Kiléptem az endokrinológus ajtaján, és egy nagy kő esett le a szívemről, hurrá, nem pco és nem inzulinrezisztencia, csak egy “kis” pajzsmirigy alulműködés, nem kell életem végéig diétáznom, és nem fog felborulni a hormonháztartásom, ha egy nap kihagyok egy edzést. Örüljünk. Megbirkóztam a gyógyszeradagolással, és megszenvedtem reggelente az aprócska gyógyszer kettétörésével. De végülis jó, vagy legalábbis… Tovább »
Elfogadni egy gyógyíthatatlan betegséget – Meddőségi napló
Kiléptem az endokrinológus ajtaján, és egy nagy kő esett le a szívemről, hurrá, nem pco és nem inzulinrezisztencia, csak egy “kis” pajzsmirigy alulműködés, nem kell életem végéig diétáznom, és nem fog felborulni a hormonháztartásom, ha egy nap kihagyok egy edzést. Örüljünk. Megbirkóztam a gyógyszeradagolással, és megszenvedtem reggelente az aprócska gyógyszer kettétörésével. De végülis jó, vagy legalábbis… Tovább »
Arról már beszéltünk, mikor forduljunk orvoshoz – legalábbis szerintem, most pedig arról lesz szó, mi fog velünk történni, ha nem jön a várva várt baba. Ahogy pénteken beharangoztam, ezen a héten a meddőségi vizsgálatokról lesz szó. 😛 Hova induljak? Letelt az egy év +-x hónap, kinél mennyi, és elhatározásra jutottunk, hogy lépnünk kéne, na, de merre? Azt… 
Nemrég töltöttem be a 24. évemet, hatalmas szerelmünkből házasság lett, és egymás kezét fogva éljük az életünk. Még csak 23 éves voltam, a férjem pedig 27, mikor elhatároztuk, hogy gyereket szeretnénk, mert számunkra ez az élet, a legfontosabb, hogy egy jó családunk lehessen, hogy szeretnénk mindent egymásért és a gyermekeinkért. Kinőttünk a bulizásból, és nem akartunk többet… 
Ha őszinte vagyok magammal, be kell vallanom, hogy ez az a bejegyzés, melynek legszívesebben elkerültem volna a megírását, akkor viszont nem érezném magam hitelesnek, ha egy ennyire fontos témáról nem beszélek, ugyanakkor nagyon nehéz róla őszintén írnom, ugyanis ez a meddőségnél sajnos egy rendkívül érzékeny téma. 😛 Érzések és gondolatok kavarognak bennem, látom magunkat évekkel… 
Hogy lehet ezt kibírni? – hallom gyakran a kérdést, melyet eleinte magam is gyakran tettem fel, s néha csak lesem, hogy sokan nálam sokkal hosszabb ideje, évek óta, vagy akár egy életen át ezt a terhet viszik magukkal. Hogy lehet kibírni hónapokig vagy évekig a folyamatos csalódásokat, a környezetünk kérdéseit, melyekre nincs válasz, és hogy lehet… 
Tegnap – a vasárnapi posztomban már kicsit feszegettem, hogy mennyire bántott, hogy egy olyan szituációba keveredtem, amiről tulajdonképpen soha semmit nem tudtam, hogy felnőttem úgy, hogy nem igazán találkoztam olyannal, hogy valakinek csak nagy megpróbáltatások árán lehet gyereke, pedig – ahogy utóbb az elejtett félszavakból megtudhattam – a családban is van bizony érintett. Egy olyan… 
Mióta teherbeesési problémákkal küzdünk, kétségbeesetten keresem, hogy vajon hol találkozhattam korábban a témával? Sokszor úgy érzem, amíg ki nem derült, hogy mi van nálunk, míg nem kerültem fel különböző babavárós fórumokra, addig szinte nem is tudtam róla, hogy ilyesmi létezik. Természetesen azóta összerakhattam, hogy a családban ki küzdött a gyermekért, hogy a nagyszüleim szerettek volna… 
Úgy gondolom, az életünk célja valahol az, hogy jobb emberként mehessünk majd el. Lehetne ezt körülírni, hogy tegyük jobbá a világot, de szerintem ez félrevezető lenne, mert sokkal többet számít a szándék. Hitem szerint a világban a legtöbb dolognak célja van, nem a háborúkra és a gonoszságokra gondolok, mert azok elsősorban az ember szabad akaratának… 
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyerekvállalás nem csak életünk legszebb, hanem egyben legkomolyabb feladata is, amikor megérkezik a kis csöppség a családunkba, eleinte teljesen ránk lesz utalva, tőlünk kap mindent, tőlünk tanul mindent, mi leszünk számára az egész világ, és azt hiszem, amennyire tudunk, fel kell rá készülni. 🙂 Az, hogy mennyi időt kapunk… 
Eredetileg nem terveztem ezt mára, de mostanában a csapból is ez folyik, úgyhogy gondoltam, én is megszólalok az ügyben. Nem nevezném magamat liberálisnak, de úgy igazán konzervatívnak se, bár akkor már inkább az sok mindenben, elsősorban keresztény vagyok, de az sem úgy, ahogy a sztereotípiák tartják, és főképp nem úgy, ahogy a média szeretné beállítani…. 
Már régóta gondolkodtam rajta, hogy érdemes lenne átszokni arra, hogy kistermelőktől vegyük a hazai idényzöldséget, -gyümölcsöt, mégis sokáig lusta voltam, bementem a közeli szupermarketbe, és összevásároltam mindent, amire szükségünk van, aztán irány haza. Az áttörést az hozta meg, mikor felbosszantottam magam, hogy milyen ronda dolgokat kapni itt, félig éretlen felfújt, akkor elkezdtük először a zöldség-gyümölcsöt… 
Számomra az egészségügyi problémáim miatt az anyaságot komoly küzdelem előzi meg, ugyanakkor nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy egy igazi, életre szóló feladatot szeretnék vállalni, egy, majd reméljük, több kis ember élete lesz a felelősségünk a férjemmel, tőlünk fog megtanulni mindent. Bár sokak szerint a gyerekek kész, önálló személyiséggel érkeznek a világra, szerintem ez korántsem fedi… 
Ebben a bejegyzésben, hiába várná mindenki a cím után, nem fogok arról írni, miért érdemes megismerni a saját szexualitásunkat, hanem egy – szerintem – sokkal kardinálisabb problémáról, mégpedig arról, hogy hiába ekézzük a férfiakat, hogy az utolsó leheletükig nem ismerik be, ha bármi bajuk van (másik felük pedig sír, ha szálka ment az ujjába), mi… 