Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »
Boldogság – Meddőségi napló
Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »
Valahogy éppen az tett tanácstalanná, hogy a dietetikus szerint nem sok mindenen kellett változtatnom. Az étkezésemmel nem volt nagy probléma, mindössze a mennyiségeken kellett módosítani, ami elsőre nem tűnt nagy különbségnek. A testsúlyom és a testösszetételem jónak számítottak. Az orvos elsőre kizárólag a diétát és az inofolicot rendelte el. Én pedig ott álltam, és vártam… 
Egy diétát általában elkezdeni nehéz. De azt néha nagyon, még akkor is, ha az elsősorban a számolgatásban, mennyiségekben tér el az addigi életvitelünktől. Egy jó ideje már igyekeztem egyre jobban odafigyelni az étkezésünkre, teljes kiőrlésű kenyeret ettünk, sok-sok zöldséget, különböző reform gabonákat, és próbáltam háttérbe szorítani a cukrot, édességeket, amik valahogy újra és újra visszacsúsztak az… 
Nem viselt meg különösképpen az inzulinrezisztencia diagnózisa, sőt, már-már fellélegeztem, hogy végre kimondtuk, ami már annyiszor felmerült, hogy végre valós utat kaphattam, amin elindulhatok, hogy végre nem tüneteket kezelünk, hanem a probléma valódi forrását. Ugyanakkor szinte pofonkért ért a felismerés, hogy az, hogy egy helyes, ámde speciális életmódot kell követnem, egy olyan lépéssel jár, mely… 
Amikor kiléptem az új dokim rendelőjének az ajtaján, valahogy rajtam ragadt az a derűs, optimista mosoly. Megnyugodtam. Úgy éreztem, végre lehetőséget, biztatást és legfőképp válaszokat kaptam. Választ kaptam arra, hogy régen a rendszeres ciklusom is miért nem volt soha 28 napos. Korábban bárhova mentem, a családom, a barátaim, sőt, az orvosok is mindig azt mondták, hogy… 
A napok előrehaladtával egyre inkább átvette a kétségbeesés és a feszültség helyét a várakozás, valahol megsejtettem, hogy arra, amikor magamban megjártam a poklokat, mikor hagytam kicsit elengedni a gyeplőt, és sodródni bele az örvényekbe, szükségem volt, így búcsúztattam el az addigi életem, engedtem el a régi napjaim, szokásaim, érzéseim, és gondolataim, hogy valami új költözhessen… 
Végre vége, megjött, pedig tartottam tőle, hogy benne ragadok megint a végtelen, reménytelen időben. Az utóbbi év legnormálisabb ciklusát zárom, és végre megnyugszom. Tudom, hogy mehetek, és elkezdődik valami új, hogy elbúcsúzom a régi orvosomtól, és hozzáértőbb kezek közé kerülök. Vérvétel a harmadik napon, már előtte is a szokásos szédülés kínoz, most pedig éhesen közelítem… 
Amikor egy orvos kezébe tesszük le az életünk, hatalmas bizalmat szavazunk neki, és igenis akkor is, amikor a gyerekünk megszületésének a lehetőségéről van szó. A bizalmat könnyű eljátszani, máskor viszont úgy is megmarad, hogy szinte vakok vagyunk azokra a jelekre, hogy ideje váltani és változtatni. Rengeteg jó orvos van, sokszor azonban nehéz megtalálni őket, azonban… 
Valahogy megborult az egyensúly. Tulajdonképpen a szokásos enyhe mellfájdalmon kívül nem éreztem semmit, sem különösebb levertséget, és rosszul se voltam, eleinte fel sem tűnt, hogy ülök a számítógépem előtt, és nevetségesen elsírom magam. Aztán nevetek. Férjjel beszélgetve újra elsírtam magam, értelmetlen dolgokért kiabáltam vele egy sort, aztán megint elsírtam magam. Persze, mert minden rossz, romokban… 
