Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »
Boldogság – Meddőségi napló
Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »
Néha elgondolkodom rajta, vajon milyen anya leszek? Próbálok felkészülni, és kihozni magamból a maximumot, készíteni a lelkemet az ünnepre, mikor megérkezik ő hozzánk, s közben várunk, és változunk. Mindennek van pozitívuma és sajnos negatívuma is, de mégis miben változtam meg, és miben leszek másmilyen, mint amilyen lehettem volna, ha rögtön megérkezik hozzánk a kis csoda,… 
A szokásos monológommal kezdve ma Magyarországon minden 5. pár meddőnek számít, azaz egy év védekezés nélküli szexuális élettel se sikerül felmutatniuk élő utódot. A meddőség viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy az illető párnak ne lehetne gyereke, sőt, arról beszélünk, hogy fennáll egy negatív helyzet, probléma, akármi, amit meg kell oldani, legyen szó bármilyen egészségügyi… 
Ölembe hajtja a fejét, s én a hajában turkálva simogatom, dúdolok, s ő egyszercsak szomorúan megszólal: „Lassan összehozhatnánk már egy kisbabát”, én csak szomorúan, csendesen felelek: „Igen.” Aztán hallom a kérdését százezerszer, hogy vajon mikor fog végre sikerülni, hogy olyan jó lenne ha nekünk is lenne gyerekünk, hogy már az XY-nál és a Z-nél is… 
Tegnap írtam róla, milyen fontos, hogy a jó szülőséghez feldolgozzuk saját gyermekkorunk traumáit, illetve arról is, hogy ebben még nekem is van hová fejlődnöm. Ugyanakkor úgy gondolom, nem elég túltennünk magunk saját sérelmeinken, hanem – különösen ilyenkor, mikor úgyis várakozó álláson vagyunk, – érdemes energiát fektetnünk abba, hogy jobbak lehessünk. Ne kövessük el ugyanazokat a… 
Szeretném azt az időt, amíg várjuk a kis albérlőnk beköltözését a legjobban kihasználni, de nem arra, hogy bulizhassunk, világot lássunk, hanem arra, hogy a lehető legjobb anya lehessek, akit kaphat, ennek pedig egyik legfőbb alappillére, hogy feldolgozzam saját gyermekkorom traumáit, és ne neki(k) kelljen azokért a dolgokért megbűnhődniük, amiket én gyermekként elszenvedtem. Miért fontos feldolgozni… 
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyerekvállalás nem csak életünk legszebb, hanem egyben legkomolyabb feladata is, amikor megérkezik a kis csöppség a családunkba, eleinte teljesen ránk lesz utalva, tőlünk kap mindent, tőlünk tanul mindent, mi leszünk számára az egész világ, és azt hiszem, amennyire tudunk, fel kell rá készülni. 🙂 Az, hogy mennyi időt kapunk… 