A kíváncsiság nagy úr, ugyanakkor sose fogom megérteni, miért olyan fontos, hogy minden diszkréciót mellőzve vájkáljunk mások életében, mintha az lenne a legfontosabb, hogy minket tájékoztassanak a hálószobatitkaikról. Azt értem, hogy a családot és a legközelebbi barátokat érdekelheti, mikor gyarapodunk, de általában nem csak ők szeretnek melegen érdeklődni ahelyett, hogy megvárnák, míg bizalmat szavazunk nekik.
Arról már írtam korábban, hogy bennem milyen érzéseket keltett, mikor mindenki a bűvös kérdéssel zaklatott, aminek egyébként a mai napig nincs vége, de már megfelelő stratégiát dolgoztam ki az ilyesfajta érdeklődők lefegyverzésére. 😀
De lássuk kicsit, hány olyan helyzet van, mikor ha a valóságot ismernénk – vagy tudomást vennénk róla -, ráhetnénk, mennyire nem kellett volna megkérdezni, mikor jön a gyerek:
1. Szeretnék gyereket, de a láthatáron sincs szülőjelölt.
Azt gondolhatnánk, hogy ez egy olyan helyzet, mikor elkerül a bűvös kérdés, de nem, mindig lesz egy jószándékú illető, aki szerint már öt lépéssel előrébb kéne tartani. Sebaj, hogy nincs apajelölt, irány a spermabank!
2. Se veled, se nélküled, szakítsunk vagy házasodjunk?
Előfordulhat, hogy az illetőnek ugyan van párkapcsolata, de nem éppen veled szeretné megosztani, hogy evvel kapcsolatban is komoly dilemmái vannak, nem biztos, hogy tudnod kell róla, mennyit veszekednek, és lehet, hogy nem szeretné, ha a kedves párja tőled hallaná majd vissza, hogy szakítani akar, esetleg.
3. Gyereket akarok, de a párom (még) nem.
Nagyon sok párnál folyamatos vita tárgya, hogy mi legyen a gyerekkérdéssel, akarnak-e egyáltalán (lásd az előző pontot), és ha igen, akkor most vagy öt év múlva. Egy ilyen helyzet önmagában is rengeteg feszültséget és dilemmát szülhet, és akár a kapcsolatot is megrengetheti, amit szintén nem biztos, hogy épp veled szeretne megbeszélni az áldozatod.
4. Még bele se vágtunk, de azt hiszem, ez nem lesz könnyű menet.
A nő ciklusa sose volt az igazi, évek óta orvoshoz jár vele, gyógyszert szed a pajzsmirigyére vagy inzulinrezisztenciás, pcos-os, a férfinak korábban volt egy komoly betegsége, ami gyulladást okozott. A szülőknek, testvérnek, barátnak, akárkinek csak rengeteg küzdelem után sikerült, esetleg több beavatkozásra volt szükség. Vagy lehet, hogy nem is tudnak semmi bajról, csak a rettegés van ott, és nem szeretne veled róla beszélni.
5. Már túl vagyunk pár sikertelen hónapon, csak nincs valami baj?!
Elsőre talán furcsán hangozhat, de ezek a sikertelen hónapok, amiket sokszor még a meddőségnél is nehezebb végigküzdeni lelkileg, ilyenkor nem tudunk semmit, tele vagyunk bizonytalansággal, félelmekkel, és tulajdonképpen tehetetlenül várunk, sírunk a negatív terhességi tesztek felett, és egész egyszerűen képtelenek vagyunk mit kezdeni a helyzettel, gyógyíthatatlan halálos betegségeket, örök gyermektelenséget, és hasonlókat vizionálunk. Van még kérdésed? És egy zsebkendőd?
6. Már megint megjött! 🙁
Nem érdekli, ki mit gondol, ki mire kíváncsi, most éppen baromira erősnek érzi magát, hogy újra felállt, de mikor kimegy a mosdóba, letörölgeti a könnycseppjeit, mert nem elég, hogy görcsöl és fáj a hasa, hogy gyenge, megint szembesülnie kellett a saját sikertelenségével. Csak ezen az egy napon hagyd már békén, akkor is, ha nem úgy köszönt, hogy “Helló, épp menstruálok!”
7. Kiderült, mi a baj.
Kiderült mi van, és most épp rettenetesen nehéz elfogadni, hogy örökké tart, hogy gyógyíthatatlan, hogy gyógyszert kell szedni, és anélkül már nem megy. Elfogadni nőként azt, hogy megsebeztek egy alapvető női funkciónkban vagy férfiként azt, hogy nemzőképtelen. És nem, nem akar veled beszélgetni a spermaszámáról, a hormonjairól, az átjárhatatlan petevezetőjéről.
8. Túl egy(-kettő-három stb) sikertelen inszemináción/lombikon.
Vannak, akik épp ekkorra nyílnak meg, mások viszont nem, egy dolog viszont összeköti őket, hatalmas fájdalomként és veszteségként élik meg, hogy még így se sikerült szülővé válniuk, és ezt lehet, hogy nem szeretnék épp most, épp veled megbeszélni. Lehet, hogy nem akarták veled megosztani, hogy a megtakarított pénzük reprodukciós kezelésekre megy el, hogy szabadidejükben újabb és újabb orvosok néznek a lábuk közé, és esténként hormonokkal szúrják magukat hasba.
9. Mi a baj, ha látszólag nincs semmi baj?
El se tudom képzelni, milyen lehet, ugyanakkor rengetegen vannak, akiknél nem jön a baba, végigcsinálják a kivizsgálásokat, amik szerint minden rendben van, az értékek tökéletesek, és mégse sikerül, újra sikertelenség, hónapról hónapra. Lehetnek lelki okok, lehet, hogy olyasmi, amit majd csak 20 év múlva fedeznek fel, hogy egyáltalán létezik, a feldolgozás ugyanakkor nagyon nehéz, mert nincs igazi válasz arra, hogyan tovább, és elvesznek a meddőség lelki útvesztőiben.
10. Elvesztettem a babám.
Nem tudom, milyen lehet, ha elmegy a vágyott gyermek, elvégre még sosem voltam terhes, de magam is rettegek tőle, nehogy meg kelljen élnem, milyen elveszíteni egy gyermeket, és milyen utána rettegni, hogy ha újra sikerül, újra elmegy. Amit tudok, az az, hogy borzalmas lehet, és a legtöbben nem tudnak vagy nem mernek róla beszélni, ha mégis, a társadalom szereti őket megbélyegezni, és okolni érte, még akkor is, ha az illető nő a legkiegyensúlyozottabban és legegészségesebben él kerek e világon. Sokan megaláztatásként élik meg utána a műtétet, ahol ráadásul olyanokkal vannak összezárva, akik éppen nem akarnak gyermeket, vagy veszélyeztetett terhesek.
Többször átélni pedig végképp borzalmas lehet.
Ma Magyarországon minden 5. pár meddő, azaz egy év védekezés nélküli szexuális életből nem lesz gyermekük, nagyjából 20% eséllyel épp közülük kérdezted meg valakitől, mikor jön a gyerek.
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: