Az utóbbi hetekben minden a CSOK-tól volt hangos, előnyeiről, hátrányairól, lehetőségektől és pontos értelmezéstől. Egyesek kifogásolták, mások örültek neki, bizonyára sokaknak nagyszerű lehetőség, míg mások – ahogy ez a legtöbb támogatásnál lenni szokott – kiesnek belőle. Egyáltalán nem célom most kritizálni, hogy kiket és hogyan támogatnak, úgy gondolom, hogy ez az érintettek számára egy nagyszerű lehetőség, elvégre egy jelentős összegről van szó, és valljuk be, nem egyszerű manapság szert tenni egy lakásra. Azt is tökéletesen értem, hogy a kormány támogatni szeretné a családokat, a gyerekvállalást vagy akár a meglévő gyerekekkel a lakhatást. Állami szempontból tökéletesen érthető.
Ha lenne két-három gyerekünk, és költözésre készülnénk, bizonyára a minimum az volna, hogy erőteljesen elgondolkodnánk rajta, hogy igényeljük a támogatást. Lehet, ha másfél évvel korábban meghirdetik, fiatalként és tapasztalatlanként azt mondtam volna, vegyük fel, elvégre biztosan lesz tíz éven belül három gyerekünk. Mert miért ne lenne? Fiatalok vagyunk, egészségesek, előttünk az élet. Legrosszabb rémálmaimban sem tudtam elképzelni, hogy pár hónap múlva már orvostól orvosig járkálok.
Magánprobléma – gondolatod, kedves olvasóm, de sajnos tévedsz. Ugyanis ma Magyarországon minden 5. pár meddőségi problémákkal küzd, ha nem is tudsz róla, egészen biztos, hogy vannak olyanok a közvetlen környezetedben, akik érintettek. Ez a 20%-os arány pedig sajnos elképesztően magas, ilyenkor, mikor erre gondolok, valahogy képzeletben minden alkalommal sorbaállítom a barátnőim, és szívem szakad meg, ahogy számolok, mert tudom, hogy lesz közülük, aki még mit sem sejt, de ugyanezt fogja átélni a negatív tesztek felett, a rideg orvosi vizsgálatokon és a hajnali vérvételeken.
Szóval most még mit sem sejt, esküvő, fehér ruha, torta, nászút, boldogság. Egy meleg tengerpart homokjában fekve huncutul rákacsint az újdonsült férjére, és kimondja, szeretne gyereket. Nem vitás, hogy a gyerek – legalábbis álmainkban – az első védekezés nélküli szeretkezésből megfogan, tehát ideje előre gondoskodni egy szép, nagy lakásról, ahol mindenkinek jut majd közös szoba.
Tegyük fel, hogy felveszik a tízmilliót, meg még a tízmilliós hitelt mellé bónuszként, megépül a családi ház, vagy felújítanak egy szép lakást, gyönyörűen berendezik, közben már ki is nézték a svéd áruházban a legszebb rácsos ágyat. De az a pozitív teszt csak késlekedik. Aggodalom, de nem baj, ráérünk még, csak nyugodtan – hallják mindenhonnan – bizonyára csak azért nem jön, mert rágörcsöltök. Közben eltelik egy év, majd még egy, rosszabb esetben a harmadik vagy még több. A kisördög nem alszik, de miért is lenne bármi gond, ha azt mondja mindenki, családtagok, barátnők, sőt, még az orvosok is.
Közben előbb vagy utóbb megkezdődnek a kivizsgálások. Itt-ott egy-két hónap várakozás egy újabb vizsgálat időpontjára, vagy éppen muszáj pénzt gyűjteni, elvégre nem kicsit terhelik meg a meddőségi vizsgálatok és kezelések a családi kasszát. Szerencsés esetben sikerül megoldani a problémát, és utána egymást követve jönnek a gyerekek, és beleférnek a tíz évbe.
