Cseresznyevirág blog

Új sorozatot indítok, melyben olyan könyveket és filmeket mutatok be, melyek a blog profiljába vágnak. 🙂 Ez a sorozat a többivel ellentétben nem heti rendszerességgel fog megjelenni, de igyekszem minél gyakrabban jelentkezni vele. Már több helyről hallottam felőle, sokan ajánlották, és nagyon szerettem volna megnézni ezt a filmet, ez azonban régóta váratott magára, aztán a… Tovább »

A kíváncsiság nagy úr, ugyanakkor sose fogom megérteni, miért olyan fontos, hogy minden diszkréciót mellőzve vájkáljunk mások életében, mintha az lenne a legfontosabb, hogy minket tájékoztassanak a hálószobatitkaikról. Azt értem, hogy a családot és a legközelebbi barátokat érdekelheti, mikor gyarapodunk, de általában nem csak ők szeretnek melegen érdeklődni ahelyett, hogy megvárnák, míg bizalmat szavazunk nekik…. Tovább »

A mai {Vigyázz! Kész! Posztolj!} témája a stresszkezelés. 🙂 Bár rendkívül fontos témának tartom, rengeteget gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e, ugyanis nemrégiben egy egész hétig a stressz volt a blogomon a téma. 🙂 Ennek keretein belül három bejegyzésem született, arról, hogy valóban befolyásolja-e a stressz a fogamzóképességet, a stresszes életmóddal igencsak összefüggő premenstruációs szindrómáról és egy… Tovább »

Mit jelent nőnek lenni? Talán egy folyamatos harcot önmagunkkal, nőként, azért, hogy nők lehessünk, igazán, ízig-vérig. De mitől nő a nő? Az óvodában még egyszerű volt, a lányoknak hosszú volt a haja, a fiúknak rövid, a világ pedig kerek volt. 🙂 Egyébként pedig nyilván a lányok voltak a jófejek. 😀 Bár kiscsoportban volt egy fiú… Tovább »

Ölembe hajtja a fejét, s én a hajában turkálva simogatom, dúdolok, s ő egyszercsak szomorúan megszólal: „Lassan összehozhatnánk már egy kisbabát”, én csak szomorúan, csendesen felelek: „Igen.” Aztán hallom a kérdését százezerszer, hogy vajon mikor fog végre sikerülni, hogy olyan jó lenne ha nekünk is lenne gyerekünk, hogy már az XY-nál és a Z-nél is… Tovább »

Egy ideje rádöbbentem, hogy az esküvőnk óta semmi mással nem foglalkoztam, csak hogy teherbe essek, nem fektettem energiákat a szakmai fejlődésembe, az egyéb hobbijaimba, és volt időszak, mikor betegen a kapcsolataim is hanyagoltam. Szabadidőmben eleinte terhességről és gyerekekről, aztán teherbeesésről és meddőségről olvastam, új ismeretségeim is ide köthetőek, ők azok, akikkel fórumokon, aztán a blogom… Tovább »

A gyógyszerállítgatás rettenetesen megviselt mind fizikailag, mind lelkileg az, hogy meg kellett tapasztalnom a saját törékenységem. Már kezdtem magam kicsit jobban érezni, azonban rá kellett döbbennem, hogy gyakorlatilag hónapok estek ki úgy az életemből, hogy szinte semmi nem történt velem, nem igazán lesznek emlékeim, és ami van, az se olyan, mint amit házasságunk első évéről… Tovább »

Tegnap írtam róla, milyen fontos, hogy a jó szülőséghez feldolgozzuk saját gyermekkorunk traumáit, illetve arról is, hogy ebben még nekem is van hová fejlődnöm. Ugyanakkor úgy gondolom, nem elég túltennünk magunk saját sérelmeinken, hanem – különösen ilyenkor, mikor úgyis várakozó álláson vagyunk, – érdemes energiát fektetnünk abba, hogy jobbak lehessünk. Ne kövessük el ugyanazokat a… Tovább »

Szeretném azt az időt, amíg várjuk a kis albérlőnk beköltözését a legjobban kihasználni, de nem arra, hogy bulizhassunk, világot lássunk, hanem arra, hogy a lehető legjobb anya lehessek, akit kaphat, ennek pedig egyik legfőbb alappillére, hogy feldolgozzam saját gyermekkorom traumáit, és ne neki(k) kelljen azokért a dolgokért megbűnhődniük, amiket én gyermekként elszenvedtem. Miért fontos feldolgozni… Tovább »

