Az utóbbi orvoslátogatásom után úgy mentem be, hogy valószínű negyedórás monológot fogok arról tartani, mi történt velem – hála a sok kapott gyógyszernek – az elmúlt hetekben. Indulás előtt alaposan lefürödtem felkészülve az esetleges ultrahangra, majd bebuszoztam a rendelőbe. Odaérve csodálkozva néztem, hányan várnak, noha – tudtommal – enyém az első időpont, ám utóbb kiderült, hogy szerencsére a többség a nőgyógyászatra sorakozott, miután kiderült, hogy “csak” a második vagyok, a szomszédban már legalább nyolcan váltották maguk, s én is bemehettem.
Asszisztensnő szokásos módon mosolyog, a doki keresi a korábbi adatokat, és próbál kiigazodni a korábbi rendszerben, közben átnézek a keze felett a legújabb leleteimre, s csak annyit látok, TSH 4.89. Francba, nem hiszem el, hogy még mindig ilyen magas. Közben a doki nézegeti, norculutot adott, meg clostilbegytet, jó, mikor jött meg utoljára. És végre szóhozjutok, elkezdem mondani, hogy igen, volt az első a norculuttól, aztán beszedtem a clostit, napokig görcsöltem, aztán elkezdett belőlem dőlni az alvadt vér a 11. napon, és akkor voltam bent a nőgyógyászaton.
És itt megszakít, előadja, hogy ez normális, és legyek türelmes, még csak most (kicsit több, mint fél éve) kezdtük meg a kezelést, és fél év után ne csodálkozzak, hogy a beszedett stimulálószerek ellenére többször is kivéreztem. Azt hiszem, az arcomra volt írva, hogy evvel nem értek egyet. Végülis csak annyira legyengültem, hogy napokig támogatás nélkül fel se tudtam állni, végülis büdös, alvadt darabok jöttek belőlem, hiába stimuláltak, nem lett egy darab tüszőm. Abszolút normális, szerinte. Utóbb akinek ezt elmeséltem, csak annyit kérdezett, hogy ugye férfi az orvos.
Szóval előadta a mondókáját, hogy legyek türelmes, és várjak, mert nem úgy megy, hogy egyik pillanatban beszedek három gyógyszert, és már rendben is vagyok, ezt aláírom, viszont folytatta, hogy de a clostit szedjem megint, ha megjön, és jöjjek be két hét múlva ultrahangra hozzá. Nos, erre már nem álltam meg, hogy visszakérdezzek, hogy nem magas-e még kissé az a 4.89-os TSH. Erre az orvos: de, egy kicsit. Kérdésemre, hogy nem kéne-e emelni, csak annyit felel, hogy nem, mert nézzem csak meg, a T4 is magas, úgyhogy várunk. De azért a clostit szedjem, s vár két hét múlva.
És már érzem is, hogy annak ellenére, hogy felháborodottan keltem ki magamból vagy épp ezért, de megalázottan tessékelnek ki az ajtón, én pedig idegesen robogok ki, s meg se állok, hiába érzem újra a szívdobogást, nem érdekel, én most mérges vagyok, én ide nem jövök többet, és lehetőleg ma, meg úgy három napig senki ne szóljon hozzám, a boltban is mérgesen nézek az eladóra, aki rádobálja a cuccaimra a következő vásárlóét, aztán hazarobogok, és leroskadok.
Csak ekkor van időm jobban megnézni a leleteim, ahogy fentebb írtam, TSH 4.89 (a referenciatartomány egyébként 0.4-4, de a fogantatáshoz 1.5 körül kéne lennie), egyébként négy hónappal ezelőtt, mikor utoljára emeltek, alig volt magasabb az akkori 4.96-tal, csakhogy az akkor még értéktartományban lévő fT4-em 14.86-ról 17.68-ra emelkedett (az értéktartomány 7.75-15.25), tehát tulajdonképpen most egyszerre van egy erőteljes alul-és túlműködésem, nagyszerű esélyek, közben arról gondolkodom, vajon miért akarja a dokim, hogy ilyen eredményekkel clostit szedjek, és harcolok önmagamban, hogy be nem szedem.
Még dolgoznom kéne, de a méregtől képtelen vagyok koncentrálni, egyre csak azon jár az agyam, hogy ezt így nem lehet, és kivételesen nem arról van szó, hogy ne lennék türelmes, hanem arról, hogy feleslegesnek érzem, hogy stimuláljanak, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen eredményekkel nem fog megfoganni, akkor se, ha véletlen – újdonságként, mert ilyen még tényleg nem volt – lenne egy kósza peteérésem.
Közben kutatok hasonló eredmények után, már teszem fel a kérdést az összes elérhető érintett ismerősömnek, hogy kihez járnak endokrinológushoz és ő milyen.
Mivel eleinte nem találok semmilyen eredményt az interneten keresve a magas TSH magas fT4-gyel és hasonló kulcsszavakra, egy pajzsmirigybetegeknek létrehozott facebook-csoportba teszem fel a kérdést, hogy nem volt-e valakinek ilyen. Az már mellékes, hogy a milyen tüneteim vannak kérdésbe beleírom, hogy már végre nagyon nehezen, de tudok fogyni, úgy, hogy saját diétámhoz sok elemet az ir-es étrendből vettem át, de mióta hónapokkal ezelőtt sikeresen földhöz vágtam a mérleget, nem vettünk újat, és nem tiltok meg magamnak teljesen az ir-es étrendben tiltott gyümölcsöket, mint a szőlő, és anélkül, hogy bármilyen jogalapot adtam volna rá, már érkezik a kötözködés, hogy ne édesítsek fruktózzal, mert attól ir-em lesz, mire én válaszolok, hogy xilittel édesítek magamnak. 😀
Az nyilvánvaló, hogy az előző gyógyszeremeléstől már nem lehetne magas a T4-em, ha minden rendben lenne, és lejjebb kellett volna vinnie a TSH-t, tehát az bizonyos, hogy valami más nincs rendben, és az is, hogy további vizsgálatokra lett volna szükségem, és ezeket a dokim nem kérte (mint ahogy többszöri könyörgésem ellenére az inzulinrezisztencia vizsgálatot sem).
