ideje rettegek. Rettegek, hogy akiért annyira megküzdünk, elveszítjük, mielőtt láthatnánk. Félek tőle, hogy hiába beszélek hozzá, amikor nem látják, és nem hallják, és biztatom, hogy szeretni fogjuk, jó helye lesz nálunk, és tőlünk indulva ezernyi lehetősége lesz az életben, nem fogok tudni vele beszélni a valóságban. Régebben nem… 
Mikor megemelték a pajzsmirigyhormon adagomat, az első héten minden “rendben” volt. Tudtam, hogy lehetnek túlműködési tünetek a hozzászokási időszakban, és azt is, hogy idővel el kell múlniuk. Az az első két hét volt, mikor a hallójárat gyulladásommal napi rendszerességgel jártam orvoshoz, és eleinte a Cataflammal is a falat kapartam a fájdalomtól. Aztán meggyógyultam. Egy-két napig… 
Azon a kedden voltam kontrollon az endokrinológusnál, felírtak nekem még egy doboz gyógyszert, hogy biztos kitartson, de mindegy is, elvégre életem végéig szednem kell. Aznap már éreztem, hogy nincs teljesen rendben a fülem, de csak kicsit fájt, innen még sokszor vissza tudtam fordítani, elkezdtem tehát otthon vajákoskodni, először is 1000 mg C-vitamin, ami sose árt,… 
Ott álltam a pajzsmirigy alulműködésemmel, a gyerek utáni vágyammal, próbáltam elfogadni az elfogadhatatlant, hogy életem végéig gyógyszerszedésre szorulok, próbáltam felállni, aztán újra elbuktam, és mindeközben emelt fővel küzdeni és erősnek mutatni magam a környezetem szemében. Elmentem Aviva-tonázni, és minden második nap gyakoroltam, szerettem, és hittem benne, hogy segíteni fog, pedig elsősorban nem a pajzsmirigy-problémára találták… 
Tavasszal, az életmódváltásom során kezdtem el futni, egy közeli parkban, s ahogy tavaszodott, nem csak a szerelmespárok, és a söröző gimnazisták lettek egyre többen, hanem a játszótéri gyerekek és anyukák. Ők irigykedve néztek rám, ahogy szombat délután róttam a köröket, s én hasonlóképp pillantottam vissza rájuk, hogy cseréljenek velem. Magamban csendben magyaráztam, hogy azért teszem,… 
Kiléptem az endokrinológus ajtaján, és egy nagy kő esett le a szívemről, hurrá, nem pco és nem inzulinrezisztencia, csak egy “kis” pajzsmirigy alulműködés, nem kell életem végéig diétáznom, és nem fog felborulni a hormonháztartásom, ha egy nap kihagyok egy edzést. Örüljünk. Megbirkóztam a gyógyszeradagolással, és megszenvedtem reggelente az aprócska gyógyszer kettétörésével. De végülis jó, vagy legalábbis… 
Miután kijöttem az endokrinológustól és leadtam a vérem, újabb egy hónap várakozásra voltam ítélve, míg megtudhatom az igazságot, azaz hogy mi a bajom (,amit hogy fokozzam az izgalmat, nem árulok el rögtön, csak valahol a bejegyzés közepén, hogy végig kelljen olvasnotok 😀 mert gonosz vagyok). Azt az egy hónapot nagyjából avval töltöttem, hogy olvastam, olvastam… 
Rettegve és kíváncsian vártam, hogy először betehessem a lábam abba a titokzatos szobába, ahol az endokrinológus fog ülni, bevallom, féltem tőle, hogy nehogy itt is egy a nőgyógyászhoz hasonlóan bunkó orvost fogjak ki. Már jó előre elindultam, hogy az időpontomra mindenképp odaérhessek. Útközben összefutottam egy rég nem látott kedves ismerősömmel, és valamiért akkor rettegtem, meg ne… 
Ha őszinte vagyok magammal, be kell vallanom, hogy ez az a bejegyzés, melynek legszívesebben elkerültem volna a megírását, akkor viszont nem érezném magam hitelesnek, ha egy ennyire fontos témáról nem beszélek, ugyanakkor nagyon nehéz róla őszintén írnom, ugyanis ez a meddőségnél sajnos egy rendkívül érzékeny téma. 😛 Érzések és gondolatok kavarognak bennem, látom magunkat évekkel… 
Az endokrinológus beutalóval a kezemben vártam annak a bizonyos napnak az eljövetelét, mikor végre az orvos színe elé járulhatok. Természetesen barátom, a google segítségével olvastam, olvastam és olvastam, meddőségi blogokat, ismeretterjesztő oldalakat, kicsit tudományosabb oldalakat egyre inkább az orvosok felé haladva, és próbáltam magam elhelyezni az egész rendszerben. Örök idealistaként reménykedtem benne, hogy mikor március 27-én… 
Én voltam az, aki nagy családban nőttem fel, nagy nővérként. Gyerekként babával játszottam, vagy kistesókkal, tízenkevés évesen büszke voltam rá, hogy tudok egyedül pelenkázni, és be tudom imádkozni a szájukba a sütőtökkrémet. Én voltam az, aki Barbie-babával játszottam, és akármennyire is nem számít most menőnek, bevallom, szerettem, voltak felnőtt és gyerekbabák, és lehetett velük játszani…. 
Hiába hittem a december-januári maratoni ciklusom után, hogy most minden rendben lesz, hiába bíztam, váltottam életmódot, futottam, és táplálkoztam egészségesen, miközben egy lelki hullámvasúton ültem, és a sok ‘nálatok mikor jön a gyerek‘ kérdés miatt igyekeztem minél kevesebb emberrel kommunikálni, úgy tűnt, minden hiába volt. A 30. nap körül elölről kezdődött az egész, drogéria, izgulás,… 
Február 1-én a december-januári maratoni ciklusom után egy kis gyógyteás rásegítéssel új ciklust nyitottam, tele reményekkel, hogy most majd minden rendben lesz, visszaáll a régi rend, és remélhetőleg hónap végén produkálok egy dupla csíkos tesztet, kiszámoltam a szülés várható időpontját, és ahogy az lenni szokott, rájöttem az összes előnyére, miért éppen az az egy hónap… 
Jöjjön mindenki kedvenc kérdése, és kedvenc témája, amihez, mint mindenki, én is hozzászólok, úgyis szeretem osztani az észt. 😀 Az ember lánya betölti a 20, 25, 30, vagy akárhány évet, párkapcsolata lesz, férjhez megy, összeköltöznek, diplomát szerez, dolgozik, előléptetik, lakást vesznek, majd házat, és autót, sőt, előfordulhat, hogy előbb-utóbb beköltözik egy kutya is a lakásba,… 