Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »
Boldogság – Meddőségi napló
Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »
Valahogy éppen az tett tanácstalanná, hogy a dietetikus szerint nem sok mindenen kellett változtatnom. Az étkezésemmel nem volt nagy probléma, mindössze a mennyiségeken kellett módosítani, ami elsőre nem tűnt nagy különbségnek. A testsúlyom és a testösszetételem jónak számítottak. Az orvos elsőre kizárólag a diétát és az inofolicot rendelte el. Én pedig ott álltam, és vártam… 
Bár látszólag úgy tűnik, nem jutottunk messzire, ugyanúgy gyerek nélkül, kettesben, ugyanúgy vágyakozással és várakozással teli, és ugyanúgy káosszal a fejünkben, mégis úgy érzem, rengeteget haladtunk a cél felé. És valahol ezen az úton komoly állomást jelent, hogy meg kellett tanulnom magamat a teljes valómban szemlélni, és olyannak látni, amilyen ténylegesen vagyok. A várakozás, a… 
Kedves Olvasóim! Az utóbbi időben mély hallgatásba burkolóztam, kicsit rendeznem kellett magamban a történteket, a gondolataimat, de most igyekszem újult erővel belefogni a kis történetünkbe, mely hisszük, és reméljük, hogy egy igazi boldog végkifejlettel, a legnagyobb ajándékkal, melyet ember kaphat, fog végződni. 🙂 Talán megfigyeltétek, hogy nemrég megváltoztattam a blogom nevét, nagyon nem tudom megmagyarázni,… 
A legutóbb készített hormonpanelemből még egy valami hiányzott, mégpedig a 21. napi hormonsor, bár, mint később kiderült, természetesen ezt nem sikerült eltalálnunk, mivel egészen a 21. napig nem volt ovulációm ebben a ciklusban, de azért a vérvételre végül mégis elmentem, itt pedig több olyan értékre újra ránéztünk, amiket a múltkor is néztek. Mindössze pár hete… 
Egy diétát általában elkezdeni nehéz. De azt néha nagyon, még akkor is, ha az elsősorban a számolgatásban, mennyiségekben tér el az addigi életvitelünktől. Egy jó ideje már igyekeztem egyre jobban odafigyelni az étkezésünkre, teljes kiőrlésű kenyeret ettünk, sok-sok zöldséget, különböző reform gabonákat, és próbáltam háttérbe szorítani a cukrot, édességeket, amik valahogy újra és újra visszacsúsztak az… 
Mikor végre diagnosztizálták nálam az inzulinrezisztenciát, hirtelen ezernyi kérdésemre szolgált feleletül, de ezek a kérdések egyre újabb és újabb kérdéseket vetettek fel bennem. Most már nem volt többé sötét, homályos folt, hogy miért megyünk keresztül mindezen, elvégre az anyagcsere probléma kialakulásának okaira is pontos választ kaptam: genetika és életmód. Hiába maradt szinte rejtve a családunkban… 
Nem viselt meg különösképpen az inzulinrezisztencia diagnózisa, sőt, már-már fellélegeztem, hogy végre kimondtuk, ami már annyiszor felmerült, hogy végre valós utat kaphattam, amin elindulhatok, hogy végre nem tüneteket kezelünk, hanem a probléma valódi forrását. Ugyanakkor szinte pofonkért ért a felismerés, hogy az, hogy egy helyes, ámde speciális életmódot kell követnem, egy olyan lépéssel jár, mely… 
Hogy miért szeretem? Nehéz lenne megmondani, hát mondok csak annyit, hogy azért, mert épp olyan, amilyennek lennie kell. Ő volt, aki előcsalogatta belőlem a vérbeli nőt, aki csodálattal és szeretettel nézett a szemeim közé, akinek az ölelése melegséggel töltötte el a szívemet, és akire csodálattal, szeretettel tudtam nézni én is mindig. Mikor eljött az idő,… 
Amikor kiléptem az új dokim rendelőjének az ajtaján, valahogy rajtam ragadt az a derűs, optimista mosoly. Megnyugodtam. Úgy éreztem, végre lehetőséget, biztatást és legfőképp válaszokat kaptam. Választ kaptam arra, hogy régen a rendszeres ciklusom is miért nem volt soha 28 napos. Korábban bárhova mentem, a családom, a barátaim, sőt, az orvosok is mindig azt mondták, hogy… 
Az elmúlt egy évben (részben kényszerből), de egyre többet kezdtem foglalkozni az egészségemmel, életmóddal, táplálkozással, hol inkább csak azért, hogy gyerekünk lehessen, aztán a pozitív eredmények meglódítottak, és további változtatásokra sarkalltak, s közben egyre többször és többször kezdtem rajta gondolkodni, hogy vajon hol helyezkednek el ebben a rendszerben a környezetem. Hogy fogok tudni gondoskodni a… 
Most nem szeretnék mély és filozofikus lenni, és nem szeretném megoldani a társadalmi problémákat, nem akarok senkit hibáztatni, számon kérni, nem akarom megmondani a helyes utat, és nem szeretnék választ kapni a kérdéseimre, mindössze a fájdalmam szeretném megénekelni. Azt a fájdalmat, mely eltölt akkor is, mikor boldog családokat látok, ahol örömmel várják az újszülöttet, azt… 
A napok előrehaladtával egyre inkább átvette a kétségbeesés és a feszültség helyét a várakozás, valahol megsejtettem, hogy arra, amikor magamban megjártam a poklokat, mikor hagytam kicsit elengedni a gyeplőt, és sodródni bele az örvényekbe, szükségem volt, így búcsúztattam el az addigi életem, engedtem el a régi napjaim, szokásaim, érzéseim, és gondolataim, hogy valami új költözhessen… 
Végre vége, megjött, pedig tartottam tőle, hogy benne ragadok megint a végtelen, reménytelen időben. Az utóbbi év legnormálisabb ciklusát zárom, és végre megnyugszom. Tudom, hogy mehetek, és elkezdődik valami új, hogy elbúcsúzom a régi orvosomtól, és hozzáértőbb kezek közé kerülök. Vérvétel a harmadik napon, már előtte is a szokásos szédülés kínoz, most pedig éhesen közelítem… 
Sokáig az önsegítő, egymást segítő csoportokat valahogy úgy képzeltem el, ahogy a filmekben megjelennek az anonim alkoholisták, mindenki körbeül, “Sziasztok! Cseresznyevirág vagyok, másfél éve nem esek teherbe!” És már érkezik is a válasz:“Szia, Virág!” Mivel így képzeltem el, nem is gondoltam, mekkora szükségem lenne arra, hogy sorstársakkal beszélgethessek, mikor hiába panaszoltam el a barátaimnak, senki nem… 
Régen úgy gondolták, a meddőségben a nő a hibás, sokszor valamilyen bűnként vagy az azért való büntetésként képzelték el, ha valakinek nem lehetett gyereke, emiatt is nagy szégyen volt. Több kultúrában a mai napig megvannak azok a babonák és hiedelmek, melyek a fiatal lányoknak segítenek abban, hogy gyermekük lehessen, mert a szülést mindenkitől elvárják. Aztán… 
Nem szeretek a blogon politikáról írni, mert egyrészt nem emiatt hoztam létre ezt a blogfelületet, hanem azért, hogy segítséget nyújthassunk egymásnak sorstársaimmal. És azért se szeretek ilyen témákról írni, mivel általában nem örömteli híreket tudtam veletek megosztani. 🙁 A napokban robbant hírként, hogy egy bizonyos vitafórumon az alábbi pontokat tárgyalnák meg: “- az állam járuljon… 