Cseresznyevirág blog

Nem panaszkodhatok, van egy lakásunk, ahol már lassan két éve hajtom nyugovóra minden este a fejem, ez az a hely, ahol férjjel megalapítottuk a közös jövőnk, késő estig filmeztünk, egymás mellé feküdtünk a puha takarók közt a franciaágyba (a többiről pssszt), ahol a konyhában ízletesebbnél ízletesebb csemegéket készítettem. Szeretem ezt a kis lakást, otthonos, apró,… Tovább »

Ezerfelé jártunkban százféle programon vettünk részt, hol itt, hol ott bukkantunk fel, s ha nem is a társaság királya és királynője, de igencsak fontos résztvevők voltunk életvidám kacagásunkkal. Aztán egyszercsak eljött az idő, mikor azt mondtuk, elég, most már gyermeket szeretnénk, már nem érdekelnek annyira az utazások, a mindennapi programok, és nem zavar, ha háttérbe… Tovább »

Emlékszem, nem is olyan régen még lányos zavaromban sétáltam be minden alkalommal a nőgyógyászati rendelőbe, s reménykedtem, hogy valahogy mégiscsak elkerülhetem a bűvös vetkőzés szót, és kiszaladhatok, hogy megtartsam titokként a férjemnek, hogy mi rejtőzik odalent. Aztán közben eljött az az időszak, mikor már nem érdekelt többé, nem csak rutinná vált, hogy felüljek, beakasszam a… Tovább »

Néha elgondolkodom rajta, vajon milyen anya leszek? Próbálok felkészülni, és kihozni magamból a maximumot, készíteni a lelkemet az ünnepre, mikor megérkezik ő hozzánk, s közben várunk, és változunk. Mindennek van pozitívuma és sajnos negatívuma is, de mégis miben változtam meg, és miben leszek másmilyen, mint amilyen lehettem volna, ha rögtön megérkezik hozzánk a kis csoda,… Tovább »

Újra és újra belekerülök abba az örvénybe, ami visz, és húz le a mélybe, ahol előtörnek belőlem az elfojtott érzéseim, pedig már hányszor átrágtam-átküzdöttem magam, végigsírt éjszakákkal és napokkal, és kimondtam, hogy elfogadtam, hogy boldog leszek így is, és meggyógyulok, amennyire meg lehet. Kimondom, hogy felépülök, és – beszedve minden reggel a gyógyszereket -, de… Tovább »

Kedves sport! Nem tudom, hogy váltunk idegenné vagy inkább ősellenséggé egymás számára, csak arra emlékszem, hogy már óvodában utáltalak, ügyetlen kislány voltam, és gyenge, kissé duci, akit hozzászoktattak, hogy óvatosan szaladjon, és kapjon a labda után, nehogy összetörje a szemüvegét. Próbáltam táncolni, balettozni, de mozdulataim olyanok voltak, mint egy robotnak. Iskolában utáltalak, mert fel kellett… Tovább »

Nemrég írtam róla, hogy mennyire mellélőhetsz egy akár érdeklődőnek szánt kérdéssel arról, hogy mikor is jön a gyerek, még ha valójában nem is fogod soha megtudni, például mert elütik a kínos szituációt valamilyen frappáns válasszal. Aztán felmerülhet benned a kérdés, hogy no, de miért nem akarjuk elmondani az igazat, megpróbálom kicsit összeszedni. 🙂 1. Tulajdonképpen… Tovább »

Túl egy 60 és egy 58 napos cikluson már azt hittem, nem sok meglepetés érhet ezen a téren. Tulajdonképpen abban az egyben szerencsém volt, hogy a kerületi sztk-ban bár kissé bunkó volt a nőgyógyász, de azonnal a kezembe nyomta a beutalót az endokrinológiára avval, hogy az ilyesmihez ott értenek. És aztán tépkedhettem a virtuális papírcetliket,… Tovább »

Új sorozatot indítok, melyben olyan könyveket és filmeket mutatok be, melyek a blog profiljába vágnak. 🙂 Ez a sorozat a többivel ellentétben nem heti rendszerességgel fog megjelenni, de igyekszem minél gyakrabban jelentkezni vele. Már több helyről hallottam felőle, sokan ajánlották, és nagyon szerettem volna megnézni ezt a filmet, ez azonban régóta váratott magára, aztán a… Tovább »