Mindenképp szerettem volna egy év végi hálaadást írni, mert azt hiszem, rettenetes évünkben annyi kincs volt, melyekért hálát kell adnom. Nagy örömként ért, hogy az eheti {Vigyázz! Kész! Posztolj!} keretei közt tehetem meg mindezt, ugyanis a témánk ‘Ilyen volt 2015’. Rettenetes év volt. Hálát adok érte, Istenem. Borzalmas nehéz, tele betegséggel, szenvedéssel, veszekedésekkel és sírással. Telistele lelki… 
Bár az elmúlt hónapokban nagyon sokat javult a stresszkezelésem, sajnos ugyanez az időszak rengeteg nehézséggel járt számunkra, egyik orvostól a másikig, vérvételek, gyógyszerek, vizsgálatok és kudarcok. Azt már egy jó ideje megtanultam, hogy a problémáink, nehézségeink elől nem futhatok el, hanem fel kell őket dolgoznom, a segítség pedig csodálatos módon toppant be az életembe, tulajdonképpen… 
Hosszú nap, de már megint előbb kell lelépnem, eljött a legújabb orvoslátogatás. Feszült vagyok. Nem várok sok jót, de mégse adtam fel a helyzetem, nem hagyhatom ott az orvost, míg ki nem derült, ténylegesen milyen lesz a másik. Feszült vagyok, már tudom, hogy nem akarok többet küzdeni itt azért, hogy újabb vizsgálatokra szerezzek beutalót, kicsit… 
Ma az utolsó ajánlót hoztam nektek Hadas Kriszta Jön a baba című sorozatából. 🙂 Már korábban írtam ajánlót, melyben bemutatják a családot, akik 17 elvesztett élet után lehettek szülők, illetve a másik családot, akiknek petesejt donációval fogant meg a gyönyörű kislánya. Réka mindössze 25 éves, tehát hozzám hasonlóan fiatal, mikor anya lesz, orvostanhallgatóként (aneszteziológus szeretne… 
Kedvenc témám, a hormonok bizony a férfiaknál is jelentősen bekavarhatnak, mi több, akár a férfi meddőségért is okolhatóak. Szerencsére ilyenkor a legtöbb esetben egy könnyen kezelhető problémáról beszélünk. 🙂 Fogadjátok szeretettel ezt a kis összefoglalót arról, mi lehet a háttérben. Mivel több hormonális problémáról már korábban részletesen írtam a női meddőség kapcsán, ezeknél érdemes visszaolvasni… 
Egyszer régen, mikor még egészen friss volt a blog, írtam róla, milyen természetes módszerekkel lehet javítani a női termékenységet. 🙂 Most viszont beszéljünk kicsit arról, mit (t)ehetnek a férfiak, hogy megerősítsék a hadsereget! 😀 Mivel a spermiumok termelődése 90 napot vesz igénybe, ezért mindenféle hagyományos, vitaminos vagy alternatív terápiának ezt követően érdemes vizsgálni a hatását…. 
A múltkori látogatásom után nem is volt kérdés, hogy ha megérkezem, akkor azt már a következő orvoshoz való időpontommal a zsebemben teszem meg, végül úgy döntöttünk, bár kételyek közt, hogy elmegyek, addig ott maradok nála, elvégre két hónapról beszélünk, így legalább látjuk néha a hormonképem, és még bennem volt egy utolsó bizalom, hogy azért mégiscsak ő… 
Na, jó, de hogy kerültem oda épp én a legendás ügyetlenségemmel? 😀 Vagy hogy kerültem oda, aki soha életemben nem jógáztam? A történetünk tulajdonképpen hónapokkal ezelőttre nyúlik vissza, mikor egy napon megtaláltam Varga Kati e-mailjét a postafiókomban, hogy mennyire tetszik neki a blogom, aztán elkezdtünk beszélgetni, találkoztunk is, aki miután maga is hosszú utat járt… 