Cseresznyevirág blog

Mikor végre diagnosztizálták nálam az inzulinrezisztenciát, hirtelen ezernyi kérdésemre szolgált feleletül, de ezek a kérdések egyre újabb és újabb kérdéseket vetettek fel bennem. Most már nem volt többé sötét, homályos folt, hogy miért megyünk keresztül mindezen, elvégre az anyagcsere probléma kialakulásának okaira is pontos választ kaptam: genetika és életmód. Hiába maradt szinte rejtve a családunkban… Tovább »

Mikor hétfőn írtam róla, milyen nehéz most lélekben felkészülni a karácsonyra, és mennyire nehéz úgy ünnepelni, hogy közben egy lelkileg rettenetesen nehéz helyzetben vagyunk, – bár én avval, hogy leírtam, valahogy elengedtem az aggodalmaim – ti rengetegen írtátok meg, hogy ugyanígy éreztek, és mennyire nehéz a karácsony, mikor körbevesznek a rokonok gyerekei, és mindenki azt… Tovább »

Egy karácsonyi vásáron sétálok keresztül az orvosomhoz, már megint rossz híreket kaptam, legszívesebben sírva bujdokolnék el, közben pedig körülöttem negédes karácsonyi zenék, villódzó fények, nevetve forralt bort kortyolgató párok. Valahogy olyan idegen, olyan távoli most ez az egész, az ünnepi hangulat, a boldogság, most valahogy úgy érzem, nem szeretném, szeretnék elbujdokolni, kimaradni, bezárkózni a saját… Tovább »

A minap valaki megemlítette Darwint és az evolúcióelméletet, én pedig hirtelen nem tudtam, miért rándul görcsbe a gyomrom ennek hallatán, elvégre egy lángelméről beszélünk, aki igencsak előrevitte a tudományt, úgy tűnik, én mostanában mégse szeretem. 😀 Arról, amiért nekem görcsbe rándult a gyomrom a neve hallatán, tulajdonképpen nem feltétlen ő tehet, hanem az ezerszer hallott… Tovább »

Egy kisfiúról álmodtam, épp olyanról, mint az édesapja, ki vidáman szalad köztünk, bozontos barna hajával, kérdéseket tesz fel, és csillog a szemében a tudásvágy, a megismerés ösztönével mászik a szekrényre, a fára, aztán ott ül az asztalnál, kiskanalával csapkodja a sütőtökkrémet. Álmodtam egy kisfiúról, s ízlelgettem a neveket, melyik lenne a legszebb a vezetéknevünkkel, hova… Tovább »

Tegnap írtam róla, milyen fontos, hogy a jó szülőséghez feldolgozzuk saját gyermekkorunk traumáit, illetve arról is, hogy ebben még nekem is van hová fejlődnöm. Ugyanakkor úgy gondolom, nem elég túltennünk magunk saját sérelmeinken, hanem – különösen ilyenkor, mikor úgyis várakozó álláson vagyunk, – érdemes energiát fektetnünk abba, hogy jobbak lehessünk. Ne kövessük el ugyanazokat a… Tovább »

Szeretném azt az időt, amíg várjuk a kis albérlőnk beköltözését a legjobban kihasználni, de nem arra, hogy bulizhassunk, világot lássunk, hanem arra, hogy a lehető legjobb anya lehessek, akit kaphat, ennek pedig egyik legfőbb alappillére, hogy feldolgozzam saját gyermekkorom traumáit, és ne neki(k) kelljen azokért a dolgokért megbűnhődniük, amiket én gyermekként elszenvedtem. Miért fontos feldolgozni… Tovább »

Bevallom őszintén, magam se szeretem, ha megkérdezik tőlem, hogy “mikor jön már a gyerek”, és ilyenkor igyekszem mindenféle frappáns (vagy legalábbis annak gondolt) válasszal elütni, és inkább a kérdezőt zavarba hozni. És nem szeretnék se apámmal, se apósommal a menstruációs problémáimról beszélni, vagy adott esetben a spermaszámokról, nyákról és hasonlókról. Olyan közegben nőttem fel, ahol… Tovább »