Úgy gondolom, az életünk célja valahol az, hogy jobb emberként mehessünk majd el. Lehetne ezt körülírni, hogy tegyük jobbá a világot, de szerintem ez félrevezető lenne, mert sokkal többet számít a szándék. Hitem szerint a világban a legtöbb dolognak célja van, nem a háborúkra és a gonoszságokra gondolok, mert azok elsősorban az ember szabad akaratának következményei, hanem azokra, amiket nem tudunk befolyásolni, a meddőség is ilyen.
Egyszer már leírtam, hogy az a fixa ideám, hogy azért kaptuk ezt a komoly nehézséget, mert egyébként a magyar átlagnál is jobban élünk, hamar egymásra találtunk, jó a kapcsolatunk, szeretjük egymást, összeillünk, túl rózsaszín lett volna az első hónap végén pozitívat tesztelni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy mint minden helyzetből, ebből is ki kell hoznunk a legtöbbet. Tulajdonképpen ezt a blogot is – azon kívül, hogy önterápiaként használjam ebben a borzasztóan nehéz életszakaszban – azért hoztam létre, hogy talán avval a rengeteg dologgal, amit különböző helyeken olvastam, ha egy helyre összegyűjtöm, egyszer valakinek, vagy több embernek segíthessek.
És közben újra és újra azon gondolkodom, vajon mit tanulhattam én, és hogyan fejlődhetnék, de ami azt illeti, sokkal jobban hangzik, ha azt mondom, hogy a kis drágámtól kaptam. <3
Forrás: Pinterest
1. Megtanultam, hogy ő egy igazi kincs.
Bár mindig szerettem volna gyereket, és mindig imádtuk volna, de az elmúlt sok-sok hónap alatt megtanultam, micsoda kincs lesz, hogy ő lesz életünk legnagyobb csodája, akit a tenyerünkön hordozhatunk, és hogy amikor majd 16 éves kamaszként becsapja maga mögött az ajtót, mikor elmegy bulizni, talán visszagondolhassak rá, mennyire vágytunk rá.
2. Rengeteg alázatot tanultam.
Megtapasztalhattam, hogy milyen kis porszemek vagyunk a világban, és mennyire nincs hatalmunk az élet nagy dolgai felett, megtanulhattam, hogy nem mindig én állok a középpontban, és az életem nagy eseményeit sokszor mennyire nem irányíthatom.
Forrás: Pinterest
3. Nem akarok folyton tervezni.
Hajlamosak vagyunk előre eltervezni, hogy mikor házasodunk, mikor váltunk munkát, mikor veszünk lakást, és eleinte azt hittem, a gyermekszülés is ugyanilyen tervezhető, elterveztem, mikor érkezzen, és mikor menjek gyesre, aztán mikor az bukott, gyártottam B-tervet, mikor az is, akkor megérkezett a C-terv, és így tovább, aztán rájöttem, hogy nem tervezhetem meg, hogy mikor érkezzen meg közénk, és nem rendezhetem be úgy az életem, hogy majd akkor születik, mikor nekünk jó.
4. Megtanultam, mik az élet igazán fontos dolgai.
Megtanultam, hogy örüljek, ha egészséges vagyok, és többet nem kockáztatom feleslegesen, megtanultam, hogy mennyire értékesek a hozzánk tartozók, a barátaink.
Forrás: Pinterest
5. Nem akadok fenn többé hülyeségeken.
Nem érdekel többet, ha eldugul a lefolyó, vagy épp ott zárnak le egy utat, ahol közlekednénk, ha nem jön a busz, ha elfogyott a liszt a boltban, ha bezár a piac, mire odaérek, mert megtanultam, hogy ezeken teljesen felesleges bosszankodni, annyira apró dolgok.
6. Megtanultam, milyen kiállni egymás mellett a bajban.
Ez életünk első igazán nagy krízise, és rájöhettem, milyen együtt megvívni a nehézségekkel, hogy sokszor milyen kiállni a másik mellett, és milyen jó, hogy ő kiáll mellettem. Megtanultam, hogy milyen osztozni a bánaton, és nem csak az örömön.
Forrás: Pinterest
7. Mindig számíthatsz rám.
Megtapasztaltam, milyen jó, hogy van valaki, akire mindig számíthatok, mert bármikor sírhatok a vállán, és velem van, együttérez velem, sőt, ugyanazt érzi, ha nem is úgy, hogy egy új élet születhessen belőlünk, de megtapasztalhattam a valóságban is, amit az esküvőn kimondtunk, hogy eggyé leszünk.
8. Rájöttem, mennyire nem figyelünk egymásra.
A legközelebbi barátaim felé küldtem a segélykiáltásaim, mikor úgy éreztem, igazán bajban vagyok, és senki nem hallotta meg, hogy mire gondolok. Ezután igyekszem százszorosan figyelni rájuk, hogy ne eshessek ugyanabba a hibába.
Forrás: Pinterest
9. Megismertem egy csomó új embert.
Akiket egyébként nem ismertem volna meg, fórumozókat, sorstársakat, bloggereket, akikkel egyetlen közös bennünk, hogy többet kell várnunk és küzdenünk a gyermekáldásért.
10. Empatikusabb lettem.
Olyan új emberekkel találkoztam, akik más élethelyzetből jöttek, máshogy gondolkodnak, máshogy éreznek, és máshogy döntenek egy-egy szituációban, és sokszor kerültem olyan beszélgetésekbe, mikor őszintébbek voltunk egymáshoz, kiléptem a komfortzónámból, és megtanultam elfogadni őket.
Forrás: Pinterest
Olvasd a jövő heti témát is, ami “amit a meddőségről tudni kéne” lesz.
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: