Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »
Boldogság – Meddőségi napló
Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »
Bár látszólag úgy tűnik, nem jutottunk messzire, ugyanúgy gyerek nélkül, kettesben, ugyanúgy vágyakozással és várakozással teli, és ugyanúgy káosszal a fejünkben, mégis úgy érzem, rengeteget haladtunk a cél felé. És valahol ezen az úton komoly állomást jelent, hogy meg kellett tanulnom magamat a teljes valómban szemlélni, és olyannak látni, amilyen ténylegesen vagyok. A várakozás, a… 
Hogy miért szeretem? Nehéz lenne megmondani, hát mondok csak annyit, hogy azért, mert épp olyan, amilyennek lennie kell. Ő volt, aki előcsalogatta belőlem a vérbeli nőt, aki csodálattal és szeretettel nézett a szemeim közé, akinek az ölelése melegséggel töltötte el a szívemet, és akire csodálattal, szeretettel tudtam nézni én is mindig. Mikor eljött az idő,… 
A napok előrehaladtával egyre inkább átvette a kétségbeesés és a feszültség helyét a várakozás, valahol megsejtettem, hogy arra, amikor magamban megjártam a poklokat, mikor hagytam kicsit elengedni a gyeplőt, és sodródni bele az örvényekbe, szükségem volt, így búcsúztattam el az addigi életem, engedtem el a régi napjaim, szokásaim, érzéseim, és gondolataim, hogy valami új költözhessen… 
Sokáig az önsegítő, egymást segítő csoportokat valahogy úgy képzeltem el, ahogy a filmekben megjelennek az anonim alkoholisták, mindenki körbeül, “Sziasztok! Cseresznyevirág vagyok, másfél éve nem esek teherbe!” És már érkezik is a válasz:“Szia, Virág!” Mivel így képzeltem el, nem is gondoltam, mekkora szükségem lenne arra, hogy sorstársakkal beszélgethessek, mikor hiába panaszoltam el a barátaimnak, senki nem… 
Régen úgy gondolták, a meddőségben a nő a hibás, sokszor valamilyen bűnként vagy az azért való büntetésként képzelték el, ha valakinek nem lehetett gyereke, emiatt is nagy szégyen volt. Több kultúrában a mai napig megvannak azok a babonák és hiedelmek, melyek a fiatal lányoknak segítenek abban, hogy gyermekük lehessen, mert a szülést mindenkitől elvárják. Aztán… 
Kedves Olvasóm! Ezúton megragadom az alkalmat és szeretnék neked Boldog Új Évet! kívánni. 🙂 Kívánom, hogy ebben az évben teljesüljenek legbelsőbb vágyaid! Ha te is közénk tartozol, örömsikoltozós pozitív tesztelést, végighányt reggeli fürdőszobákat, rugdosást odabentről, és egészséges kisbabát! Ami azt illeti, én is valami hasonlót szeretnék leginkább… 🙂 Tulajdonképpen furcsa, nekem korábban sose voltak újévi fogadalmaim,… 
Mindenképp szerettem volna egy év végi hálaadást írni, mert azt hiszem, rettenetes évünkben annyi kincs volt, melyekért hálát kell adnom. Nagy örömként ért, hogy az eheti {Vigyázz! Kész! Posztolj!} keretei közt tehetem meg mindezt, ugyanis a témánk ‘Ilyen volt 2015’. Rettenetes év volt. Hálát adok érte, Istenem. Borzalmas nehéz, tele betegséggel, szenvedéssel, veszekedésekkel és sírással. Telistele lelki… 
Kedves Olvasóm! Szerettem volna nektek egy apró karácsonyi ajándékkal készülni, sajnos fizikailag nem tudok segíteni, de amiben mégis, abban igyekszem, mivel, ha te is a sorstársam vagy, tudom, min mész keresztül, és tudom, mennyien nálunk sokkal nehezebb helyzetben vagytok. Fogadjátok szeretettel tehát ezt a kis karácsonyi ajándékot, apró kis üzeneteket a bloggerektől, melyek remélem, segítenek… 