Közben valaki elémveti a probléma kulcsát, a T3, ó, persze, ezt a vizsgálatot megspórolták rajtam, de én azóta se foglalkoztam avval, hogy ennek utánajárjak, miért is lenne fontos. Nézzük csak! A T3 hormont a szervezet T4 hormonból alakítja át, és minden valószínűség szerint amiatt magas a T4 és a TSH is, mert ez nálam nem történik meg rendesen, mint ahogy az alábbi szöveg is leírja:
“A T4 hormon elégtelen átalakulása T3-á
Az elégtelen átalakulás a második oka az alulműködésnek. Emlékezzünk, a T4 csupán egybiológiailag inaktív hormon, melynek át kell alakulnia az aktív T3 hormonná úgy, hogy a dejodináz enzim segítségével a T4 hormon egy jód atomot elveszít. Amennyiben ez nem történik meg megfelelően, a beteg T3 szintje alacsony marad.
Ugyan ez igaz arra az esetre is, ha a pajzsmirigy alulműködésének kezelésére a beteg T4 tartalmú gyógyszert kap. Mivel ebben az esetben is T4 kerül bevitelre, melynél szintén nem történik meg a dejodináció továbbra is megmaradnak az alulműködés tünetei.” (Forrás: itt egy a pajzsmirigybetegség fajtáiról írt cikkben)
Mivel erről még nem írtam korábban, vegyük csak kicsit sorra, mit kell tudni a T3 (azaz trijódtironin) hormonról. Ezt a hormont a pajzsmirigy állítja elő nagyrészt a T4 (azaz tetrajódtironin) hormonból egy jód leadásával. T3 hormonból egyébként lényegesen kevesebbre van szüksége a szervezetnek, mint T4-ből, viszont ez a kevés sokkal aktívabb feladatot lát el, megfelelő mennyisége elengedhetetlen a sejtek megfelelő működéséhez.
A kulcs tehát – valószínű – megvan, nézem tovább, hogy mi lehet a megoldás, még a facebookos csoportban megtudom, hogy ez úgy megy, hogy “ha találsz orvost, aki felírja, külföldről kell rendelni a gyógyszert”. Ugyanis abban az esetben, ha a szervezet nem tudja előállítani a T3 hormont, azt (is) kell bevinni kívülről, és T3 hormont kell szedni, melyet egy gyógyszerforgalmazó cégen keresztül lehet megrendelni külföldről, és egy budapesti gyógyszertárban lehet átvenni, illetve futárszolgálattal kivitetni vidékre. Egyébként számomra furcsa, hogy nálunk nem forgalmazzák, mert eddig úgy tűnik, hogy azért annyira nem ritka, hogy valakinek erre legyen szüksége.
Tulajdonképpen igencsak bosszantó, hogy én röpke két (nem egész) napnyi kutatómunkával mindenre ráakadtam, de az orvosomban, akinek ez a végzettsége, fel se merült, hogy megnézzük a T3-at, de legyek türelmes, de clostit szedjek.
Következő lépés – amit már valószínű régen meg kellett volna tennem, és túl sokáig áltattam magam avval, hogy menni fog így, az állami rendszerben -, hogy keressek egy új orvost, de ha már fizetek érte, és az árak eléggé egy kategóriában vannak, szeretnék az elérhető legjobb orvoshoz menni, mert gyereket szeretnék, mert látom, hogy igencsak bonyolulttá kezd lenni, kutatok, hogy kihez mehetnék.
Nos, a rendelkezésre álló orvosokat lényegében négy csoportba sorolhatjuk, az első, akiről mindenki szuperlatívuszokban beszél, legendás nevek, természetesen nem lehet hozzájuk időpontot kapni, második csoport, akikről az emberek egyik fele nagyon jót mond, nélküle nem lett volna gyerekük, betegei másik fele szerint viszont pénzéhes, és semmit nem ért el, harmadik csoportról mindenki rosszat mond, elvétve akad egy-két pozitív vélemény, a negyedik csoportról pedig még a google se tud semmilyen véleményt, de rendelésük van.
Természetesen a legoptimálisabb az első csoport lenne, megvan pár kiszemelt név, de közben, mivel időpontot hozzájuk nem adnak, igyekszem a második csoportból találni megbízhatót. Közben végigszámolom a pesti árak alapján, hogy az alapvizsgálatok, amiket valószínű el kell majd végeztetni, úgy, mint a cukorterhelés inzulinszintekkel, a TSH, fT4, fT3 és pajzsmirigy antitestek, a két találkozó az orvossal és egy ultrahang tulajdonképpen azt jelentik, hogy kapásból otthagyhatok legalább 60.000 Ft-ot. Kisebb szívroham. Végül arra jutok, hogy előre el kéne végeztetni a vérvételt, és már annak eredményével megcélozni az orvost, így egy 15.000-res találkát megspórolhatnánk. A vérvétel viszont elengedhetetlen.
Már nem érdekel a büszkeség, a harcos vágy, és hiába dúl a lelkemben a sértett igazságérzet, hogy miért muszáj magánorvoshoz mennem, belátom, hogy ezt most nekem máshogy nem lehet.
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