Csatlakoztam a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kihíváshoz, úgyhogy mostantól nálam is olvashatjátok kéthetente ezeket az írásokat. 🙂 Az eheti téma a ‘Gyűjtemények’. Mióta az eszemet tudom, mindig gyűjtöttem valamit, ami akkor és ott leginkább kifejezte a személyiségemet, az életem értelmét, álmaimat, vágyaimat, érdeklődésemet. 🙂 Kislányként játékokat, babákat, plüssállatokat, felsorakoztattam őket az ágyam szélére, az asztalomra, a polcomra,… Tovább »

Nem tudom, mi ütött belém, de egy ideje rettegek. Rettegek, hogy akiért annyira megküzdünk, elveszítjük, mielőtt láthatnánk. Félek tőle, hogy hiába beszélek hozzá, amikor nem látják, és nem hallják, és biztatom, hogy szeretni fogjuk, jó helye lesz nálunk, és tőlünk indulva ezernyi lehetősége lesz az életben, nem fogok tudni vele beszélni a valóságban. Régebben nem… Tovább »

Életmódváltás, tudatosan, mi az, ami eszünkbe jut elsőre? Helyes táplálkozás, sport, képeken fehér fogakkal mosolygó salátát evő nők, kifacsart, mosolygós jógapozíciók. A legnehezebbet ugyanakkor szeretjük elfelejteni. Az utóbbi időben igyekeztem végiggondolni, hogy mi az, amin eddig rendszeresen elbukhattam, és eszembe jutott az, hogy látom magam. Persze, a testkép, szinte el se tudom képzelni, milyen volnék… Tovább »

Ha rám nézel, egy fiatal lányt látsz, aki távol áll az ideális súlytartománytól, derékon körbe pufi zsírpárnák veszik körül, s már meg is fogalmazod az ítéletet magadban, hogy biztosan elhanyagolja magát, nem foglalkozik a kinézetével, lusta, nem mozog, és egész biztosan egészségtelenül zabál, fel sem áll a monitor elől, ha dolgozik, akkor is ülőmunkát. Az… Tovább »

Tavasszal, az életmódváltásom során kezdtem el futni, egy közeli parkban, s ahogy tavaszodott, nem csak a szerelmespárok, és a söröző gimnazisták lettek egyre többen, hanem a játszótéri gyerekek és anyukák. Ők irigykedve néztek rám, ahogy szombat délután róttam a köröket, s én hasonlóképp pillantottam vissza rájuk, hogy cseréljenek velem. Magamban csendben magyaráztam, hogy azért teszem,… Tovább »

Függetlenül minden “jó tanácstól”, amiket ezen a héten nem is emlegetünk, be kell vallanunk, hogy – sajnos – egy igen stresszes, rengeteg szenvedéssel, megpróbáltatással, kínnal és kétellyel teli időszakot élünk, mikor nem jön a baba. Nem elég, hogy meg kell küzdenünk avval, amivel a többieknek, munka, háztartás, bevásárlás, elkéstem, dugó van, nem jön a busz,… Tovább »

Kiléptem az endokrinológus ajtaján, és egy nagy kő esett le a szívemről, hurrá, nem pco és nem inzulinrezisztencia, csak egy “kis” pajzsmirigy alulműködés, nem kell életem végéig diétáznom, és nem fog felborulni a hormonháztartásom, ha egy nap kihagyok egy edzést. Örüljünk. Megbirkóztam a gyógyszeradagolással, és megszenvedtem reggelente az aprócska gyógyszer kettétörésével. De végülis jó, vagy legalábbis… Tovább »

Nemrég töltöttem be a 24. évemet, hatalmas szerelmünkből házasság lett, és egymás kezét fogva éljük az életünk. Még csak 23 éves voltam, a férjem pedig 27, mikor elhatároztuk, hogy gyereket szeretnénk, mert számunkra ez az élet, a legfontosabb, hogy egy jó családunk lehessen, hogy szeretnénk mindent egymásért és a gyermekeinkért. Kinőttünk a bulizásból, és nem akartunk többet… Tovább »