A kíváncsiság nagy úr, ugyanakkor sose fogom megérteni, miért olyan fontos, hogy minden diszkréciót mellőzve vájkáljunk mások életében, mintha az lenne a legfontosabb, hogy minket tájékoztassanak a hálószobatitkaikról. Azt értem, hogy a családot és a legközelebbi barátokat érdekelheti, mikor gyarapodunk, de általában nem csak ők szeretnek melegen érdeklődni ahelyett, hogy megvárnák, míg bizalmat szavazunk nekik…. Tovább »

Elsőre ijesztőek azok az adatok, melyek ma kis hazánkban a meddőségre vonatkoztak. Sőt, nem kevésbé ijesztőek második, sőt, harmadik olvasatra sem, ugyanis jelenleg minden 5. pár meddőségi problémákkal küzd, azaz egy év védekezés nélküli, kifejezetten gyerekgyártás célú szexuális élet ellenére sem sikerül élő utódot felmutatniuk. A cikk elsősorban az én véleményemet tükrözi, és nem feltétlen egyezik… Tovább »

Ölembe hajtja a fejét, s én a hajában turkálva simogatom, dúdolok, s ő egyszercsak szomorúan megszólal: „Lassan összehozhatnánk már egy kisbabát”, én csak szomorúan, csendesen felelek: „Igen.” Aztán hallom a kérdését százezerszer, hogy vajon mikor fog végre sikerülni, hogy olyan jó lenne ha nekünk is lenne gyerekünk, hogy már az XY-nál és a Z-nél is… Tovább »

Egy ideje rádöbbentem, hogy az esküvőnk óta semmi mással nem foglalkoztam, csak hogy teherbe essek, nem fektettem energiákat a szakmai fejlődésembe, az egyéb hobbijaimba, és volt időszak, mikor betegen a kapcsolataim is hanyagoltam. Szabadidőmben eleinte terhességről és gyerekekről, aztán teherbeesésről és meddőségről olvastam, új ismeretségeim is ide köthetőek, ők azok, akikkel fórumokon, aztán a blogom… Tovább »

Tegnap írtam róla, milyen fontos, hogy a jó szülőséghez feldolgozzuk saját gyermekkorunk traumáit, illetve arról is, hogy ebben még nekem is van hová fejlődnöm. Ugyanakkor úgy gondolom, nem elég túltennünk magunk saját sérelmeinken, hanem – különösen ilyenkor, mikor úgyis várakozó álláson vagyunk, – érdemes energiát fektetnünk abba, hogy jobbak lehessünk. Ne kövessük el ugyanazokat a… Tovább »

Szeretném azt az időt, amíg várjuk a kis albérlőnk beköltözését a legjobban kihasználni, de nem arra, hogy bulizhassunk, világot lássunk, hanem arra, hogy a lehető legjobb anya lehessek, akit kaphat, ennek pedig egyik legfőbb alappillére, hogy feldolgozzam saját gyermekkorom traumáit, és ne neki(k) kelljen azokért a dolgokért megbűnhődniük, amiket én gyermekként elszenvedtem. Miért fontos feldolgozni… Tovább »

Csatlakoztam a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kihíváshoz, úgyhogy mostantól nálam is olvashatjátok kéthetente ezeket az írásokat. 🙂 Az eheti téma a ‘Gyűjtemények’. Mióta az eszemet tudom, mindig gyűjtöttem valamit, ami akkor és ott leginkább kifejezte a személyiségemet, az életem értelmét, álmaimat, vágyaimat, érdeklődésemet. 🙂 Kislányként játékokat, babákat, plüssállatokat, felsorakoztattam őket az ágyam szélére, az asztalomra, a polcomra,… Tovább »

Nem tudom, mi ütött belém, de egy ideje rettegek. Rettegek, hogy akiért annyira megküzdünk, elveszítjük, mielőtt láthatnánk. Félek tőle, hogy hiába beszélek hozzá, amikor nem látják, és nem hallják, és biztatom, hogy szeretni fogjuk, jó helye lesz nálunk, és tőlünk indulva ezernyi lehetősége lesz az életben, nem fogok tudni vele beszélni a valóságban. Régebben nem… Tovább »