Ahogy egyre több helyen olvasok, egyre gyakrabban futok bele olyan történetekbe, mikor valaki leírja, hogy fiatal lányként az orvosa mondta neki, hogy nem lehet gyereke, ezért aztán nem is nagyon védekeztek, de hopp, egyszercsak összejött, és akkor vagy örültek vagy nem. Amikor újra előkerül az internet rejtett bugyraiból egy hasonló írás, már mondom is magamban, hogy na, pco, és többnyire be is jön.
Hogy miért írom ezt le? Azért mert régen tényleg nagyon sokszor azt hitték rájuk, hogy nem lehet egyáltalán gyerekük, vagy csak kínkeserves küzdelmek árán, mostanra pedig egy egész szépen karbantartható betegséggé vált.
Forrás: Pinterest
A másik gyakori történet, mikor egy férfival közlik a spermiogramon, hogy neki nem lehet gyereke, mintha már nem is lenne több lehetőség, miközben még ott van a herebiopszia, igen, fájdalmas műtét, ami azt illeti, számomra egyelőre kissé hátborzongató, de ha a női megfelelője és a gyerektelenség közt kéne választanom, egész biztos a műtét mellett tenném le a voksom.
Az egésszel őszintén az a problémám, hogy egyetlen vizsgálat alapján lehetetlen megmondani valakinek, hogy lehet-e gyereke, most. A tudomány pedig rohamosan fejlődik, és előfordulhat, hogy akit most még valamiért kizárnának, 5 év múlva már gond nélkül szülhet majd.
Ez van a férfiakkal is, sajnos egyre gyakoribb a férfi meddőség, és egyre jobban fejlődik, hogy lehetne mégis gyerekük.
Forrás: Pinterest
Jelenleg is annyi rengeteg segítséget tudnak már nyújtani, hogy bár sajnos a meddőség igen gyakori, azok, akiknek egyáltalán ne lehetne gyerekük, szerencsére törpe kisebbségben vannak. Azaz ide tartozik, akinek nincs méhe, egyáltalán nincs petesejtje, vagy egyáltalán nincs spermája. Sőt, mondok valamit, most én is leírtam egy hülyeséget, mert tavaly megszülettek az első olyan gyerekek, akik donortól kapott méhben növekedhettek! 🙂
Mondtam, hogy fejlődik az orvostudomány.
A másik két problémára is jelenleg a megoldás a donor, de sose lehet tudni, mit hoz a jövő.
Ami biztos, hogy szerencsére tényleg nagyon kevesen esnek abba a csoportba, akiken jelenleg nem nagyon tudnak segíteni, a többiek viszont ha elég kitartóak (és bírják lelkileg és anyagilag és idővel), előbb vagy utóbb szülők lehetnek.
Forrás: Pinterest
Szóval előbb vagy utóbb szülők lehetünk… De vajon mikor? És akkor biztosan? Ezernyi idegőrlő kérdés, mely nap, mint nap kínos minket, mellyel őrületbe kergethetjük magunkat és egymást. Vajon meddig kell így élnünk, gyerek nélkül? Még egy hónap, egy év, öt év vagy tíz év? Vajon ha az aktuális problémát megoldottuk, nem ütközünk-e újabb gátba, és egyáltalán sikerül-e ezt a kérdéskört lezárni, mely most van terítéken köztünk és az orvosok között?
Én hiszek abban, hogy szülők leszünk, de annyiszor koppantam már, mikor dőlt az A, a B és a C tervem, hogy már nem merek újabbal előrukkolni. Eddig mindig mertem arra készülni, hogy x időpontban majd szülök, aztán mindig rájöttem, hogy már megint nem. És próbálom kimondani magamban, hogy muszáj élni az életünk úgy, hogy mi van, ha továbbra se sikerül, aztán örülünk, ha eljön közénk a gyermekünk, de nem élhetünk évekig úgy, hogy mi van, ha most.
Rettenetesen fáj, de muszáj arra berendezkedni, hogy ez egy hosszú szakasz az életünkből, és muszáj megedződni, hogy akkor se adjuk fel.
Forrás: Pinterest
Egyszer úgyis lesz egy ilyen fotóm magamról! Csak azért is!
Forrás: Pinterest
Olvass a jövő heti témát is, ami a meddőség lelki oldala lesz, ahogy én megélem.
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon is!