Mit jelent nőnek lenni? Talán egy folyamatos harcot önmagunkkal, nőként, azért, hogy nők lehessünk, igazán, ízig-vérig. De mitől nő a nő?
Az óvodában még egyszerű volt, a lányoknak hosszú volt a haja, a fiúknak rövid, a világ pedig kerek volt. 🙂 Egyébként pedig nyilván a lányok voltak a jófejek. 😀 Bár kiscsoportban volt egy fiú barátom, akit utána egészen másfelé sodort az élet, de utána évekig hanyagoltam az ellenkező nemet.
Forrás: Pinterest
Szóval óvodában a hosszú hajam miatt voltam lány, szerettem a szoknyákat, ugyanis azokat nekem vették újonnan, egyébiránt rokon fiúgyerektől örököltem minden ruhát, azt viszont nem szerettem, ezért ha tehettem, szoknyában jártam. Tessék, már ott bennem volt az igazi, büszke, számító nő. 😀
Kamaszként harcban álltam önmagammal, rejtegettem a növekvő melleim, és tagadtam az első menstruációm. Nem volt igazán, akitől kérdezhettem volna, és nem állt előttem egy női példakép. Hol utáltam ezt az egész nőlétet, és szerettem volna rendíthetetlenül erőssé válni, nő létemre férfiként élni, no, nem férfinak lenni, csak erősnek és függetlennel lenni.
Elkezdett kinyílni a szemem a másik nemre, csalódások követték egymást, irigység a szép, vékony lányokra, a hamvas arcbőrükre, a sportosságukra, a kecsességükre, s én lomha rozmárnak éreztem magam mellettük. Szerettem volna tetszeni az aktuális választottaknak, és szerettem volna szép lenni mindenkinek a szemében, s közben azt mondtam, hogy nem érdekes, az ész a fontos.
Forrás: Pinterest
Próbálgattam a szárnyaim pandamacisra olvadt sminkekkel, rosszul sikerült vörös körömlakkokkal, felcsúszó rövid szoknyákkal, kecses, ám olcsó cipőkkel, melyek elszakadtak, mire a kívánt helyre értem bennük, rosszul sikerült véletlen ottlevésekkel, szerelmi bánatokkal és sírásokkal.
Aztán hagytam az egészet, elkezdtem érni, és tudomásul vettem, hogy majd eljön mindennek az ideje, s nemsokára megismertem Őt, aki mellett megtanulhattam NŐ lenni. Betoppant az életembe a Férfi, aki mellett lehettem gyenge, aki fogta a kezem, ha sírtam, és velem nevetett, ha nevettem, a Férfi, akiről gondoskodhattam, és mégis erős lett. És igazán a Férfi mellett lehettem Nő.
Kivirágoztam, büszkén néztem magamra, a hajam fényes lett, a szempilláim hosszúak, a szettjeim tökéletesek, egyediek, arcomról sugárzott a büszkeség, és az a biztosság, amivel lépkedhettem a vörös tűsarkúmban, és nem váltam nevetségessé. Nő lettem, aki után utánamfordultak, s sokszor irigykedve néztek rám lányok, akik nálamnál sokkal szebbek lehettek volna.
Egyszerre voltam ragyogó fogsorral kacagó kislány és komoly, büszke, felnőtt nő, aki néha gyenge, szeszélyes, mint a Hold, művelt, kedves, aztán kiakad, és kiabál, nem érdekli, és hisztizik, mint egy durcás kisgyerek, dalol, suttog és csókot dob a Férfi felé, aztán int, és huncut mosollyal elszalad.
Nő voltam, és sokszor küzdöttem a nőiességemért, ha fáradtan keltem reggel, ha stresszes voltam, ha veszekedtem a körülöttem állókkal, és elegem volt az egész világból, de már tartottam magam, könnyeim nem láthatták, de nem is voltak sokan.
