Mikor végre diagnosztizálták nálam az inzulinrezisztenciát, hirtelen ezernyi kérdésemre szolgált feleletül, de ezek a kérdések egyre újabb és újabb kérdéseket vetettek fel bennem. Most már nem volt többé sötét, homályos folt, hogy miért megyünk keresztül mindezen, elvégre az anyagcsere probléma kialakulásának okaira is pontos választ kaptam: genetika és életmód. Hiába maradt szinte rejtve a családunkban… Tovább »
Inzulinrezisztensként fokozottan felelős leszek a gyerekeim egészségéért
Mikor végre diagnosztizálták nálam az inzulinrezisztenciát, hirtelen ezernyi kérdésemre szolgált feleletül, de ezek a kérdések egyre újabb és újabb kérdéseket vetettek fel bennem. Most már nem volt többé sötét, homályos folt, hogy miért megyünk keresztül mindezen, elvégre az anyagcsere probléma kialakulásának okaira is pontos választ kaptam: genetika és életmód. Hiába maradt szinte rejtve a családunkban… Tovább »
Hogy miért szeretem? Nehéz lenne megmondani, hát mondok csak annyit, hogy azért, mert épp olyan, amilyennek lennie kell. Ő volt, aki előcsalogatta belőlem a vérbeli nőt, aki csodálattal és szeretettel nézett a szemeim közé, akinek az ölelése melegséggel töltötte el a szívemet, és akire csodálattal, szeretettel tudtam nézni én is mindig. Mikor eljött az idő,… 
Az elmúlt egy évben (részben kényszerből), de egyre többet kezdtem foglalkozni az egészségemmel, életmóddal, táplálkozással, hol inkább csak azért, hogy gyerekünk lehessen, aztán a pozitív eredmények meglódítottak, és további változtatásokra sarkalltak, s közben egyre többször és többször kezdtem rajta gondolkodni, hogy vajon hol helyezkednek el ebben a rendszerben a környezetem. Hogy fogok tudni gondoskodni a… 
Sokáig az önsegítő, egymást segítő csoportokat valahogy úgy képzeltem el, ahogy a filmekben megjelennek az anonim alkoholisták, mindenki körbeül, “Sziasztok! Cseresznyevirág vagyok, másfél éve nem esek teherbe!” És már érkezik is a válasz:“Szia, Virág!” Mivel így képzeltem el, nem is gondoltam, mekkora szükségem lenne arra, hogy sorstársakkal beszélgethessek, mikor hiába panaszoltam el a barátaimnak, senki nem… 
Sokáig kerestem magamban azt a fiatal lányt, akire emlékeztem, aki önfeledten kacagva táncolta körbe a világot, aki büszkén tipegett a tűsarkújában, aki felháborodott rajta, ha olyanok nézték meg, akiknek nem szánta magát, aki tajtékzott, ha késett a busz, aki azért késett el a találkozókról, mert még a szempilláját göndörítette. Kétségbeesetten kerestem magamban azt a bohém,… 
Egy karácsonyi vásáron sétálok keresztül az orvosomhoz, már megint rossz híreket kaptam, legszívesebben sírva bujdokolnék el, közben pedig körülöttem negédes karácsonyi zenék, villódzó fények, nevetve forralt bort kortyolgató párok. Valahogy olyan idegen, olyan távoli most ez az egész, az ünnepi hangulat, a boldogság, most valahogy úgy érzem, nem szeretném, szeretnék elbujdokolni, kimaradni, bezárkózni a saját… 
Szeretjük hangsúlyozni, hogy nők vagyunk, elsősorban emberek, hogy önmagunkért vagyunk szépek, okosak, jófejek, értékesek, hogy mindnyájunk élete egy csoda. Szeretjük azt mondani, hogy nők vagyunk, hiába nincs gyerekünk. És tulajdonképpen igazunk van. Mégis bennünk, nőkben van valami, amit a férfiak nem érthetnek, és nem élhetnek át soha, valami, amit sokszor keresnek, nem értenek, nézik a… 
