Sok-sok beszélgetés után, hogy mikor és hogyan álljunk neki a gyerekvállalásnak, mikor elmondhattam, mennyire vágyom az anyaságra, és a férjem is zöld jelzést adott, amolyan durrbelebumm módon elhagytuk az addigra már igencsak csekély védekezést, és elkezdtük élvezni a szabad szeretkezést. 🙂
Nem figyelgettem magam különösebben, a telefonomban fel voltak jegyezve a menstruációim kezdetei nagyjából egy évre visszamenőleg, nem voltam a szabályosság bajnoka, de a 30-32 napban szinte mindig benne voltam, és a 35-ből is nagyon ritkán csúsztam ki, ezért úgy gondoltam, elég, ha a 32 nappal számolok, és ha ahhoz képest késik, lehet tesztelni.
Azt gondoltam, nem ringatom magam hiú ábrándokba, nem számoltam avval, hogy majd első hónapban sikerül, azért egy statisztikát megnéztem, hogy azt mondják, 30 év alattiaknál általában 3 hónap – ebben pedig mindketten benne vagyunk -, csodálatos. 🙂 A férjemnek is próbáltam ezt mondani, hogy nem biztos ám, hogy egy hónap múlva rögtön sikerül.
Eleinte úgy is tűnt, hogy minden rendben lesz, aztán egyszercsak késett, teszt, negatív. A francba. Nem baj, google a barátom, rákerestem, hogy ‘negatív a teszt, mégis terhes vagyok’, természetesen húszmillió találat, biztos ez van. A melleim dagadtak, húztak, fájtak, amúgyis régi vendég nálam a premenstruációs szindróma, a hasam görcsölgetett, de a menstruáció csak nem jött meg. Google még mindig a barátom, hát rákerestem, hogy ‘kora terhességi tünetek’, majd ‘a terhesség nagyon korai jelei’ és hasonló címszavak, melyekkel megbizonyosodtam, hogy á, biztos, csak az a fránya teszt, hisz hogy ne lennék várandós, ha egyszer késik, alig férek a melltartómba, görcsölget a hasam, mégse jött még meg. Ahogy az lenni szokott, miután elolvastam, a maradék tüneteket is produkáltam, mint a hányingert.
Forrás: www.babyhopes.com
Aztán egy héttel később megjött.
Nem baj, új hónap, új remények, ágytorna, ekkor volt karácsony, romantikáztunk. És újra késett, most már nem teszteltem a nemvárt utáni nap, hanem kicsit később, addig is természetesen produkáltam az összes tünetet, ami kellett, így aztán kis családunknak bővüléséről megbizonyosodva mentem a drogériába, vettem egy gyönyörű, drága tesztet, elvégre az első pozitívat ennyi idő után már el kell tenni emlékbe, no, meg mégiscsak a gyermekünkről van szó.
Másnap reggel tesztelés. Ez nem működik. Életem legdrágább tesztje, és most nem fogom megtudni, hogy sikerült! Természetesen rohantam a drogériába, vettem két másik tesztet, biztos, ami biztos, egy kicsit olcsóbban, és megcsináltam, mindkettő negatív. De hányszor hallottam már olyat, hogy egy kicsit később kijött az a 2. csík! Elraktam, mentem, majd nap végén újra ránéztem, ááááá, ez bizony olyan negatív, mint a ház, de nézzük csak meg jobban! Mintha nagyon haloványan ott lenne még egy csík… No, majd két nap múlva, a szívem megint a torkomban dobogott vágtattam a drogériába, majd haza, előbb felébredtem, teszt, félrerakom, negatív, nap végén újracsak ott van az a halovány, vékony csík. Nézzünk pozitív teszteket, mert google a barátom, mintha nem épp így nézne ki, de az egyiknek a sarkában egy piros pont is van a 2. csík helyén. Hátha… Hátha később volt a peteérés, hátha csak nem mutatta még ki, mert túl sokat ittam, mert akármi. Vettem két másik fajta tesztet két nap múlva, hát, ez olyan negatív, mint a ház.
Aztán megint teszt, megint negatív, megint, megint, megint. Rabjává váltam a tesztelésnek, mert aznap, mikor megvettem, úgy hatott rám, mint egy drog, egy kicsit elhittem, hogy sikerült, aztán reggel remegő kezekkel nyúltam az újabb teszt felé, mártogattam, félreraktam, ránéztem, sírtam, ki a kukába, majd este kikukáztam, hátha rajta termett még egy csík, hátha, hátha, hátha.
Közben jött az önvád, hogy biztos azért nem jön a gyerek, mert rágörcsölök, elvégre mindenki ezt mondja, és hátha azért késik, mert stresszelek – egyébként is egy stresszesebb időszakról volt szó. Férj biztatott, hogy nem lesz semmi baj, fiatalok vagyunk, és egészségesek, és sikerülni fog.
Én pedig egy hullámzó hangulatú nővé váltam, aki össze-vissza produkálta a terhességi tüneteket, az izgalmat, majd a negatív terhességi teszteket. És elhatároztam, hogy majd elkezdem magam megfigyelni, hogy tudjam, majd hőmérőzök, de legközelebb már egész biztos rendben lesz minden, elvégre mi lenne a baj pont most, mikor gyereket akarunk? Miért ne működne, mikor eddig úgy tűnt, hogy teljesen rendben van minden? Miért pont nekünk lenne nehéz? Rettegtem a negatív tesztektől és mégis valami elemi erő hajtott felé, hogy újabbakat csináljak, hátha.
Aztán végre az 59. napon megjött. Mindent elfelejtettem, új remény, most már minden rendben lesz…