Cseresznyevirág blog

Egy kisfiúról álmodtam, épp olyanról, mint az édesapja, ki vidáman szalad köztünk, bozontos barna hajával, kérdéseket tesz fel, és csillog a szemében a tudásvágy, a megismerés ösztönével mászik a szekrényre, a fára, aztán ott ül az asztalnál, kiskanalával csapkodja a sütőtökkrémet. Álmodtam egy kisfiúról, s ízlelgettem a neveket, melyik lenne a legszebb a vezetéknevünkkel, hova… Tovább »

Tegnap írtam róla, milyen fontos, hogy a jó szülőséghez feldolgozzuk saját gyermekkorunk traumáit, illetve arról is, hogy ebben még nekem is van hová fejlődnöm. Ugyanakkor úgy gondolom, nem elég túltennünk magunk saját sérelmeinken, hanem – különösen ilyenkor, mikor úgyis várakozó álláson vagyunk, – érdemes energiát fektetnünk abba, hogy jobbak lehessünk. Ne kövessük el ugyanazokat a… Tovább »

Szeretném azt az időt, amíg várjuk a kis albérlőnk beköltözését a legjobban kihasználni, de nem arra, hogy bulizhassunk, világot lássunk, hanem arra, hogy a lehető legjobb anya lehessek, akit kaphat, ennek pedig egyik legfőbb alappillére, hogy feldolgozzam saját gyermekkorom traumáit, és ne neki(k) kelljen azokért a dolgokért megbűnhődniük, amiket én gyermekként elszenvedtem. Miért fontos feldolgozni… Tovább »

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyerekvállalás nem csak életünk legszebb, hanem egyben legkomolyabb feladata is, amikor megérkezik a kis csöppség a családunkba, eleinte teljesen ránk lesz utalva, tőlünk kap mindent, tőlünk tanul mindent, mi leszünk számára az egész világ, és azt hiszem, amennyire tudunk, fel kell rá készülni. 🙂 Az, hogy mennyi időt kapunk… Tovább »

Számomra az egészségügyi problémáim miatt az anyaságot komoly küzdelem előzi meg, ugyanakkor nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy egy igazi, életre szóló feladatot szeretnék vállalni, egy, majd reméljük, több kis ember élete lesz a felelősségünk a férjemmel, tőlünk fog megtanulni mindent. Bár sokak szerint a gyerekek kész, önálló személyiséggel érkeznek a világra, szerintem ez korántsem fedi… Tovább »

Új sorozatot indítok a blogomon, melyben saját történetemről mesélek, bár eleinte igencsak visszatekintő jelleggel. A férjemmel a közös történetünk igazi tündérmeseként indult. Fiatalon, még szinte gyerekként ismerkedtünk meg, elkezdtünk beszélgetni, és jött a felismerés, hogy értjük egymást, mintha valami mély, láthatatlan szál fűzne minket össze. <3 Együtt fedeztük fel a világot, magunkat és egymást, mind… Tovább »