Tele vagyunk lelkiismeret furdalással, mert olyanok vagyunk, amilyenek, mert irigyek vagyunk arra, akinek van párja, aki házas, aki várandós vagy kisbabája van, utáljuk magunk, mert nem olyanok vagyunk, mint amilyennek elképzeljük a tökéletes nőt, mert nem sikerül egyszerre kitakarítanunk az egész házat, közben az üzleti élet csúcsára törni, összeütni egy séf és egy cukrász mesterművét,… 
Még apró tündérek lejtik titokzatos táncuk a testemen, ahova lábuk leér, melegség tölt el, s mozdulni sem tudok, ölelésedben fekszem, hatalmas tenyeredben bújik meg a mellem, szívünk dobogása összeér, nem tudom, hol érsz te véget, és hol kezdődök én, összeolvadt a testünk a puha paplan alatt szavak nélkül is egybefolyik a gondolat. Arcunkon a szerelemtől… 
Köszönöm nektek, hogy ezt a gyönyörű mesét is ti küldtétek! 🙂 Felemelő mese arról, hogy a szerelem milyen erős, akkor is, ha nem jön a baba. Zsepiket készítsétek elő! Gyönyörű, hogy együtt maradnak, és leélnek együtt egy élményekkel teli életet, de nekem mégis olyan érzésem van, hogy azért ez így nem az igazi. 🙁 … 
Megismertelek, és megszerettelek olyan szerelemmel, amivel csak egyszer szeret az ember, amit ha elszalasztunk, utána bezárul a szívünk, s ilyen mélyre már senki nem férkőzhet be. Nem csak a szerelmem, kedvesem, férjem lettél, hanem a másik felem, aki nélkül élni tudok, de ragyogni nem. Te vagy, akiről tudom, hogy szereti a sülthúst, a teát, a… 
Nem panaszkodhatok, van egy lakásunk, ahol már lassan két éve hajtom nyugovóra minden este a fejem, ez az a hely, ahol férjjel megalapítottuk a közös jövőnk, késő estig filmeztünk, egymás mellé feküdtünk a puha takarók közt a franciaágyba (a többiről pssszt), ahol a konyhában ízletesebbnél ízletesebb csemegéket készítettem. Szeretem ezt a kis lakást, otthonos, apró,… 
Egy kisfiúról álmodtam, épp olyanról, mint az édesapja, ki vidáman szalad köztünk, bozontos barna hajával, kérdéseket tesz fel, és csillog a szemében a tudásvágy, a megismerés ösztönével mászik a szekrényre, a fára, aztán ott ül az asztalnál, kiskanalával csapkodja a sütőtökkrémet. Álmodtam egy kisfiúról, s ízlelgettem a neveket, melyik lenne a legszebb a vezetéknevünkkel, hova… 
Újra és újra belekerülök abba az örvénybe, ami visz, és húz le a mélybe, ahol előtörnek belőlem az elfojtott érzéseim, pedig már hányszor átrágtam-átküzdöttem magam, végigsírt éjszakákkal és napokkal, és kimondtam, hogy elfogadtam, hogy boldog leszek így is, és meggyógyulok, amennyire meg lehet. Kimondom, hogy felépülök, és – beszedve minden reggel a gyógyszereket -, de… 
“Csak háború ne legyen az életetekben!” – visszhangoznak bennem dédnagymamám szavai, aki kicsiként rengeteget játszott, és mesélt nekünk, de mikor a háborúról faggattuk, alig hagyta el pár szó a száját. Akkor még titokzatosnak, romantikusnak és misztikusnak tűntek ezek a szavak, izgalmas filmeket néztünk róluk, kivágva a legdurvább részleteket. Mindenki beszélt róla, csak az nem, aki… 
Úgy gondolom, az életünk célja valahol az, hogy jobb emberként mehessünk majd el. Lehetne ezt körülírni, hogy tegyük jobbá a világot, de szerintem ez félrevezető lenne, mert sokkal többet számít a szándék. Hitem szerint a világban a legtöbb dolognak célja van, nem a háborúkra és a gonoszságokra gondolok, mert azok elsősorban az ember szabad akaratának… 
Eredetileg nem terveztem ezt mára, de mostanában a csapból is ez folyik, úgyhogy gondoltam, én is megszólalok az ügyben. Nem nevezném magamat liberálisnak, de úgy igazán konzervatívnak se, bár akkor már inkább az sok mindenben, elsősorban keresztény vagyok, de az sem úgy, ahogy a sztereotípiák tartják, és főképp nem úgy, ahogy a média szeretné beállítani…. 