Nő voltam, mikor a Férfi megkérte a kezem, és büszkén mutattam fel a gyűrűmet tökéletesre manikűrözött kezemen, és nő voltam az esküvőm napján, élveztem, hogy órákig jártak rajtam sminkes- és fodrászkezek, felvehettem a gyönyörűséges, csipkés ruhámat, táncolhattam, és elbűvöltem, miközben magam is elbűvölődtem, élveztem, hogy aznap én lehettem a királylány.
Aztán jártam nászúton, bújtam vörös csipkecsodákba a hálószobában, s magabiztosan csábítottam.
Forrás: Pinterest
És előtört belőlem igazán a Nő, aki azt mondta, ez kevés, már Anya akarok lenni, gondoskodni, és még sokkalta jobban szeretni, mert már nem megy. Büszkén és boldogan vágtam bele, mikor a Férfi is szabad utat adott az albérlőnknek, és nem estem kétségbe rögtön, csak egy kicsivel később.
A Nő, akit megsebeztek, akinek el-elmaradt a női lét gyűlölt, ilyenkor mégis rajongva imádott velejárója, tele aggodalmakkal, félelmekkel, és kellemetlenül ezerszer tártam szét lábaim idegen, idős férfiak előtt, akik néztek, és érthetetlen szavakat diktáltak asszisztenseiknek. Nem éreztem magam nőnek, miközben ezerszer tettem be a lábam olyan helyekre, mint nőgyógyász, endokrinológia nőknek, hüvelyi ultrahang nőknek, és próbáltak gyógyítani egy női betegséggel, beszélgettem női fórumonon, és sírtam.
Irigykedve néztem a NŐkre, akik Anyák voltak, és magamban úgy mondtam, hogy utálom az ájtatos mosolyuk, amivel simogatják a pocakjukat, azt a nyugodt, földöntúli hangot és a távolba révedő tekintetet. Irigy voltam, és ezért utáltam.
És utáltam a barátnőimet, akik panaszkodtak, hogy fáj a hasuk a menstruáció alatt, a mellük a premenstruációs szindróma miatt, és irigykedve bocsátottam a rendelkezésükre háborús betét-és tamponkészleteim.
A megsebzett Nő, aki folyamatos küzdelmet vív, otthon marad, igénytelen, és meg sem fésülködik, mackóruhát vesz fel, aztán kitör, kisminkelni magát, csakazértis felveszi a rózsaszín tűsarkúját és a testresimuló szoknyáját, hogy evvel mintegy maga felé definiálja önmagát, a Nőt.
Forrás: Pinterest
A megsebzett Nő, akinek nem megy a kacér tekintet, mert nem igazi nő, hiába járt nőgyógyásznál, és hiába tanult a női testről a női Aviva-tornán.
Felállok, és leülök ezerszer, várom a megerősítéseket, hogy igenis nő vagyok. Már nem megyek el érdektelenül a füttyögő férfiak mellett, hanem örülök, hogy valaki észrevette bennem a szépet, és elmosolyodok, mikor a barátnőm, aki tudja, hogy beteg vagyok, megdicsér, hogy csinos vagyok, majd hitetlenkedve kérdezi, mennyit fogytam. Jól esik, még ha tudom is, hogy tudja, hogy ezt kell tennie.
Ezerszer leülök, és segít, mikor a férjem nem csak a könnyeim törli le, hanem meglátja bennem a Nőt, mikor bámulja a kerek melleim, és újra, majd újra az ágyba cibál. Aztán sírok, mikor meglátom a szemében az önkéntelen szemrehányó tekintetet, de elmúlik, tele van reménnyel, és nem csak velem, hanem értem is akarja az egészet.
Egyszer félek felvenni a bikinim, aztán elengedem, megállok, belenézek a tükörbe, és azt mondom, büszke vagyok erre a testre, elvégre megküzdöttem érte, még ha deréktájon ott is vannak azok a fránya plusszkilók. És elsírom magam.
Nő vagyok, persze.
Megiszom két pohár bort, és egy barátnőm vállán sírok, nem vagyok Nő, nem tudok szülni, nem tudom boldoggá tenni azt, akit a legjobban szeretek.
És mégis Nő vagyok, mikor ezt kimondom, hogy Érte.
Forrás: Pinterest
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!