Cseresznyevirág blog

Hosszú és fárasztó napom volt, örülök, hogy hazaérek, jó egy kicsit leülni, meginni csendben egy bögre forró teát. A férjem ma később ér haza, hiányzik. Furcsa ez a csend. A házon kívüli zajokra felriadok, olyan idegenek és néha félelmetesek, ahogy megtörik a magányt, ajtónyitás, felnézek, semmi, már megint a szomszéd volt, odakint egy madár zörget,… Tovább »

Egy karácsonyi vásáron sétálok keresztül az orvosomhoz, már megint rossz híreket kaptam, legszívesebben sírva bujdokolnék el, közben pedig körülöttem negédes karácsonyi zenék, villódzó fények, nevetve forralt bort kortyolgató párok. Valahogy olyan idegen, olyan távoli most ez az egész, az ünnepi hangulat, a boldogság, most valahogy úgy érzem, nem szeretném, szeretnék elbujdokolni, kimaradni, bezárkózni a saját… Tovább »

Minden napunk egy rohanás, reggel az ébresztőórára ébredünk, s már úgy érezzük, elkéstünk, gyorsan bedobjuk a reggelit, felöltözünk, húzzuk a kabátunk, s szaladunk ki az ajtón, aztán dolgozunk, éppen csak egy ebédre hagyjuk abba, hétvégén főzünk, mosunk, takarítunk, látogatjuk a rokonokat. Szinte már kapásból rávágnánk, ha megkérdezik, hogy hogy vagyunk, hogy fáradtan, helyette udvariasan mosolygunk, és… Tovább »

Szeretjük hangsúlyozni, hogy nők vagyunk, elsősorban emberek, hogy önmagunkért vagyunk szépek, okosak, jófejek, értékesek, hogy mindnyájunk élete egy csoda. Szeretjük azt mondani, hogy nők vagyunk, hiába nincs gyerekünk. És tulajdonképpen igazunk van. Mégis bennünk, nőkben van valami, amit a férfiak nem érthetnek, és nem élhetnek át soha, valami, amit sokszor keresnek, nem értenek, nézik a… Tovább »

Többször előkerült már a téma, hogy igen, egyszer férjnek is el kell mennie az andrológiai vizsgálatra, ha nem sikerül hamarabb összehoznunk a bébit. Amikor először felvetettem a lehetőséget, nem igazán értette, miért kell, ha tudjuk, hol a probléma, de ezen túllendültünk, és azt is mindig hozzátette, hogy őt ez nem zavarja annyira, mint engem a… Tovább »

Valahogy úgy vagyunk vele, mi, emberek, hogy a dolgok értékét csak akkor szeretjük meglátni, amikor nincsenek. Nem vesszük észre, mekkora kincsünk van, míg egészségesek vagyunk, nem örülünk a szüleinknek, csak ha elveszítettük őket, nem örülünk a békének,csak ha háború van. Észre se vesszük, micsoda kincs, mekkora ajándék, és mennyi lehetőség rejlik az életben. A mindennapok… Tovább »

Folyamatos hullámzás, egyszer fent, egyszer lent, telnek a napok, hetek, hónapok, és keresem a kapaszkodókat, a hitet, hogy egyszer nekünk is sikerülhet, hogy megérkezhet az életünkbe a csoda, akit várunk, hogy boldoggá tehessem vele az embert, akit a legjobban szeretek. Kívülről mi vagyunk a tökéletes, irigyelt pár, akik fiatalon megtalálták egymást, mesébe illő lakodalmat csaptak, közben… Tovább »

Bár az elmúlt hónapokban nagyon sokat javult a stresszkezelésem, sajnos ugyanez az időszak rengeteg nehézséggel járt számunkra, egyik orvostól a másikig, vérvételek, gyógyszerek, vizsgálatok és kudarcok. Azt már egy jó ideje megtanultam, hogy a problémáink, nehézségeink elől nem futhatok el, hanem fel kell őket dolgoznom, a segítség pedig csodálatos módon toppant be az életembe, tulajdonképpen… Tovább »

