Minden napunk egy rohanás, reggel az ébresztőórára ébredünk, s már úgy érezzük, elkéstünk, gyorsan bedobjuk a reggelit, felöltözünk, húzzuk a kabátunk, s szaladunk ki az ajtón, aztán dolgozunk, éppen csak egy ebédre hagyjuk abba, hétvégén főzünk, mosunk, takarítunk, látogatjuk a rokonokat. Szinte már kapásból rávágnánk, ha megkérdezik, hogy hogy vagyunk, hogy fáradtan, helyette udvariasan mosolygunk, és rohanunk tovább.
De mondd, mikor álltál meg utoljára?
Mikor hagytál egy kicsit időt magadnak? Mikor volt olyan, hogy csak magadra figyeltél, elcsendesültél? Mikor volt, hogy pihentél?
Mikor volt utoljára, hogy beültél egy nagy kád forró vízbe, és illatokkal kényeztetted magad? Mikor volt, hogy megmasszíroztak? És mikor volt, hogy csendben pihegtetted arcodat szerelmed meztelen mellkasán?
Most, ahogy az ünnepekhez közeledünk, most is úgy gondoljuk, sietnünk kell, meg kell venni mindenkinek az ajándékot, ki kell takarítani, ráadásul legtöbbünk munkahelyén hatalmas év végi hajrá van.
Pedig mind a szervezetünknek, mind a lelkünknek hatalmas szüksége lenne egy kis lazításra, egy kis elmélyülésre. 🙂
Hogyan várhatnánk el, hogy a másik szeressen minket, ha mi nem szeretjük magunk? Hogy várhatnánk el, hogy a másik kényeztessen, mikor mi nem kényeztetjük magunk?
És hogy várhatnánk el, hogy egészségesek legyünk, mikor agyonhajszoljuk magunk?
Rettenetesen fontos lenne, hogy egy kicsit megálljunk, figyeljünk magunkra, hagyjunk magunknak időt gondolkodni, érezni, feldolgozni az életünk, aztán elcsendesedni.
Ami azt illeti, nekem ez, a legutolsó megy a legnehezebben, úgy zakatolnak az agyamban a gondolatok, az érzések, megállíthatatlanul, és néha irigylem a férfiakat azért a nevezetes semmi dobozért, ami a humorista szerint az agyukban található, s ilyenkor merednek maguk elé, én pedig hiába ülök le, cikáznak át a fejemen a munka, a gyerek, a hormonjaim, a pénz, a bevásárlás, a takarítás, az előző nap olvasott cikkek. Próbálok megállni, de többnyire még ez is csak arra elég, hogy egy kicsit lelassítsak, rendezzem a gondolataim, és utána újult erővel rohanhassanak tovább. Miközben néha olyan jó lenne kizárni minden negatív gondolatot, és csak lebegni 10 percet vagy fél órát a semmiben.
Amint láthatjátok, nekem is van még hova fejlődnöm, de addig is megosztom veletek, mi az, ami segít számomra elcsendesedni, megnyugodni. 🙂
1. Egy kiadós alvás:
Talán közhelyesen hangzik, de nagyon fontos, hogy aludjunk eleget, ennek ellenére csak rohanunk, későn fekszünk, korán kelünk, és szinte toljuk magunk után a fáradtságot. Igyekezzünk legalább hétvégén addig aludni, ameddig csak bírunk! Pihenjük ki magunk! Hidd el, nagyon sokat fog jelenteni, elvégre egyre több helyről hallani, hogy az alváshiány mennyire megnöveli olyan betegségeknek (is) a kockázatát, mint a depresszió. Emellett alvás közben van ideje regenerálni magát az agyunknak, és helyretenni, összerakni, eltárolni a napközben minket ért ingereket.
2. Egy nagy kád meleg víz:
Ezt apajelölteknek nem ajánlom, elvégre nincs a legjobb hatással a spermiumokra a melegvíz, de szerencsére mi, nők, nyugodtan beleülhetünk, elmerülhetünk, és merenghetünk magunk elé. Kényeztessük magunk arcpakolással, hajápolással, és csak üljünk bent, igazi feltöltődés! 🙂
3. Jóga:
Mind a női jóga órán, a JOMA órán pedig pláne megtapasztaltam azt, amikor belépek, és már az ajtóból megcsap a nyugalom illata, az a csend, amit ezek a kitüntetett helyek árasztanak magukból. Elsőre lehet, hogy nehéz lesz így lelassítani, sőt, még azt is érezheted, hogy ideges vagy, rohannál már tovább, de kérlek, ne nézd az órát, engedd magad el! Ezek olyan gyakorlatok és módszerek, melyek rendkívüli módon segítenek elcsendesedni, és hidd el, egy idő után rákapsz az ízére, és minden egyes végigdolgozott nap után ahogy betoppansz, végigcsinálod az órát, és szinte gyakorlatról gyakorlatra érzed, ahogy megy ki belőled a feszültség, óra végére pedig valóban úgy érezheted magad, hogy testileg és lelkileg is újjászülettél. 🙂
4. A valódi elmélyülés:
Mi, akik vallásosak vagyunk, egy lépés előnyből indulunk, elvégre sokszor kisgyermekkorunktól megtanultunk az ima erejét, a mindennapokban mégis sokszor nehéz megtalálni, aztán egy-egy elvonulásnál érezhetjük, hogy valaki fentről fogja a kezünk, és segít, ilyenkor feltöltődhetünk. 🙂
Azonban ha nem is ilyen intenzitással vagy legalábbis egészen más háttérrel valami hasonlót megélhetnek azok is, akik nem vallásosak, egy-egy relaxáció vagy meditáció során, melyek például jellemzően megjelennek a fentebb is említett jóga vagy JOMA órákon. 🙂
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
