Mikor megemelték a pajzsmirigyhormon adagomat, az első héten minden “rendben” volt. Tudtam, hogy lehetnek túlműködési tünetek a hozzászokási időszakban, és azt is, hogy idővel el kell múlniuk. Az az első két hét volt, mikor a hallójárat gyulladásommal napi rendszerességgel jártam orvoshoz, és eleinte a Cataflammal is a falat kapartam a fájdalomtól. Aztán meggyógyultam. Egy-két napig rendesen Aviváztam, még a futásra vissza se tudtam szokni, mikor újabb csapásokkal kellett szembenéznem.
Gyenge gyomrúak ezt a pár bekezdést hagyják ki, és folytassák a kép alatt, bocsássatok meg, de undi leszek. 😛
Június közepe volt, egy délután meguzsonnáztam, majd egy fél óra múlva a mosdóban találtam magam, és hígan jött ki belőlem minden. Leültem az asztalomhoz, dolgoztam a gép mellett, majd fél óra múlva, farkaséhség. A semmiből jött, egy pillanattal előtte nem is éreztem, hogy éhes vagyok, aztán görcsbeállt a gyomrom a kongó ürességtől. És ettem. Aztán kijött minden. Aztán megint éhes voltam, és megint ettem, és megint folyt ki.
Napokig ez ment, volt, hogy bevettem négy széntablettát, csikart, és fájt a hasam, és nem tudtam megszabadulni tőle, aztán megkönnyebbülés. Folyamatosan éhes voltam, gyakorlatilag az egész napom a mosdóban töltöttem, és semmi nem maradt meg bennem. A fenekem fájt, és csípett, krémeztem, de aztán megint a mosdóban találtam magam.
Forrás: Pinterest
Itt folytathatják a gyenge gyomrúak is.
Aztán valamivel enyhült a hasfájásom és a hasmenésem, de még hetekig megmaradt.
Közben napok óta képtelen voltam aludni, hiába feküdtem le, nem ittam egy korty koffeint se, teljesen éber voltam. Örültem, ha két-három órára elnyomott az álom, aztán felébredtem, és ébren voltam. Napokkal később egyszercsak kidőltem, nem bírtam tovább.
Mikor kezdtem kicsit jobban lenni, férjjel ebédre mentünk a szüleimhez, nincsenek messze, gondoltuk, biciklivel. Nagyjából tíz perce tekerhettem, mikor azt éreztem, hogy a szívem dobog, kiugrik a helyéről, és összeérnek a dobogások. Megálltam, le kellett ülnöm, hogy lenyugodjon. Hurrá, megérkezett a túlműködés! Aztán megpróbáltam felállni, és visszaülni, megint szívdobogás, rosszul voltam, le kellett ülnöm. Halálra voltam rémülve, hogy mi történik velem. Végül csak toltam tovább a biciklit.
Az ominózus szívdobogós rosszullevős eset után a legabszurdabb helyzetekben kezdtem el hallani a szívemet. Ilyenkor leültem, és nem mertem tovább csinálni, amit addig. Rosszul voltam a melegben, izzadtam és szédültem, vert a szívem.
Hetekig nem mertem semmit mozogni, mert a hétköznapi tevékenységeket se bírtam. Mikor már úgy éreztem, jól vagyok, elmentünk kirándulni, én energiával telve, persze, felmegyek. Aztán tíz méterenként meg kellett állnom, mély levegő, nyugodj meg, szívem.
Hiába tartottam magam eddig a nem létező ciklusom, az orvoslátogatások, a gyógyszerszedés ellenére, a hallójárat gyulladásom és a túlműködés után megrémültem, magamba roskadtam, és be kellett látnom, hogy kimerült a szervezetem, muszáj pihenni. Most először felfogtam igazán, hogy még sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy anya lehessek. Most nem megy, rettenetesen gyenge vagyok.
Forrás: Pinterest
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on!