Sokáig kerestem magamban azt a fiatal lányt, akire emlékeztem, aki önfeledten kacagva táncolta körbe a világot, aki büszkén tipegett a tűsarkújában, aki felháborodott rajta, ha olyanok nézték meg, akiknek nem szánta magát, aki tajtékzott, ha késett a busz, aki azért késett el a találkozókról, mert még a szempilláját göndörítette. Kétségbeesetten kerestem magamban azt a bohém,… 
Mikor hétfőn írtam róla, milyen nehéz most lélekben felkészülni a karácsonyra, és mennyire nehéz úgy ünnepelni, hogy közben egy lelkileg rettenetesen nehéz helyzetben vagyunk, – bár én avval, hogy leírtam, valahogy elengedtem az aggodalmaim – ti rengetegen írtátok meg, hogy ugyanígy éreztek, és mennyire nehéz a karácsony, mikor körbevesznek a rokonok gyerekei, és mindenki azt… 
Egy karácsonyi vásáron sétálok keresztül az orvosomhoz, már megint rossz híreket kaptam, legszívesebben sírva bujdokolnék el, közben pedig körülöttem negédes karácsonyi zenék, villódzó fények, nevetve forralt bort kortyolgató párok. Valahogy olyan idegen, olyan távoli most ez az egész, az ünnepi hangulat, a boldogság, most valahogy úgy érzem, nem szeretném, szeretnék elbujdokolni, kimaradni, bezárkózni a saját… 
Minden napunk egy rohanás, reggel az ébresztőórára ébredünk, s már úgy érezzük, elkéstünk, gyorsan bedobjuk a reggelit, felöltözünk, húzzuk a kabátunk, s szaladunk ki az ajtón, aztán dolgozunk, éppen csak egy ebédre hagyjuk abba, hétvégén főzünk, mosunk, takarítunk, látogatjuk a rokonokat. Szinte már kapásból rávágnánk, ha megkérdezik, hogy hogy vagyunk, hogy fáradtan, helyette udvariasan mosolygunk, és… 
Valahogy úgy vagyunk vele, mi, emberek, hogy a dolgok értékét csak akkor szeretjük meglátni, amikor nincsenek. Nem vesszük észre, mekkora kincsünk van, míg egészségesek vagyunk, nem örülünk a szüleinknek, csak ha elveszítettük őket, nem örülünk a békének,csak ha háború van. Észre se vesszük, micsoda kincs, mekkora ajándék, és mennyi lehetőség rejlik az életben. A mindennapok… 
Tele vagyunk lelkiismeret furdalással, mert olyanok vagyunk, amilyenek, mert irigyek vagyunk arra, akinek van párja, aki házas, aki várandós vagy kisbabája van, utáljuk magunk, mert nem olyanok vagyunk, mint amilyennek elképzeljük a tökéletes nőt, mert nem sikerül egyszerre kitakarítanunk az egész házat, közben az üzleti élet csúcsára törni, összeütni egy séf és egy cukrász mesterművét,… 
Hosszú nap, de már megint előbb kell lelépnem, eljött a legújabb orvoslátogatás. Feszült vagyok. Nem várok sok jót, de mégse adtam fel a helyzetem, nem hagyhatom ott az orvost, míg ki nem derült, ténylegesen milyen lesz a másik. Feszült vagyok, már tudom, hogy nem akarok többet küzdeni itt azért, hogy újabb vizsgálatokra szerezzek beutalót, kicsit… 
Ezerfelé jártunkban százféle programon vettünk részt, hol itt, hol ott bukkantunk fel, s ha nem is a társaság királya és királynője, de igencsak fontos résztvevők voltunk életvidám kacagásunkkal. Aztán egyszercsak eljött az idő, mikor azt mondtuk, elég, most már gyermeket szeretnénk, már nem érdekelnek annyira az utazások, a mindennapi programok, és nem zavar, ha háttérbe… 