Kevésbé szerencsés esetben tovább kell menni, inszemináció, lombik, majd később ritka vizsgálatok. A lehetőségek soha nem fogynak ki, a pénz annál inkább, s közben egyre hatalmasabb fekete felhőként gyűlik a fejük felett annak a bizonyos tíz (vagy akárhány) évnek és tízmilliónak a terhe. Akkor már nem elég, hogy ott vannak azok a nyilvánvaló egészségügyi, lelki gondok, vagy rosszabb esetben azt se tudni, mi, de mindemellé bejön a félelem a létbizonytalanságtól.
Mert az óra ketyeg, rosszabb esetben az a bizonyos biológiai is, “jobb” esetben csak a határidő, elvégre teljesíteni kell, benne volt az öt, akarom mondani, tíz éves tervben, a gyereknek meg kell születnie, kár, hogy erről ő vagy az a bizonyos Mindenható (akiben néhányan hiszünk), nem szeretne tudomást venni.
És egyszercsak letelik az idő, és akkor vagy van gyerek vagy nincs, de az is lehet, hogy kettő helyett csak egy, vagy három helyett egy vagy kettő. Mert sajnos bárki érintett lehet, az is, akinek már van gyereke, akár több is, az is, akinek nincs. Ugyanúgy küzdhet meddőséggel a húszéves, mint ahogy a negyven, még ha az esélyek mások is. Küzdhet meddőséggel, aki stresszes életet él, aki alkoholista vagy dohányos, de bizony a legbuzgóbb egészségguruk is. A meddőség nem válogat, és sajnos nincs rá garancia, hogy nem mi, akarom mondani, ti (ugyanis én már az vagyok) lesztek az érintettek. Mert persze, bízzunk a legjobban, de azért ne hozzunk elhamarkodott döntéseket olyan lehetőségekre alapozva, melyeket nem tudunk kiküszöbölni.
Mert mi lesz akkor, ha letelik az idő? Egyáltalán mi alapján határozzák meg, hogy kinek és mennyi idő alatt kell visszafizetnie? Mert az az egy biztos – legalábbis merem remélni 😀 -, hogy a döntéshozó nem feküdt az évek során minden este az ágyunk alatt.
De ott van még az örökbefogadás – mondod, de ebben sajnos nincs igazad, mert nem azért kell örökbefogadni egy vagy több gyereket, hogy ne kelljen visszafizetni a támogatást. Úgy gondolom, ez még a gyerekvállalásnál is egy sokkal bonyolultabb feladat, és aki nem érzi úgy, hogy igenis ezt szeretné, képes lesz szeretni a gyereket, és túl van már azon, hogy az ő testéből már nem születhet, az ne fogadjon örökbe, vagy legalábbis előtte dolgozza végig a kétségeit, a kérdéseit és a kudarcait, hogy azokkal ne a gyereknek kelljen megküzdenie.
És sajnos nem opció az örökbefogadás azért sem, mert sokszor nincs rá idő, az évek eltelnek, közben korosodik is a házaspár, ráadásul aki kisbabát szeretne örökbefogadni – márpedig a többségre ez igaz – annak többnyire éveket kell várnia, ezalatt bizony eltelik a határidő, illetve sokszor az a negyven év is, ami az örökbefogadó szülő és a gyermek közt lehet.
Az örökbefogadás pedig nem lehet kényszer, mert azt az egyik, de leginkább minden fél meg fogja szenvedni, miközben ugyanolyan csodaként kéne érkeznie, mint bármelyik másik gyermeknek.
Az alapkérdés viszont nem oldódott meg, mi lesz azokkal, akiknek nem lett határidőre gyerekük, vagy csak egy-két évvel később vagy soha? Közben a pénzük folyamatosan elment a kezelésekre, tíz-majd százezres gyógyszerekre, sokan már emiatt is hitelt kell, hogy felvegyenek. Miből fizetik vissza a lakástámogatást?
Előfordulhat, hogy tévedek, hogy valamit nem olvastam el, vagy nem sikerült megfelelően értelmeznem a nyakatekerten megfogalmazott szabályokat, javítsatok ki, a tévedek, örömmel veszem, ha született rá megoldás…
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