Tele vagyunk lelkiismeret furdalással, mert olyanok vagyunk, amilyenek, mert irigyek vagyunk arra, akinek van párja, aki házas, aki várandós vagy kisbabája van, utáljuk magunk, mert nem olyanok vagyunk, mint amilyennek elképzeljük a tökéletes nőt, mert nem sikerül egyszerre kitakarítanunk az egész házat, közben az üzleti élet csúcsára törni, összeütni egy séf és egy cukrász mesterművét,… Tovább »

Egy kis adventi sorozatot indítok, hogy az elkövetkező hetekben ne a gondjainkkal foglalkozzunk, azokat tegyük le egy kicsit, és készítsük fel a lelkünket az ünnepre, az ünnepekre, Karácsonyra és az anyaságra, mindkettő egy gyermek érkezése. Készüljünk valahogy úgy, ahogy nem szoktunk, ne csak vásárlással, takarítással, sütéssel-főzéssel, hanem tisztítsuk meg a szívünket, hogy igazán be tudjuk… Tovább »

Mikor Szilvia történetét olvastam, egyszerre sírtam, és mosolyogtam, mert annyi könny és öröm van benne, amennyit csak egy nő átélhet az élete során. Rögtön tudtam, hogy ennek a történetnek itt van a helye a blogon, hogy minél többen olvassák, és minél többeteknek erőt adhasson, hogy nincs reménytelen helyzet. 🙂 Mindezek után nagyon örültem, hogy kérdésemre, hogy… Tovább »

Bár itt a blogon nem olyan régen indítottam az életmódváltás sorozatot, én már több, mint fél éve vágtam bele, nagyjából avval egyszerre, amikor kiderült a pajzsmirigybetegségem, és el is kezdték kezelni, és miközben én elvesztem a TSH-m és az fT4-em közt, olyan változások zajlottak le a szervezetemben, amiket egyből észre sem vettem. Váratlanul tűnt fel… Tovább »

20. nap Tudatosítom magamban, hogy holnap reggel vérvétel. Igazából már napok óta fájnak a melleim, de mindennek már nem vagyok hajlandó jelentőséget tulajdonítani, elvégre úgyis mindig van valamilyen tünetem, amire a hormonkezelések igencsak rátesznek. Már elhatároztam, hogy nem foglalkozom olyan tünetekkel, hogy valami feszül, fáj, szúr, mert ezeket elképesztően könnyen beképzelem, és újra hipochonder válik… Tovább »

Délutánra egy nagyobb társasággal egy családhoz vagyunk hivatalosak, négy pici gyermek, sorra jöttek, az első az esküvő után közvetlenül, még ő sem iskolás. Irigy vagyok rájuk, mert hamar jöttek, egészségesek, szépek, épp úgy élnek, ahogy én szerettem volna. Három egészséges kisfiú és egy kislány, a második. A délelőttöm szorongva telik, nem, nem akarok most arról… Tovább »

Mitől nő a nő, és mitől férfi a férfi? Mit jelent kiteljesedni nőként? Hogyan élhetem meg a nőiességem, mikor nem megy a teherbeesés? Miért jelent ma mást nőnek lenni, mint dédanyáink korában? Egyáltalán tényleg mást jelent? Mások a lehetőségeink, de az igényeink is? És egyáltalán mi köze ennek az egésznek az életmódváltáshoz, hogy ebbe a rovatba… Tovább »

Még apró tündérek lejtik titokzatos táncuk a testemen, ahova lábuk leér, melegség tölt el, s mozdulni sem tudok, ölelésedben fekszem, hatalmas tenyeredben bújik meg a mellem, szívünk dobogása összeér, nem tudom, hol érsz te véget, és hol kezdődök én, összeolvadt a testünk a puha paplan alatt szavak nélkül is egybefolyik a gondolat. Arcunkon a szerelemtől… Tovább »

Mit érzek akkor, mikor valaki körülöttem bejelenti, hogy érkezik náluk a baba? Mikor azt látom, hogy mindenhol pocakok vesznek körbe? Mikor nap, mint nap elsétálok a játszótér mellett? Elsősorban keserű irigységet, pedig néha olyan jó lenne, ha tudnék együtt örülni velük. Néha szabályosan szorongok egy-egy esküvő, nagy családi vagy baráti találkozó előtt, hogy vajon hányan… Tovább »