![\"mother-434355_1280\"](\"https:\/\/meddovagyokanyaleszek.cafeblog.hu\/files\/2015\/12\/mother-434355_1280.jpg\")
<\/a><\/p>\r\nA mindennapok rohan\u00e1saiban esz\u00fcnkbe se jut h\u00e1l\u00e1t adni<\/a> azok\u00e9rt a csod\u00e1k\u00e9rt, \u00e9s aj\u00e1nd\u00e9kok\u00e9rt, melyeket mi term\u00e9szetesnek gondolunk, nem gondolunk r\u00e1, hogy eg\u00e9szs\u00e9gesek vagyunk, hogy milyen j\u00f3, hogy vel\u00fcnk \u00e9lhetnek a szeretteink, s mindez csak akkor t\u0171nik fel, mikor m\u00e1r k\u00e9s\u0151, mikor v\u00e9gleg elillant.<\/p>\r\n Azt gondoljuk, sokkal fontosabb, hogy id\u0151ben oda\u00e9rj\u00fcnk, a sz\u00e1ml\u00e1k, a mosatlan ed\u00e9nyek, a szomsz\u00e9dunkkal val\u00f3 vita...<\/p>\r\n Az elm\u00falt egy \u00e9vben volt alkalmam b\u0151ven gondolkodni rajta, v\u00e1r\u00f3termekben, \u00fatk\u00f6zben, hogy mit is jelenthetett \u00a0- volna - sz\u00e1momra az eg\u00e9szs\u00e9gem, melyet \u00e9vekig elhanyagoltam, s\u0151t, azon k\u00edv\u00fcl, mikor a gimn\u00e1ziumi biol\u00f3giak\u00f6nyvet n\u00e9zegetve elsz\u00f6rny\u00fclk\u00f6dtem azon, hogy milyen k\u00e9pek k\u00e9sz\u00fcltek k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 pajzsmirigybetegekr\u0151l, soha nem gondoltam r\u00e1, hogy l\u00e9tezik pajzsmirigyem. \u00c9s soha nem gondoltam r\u00e1, hogy vigy\u00e1zni k\u00e9ne a\u00a0testemre, azt\u00e1n - a t\u00f6bbiekn\u00e9l kor\u00e1bban - kezemben tartottam egy diagn\u00f3zist<\/a>, \u00e9s \u00f6sszet\u00f6rtem. Onnant\u00f3l k\u00e9ts\u00e9gbeesetten pr\u00f3b\u00e1ltam el\u00e9rni azt, ami kor\u00e1bban mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 volt sz\u00e1momra, hogy eg\u00e9szs\u00e9ges legyek, egy r\u00f6vid ideig \u00e1t is billentem a l\u00f3 t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1ra, \u00e9s \u00e9szre se vettem, hogy m\u00e1r eg\u00e9szs\u00e9gtelen\u00fcl kit\u00f6lt\u00f6tte a napjaim az eg\u00e9szs\u00e9gem, s hatalmast stresszt jelentett sz\u00e1momra mindez.<\/p>\r\n Azt\u00e1n elkezdtem foglalkozni az egyens\u00fallyal. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy magamat els\u0151sorban nekem kell megtal\u00e1lnom, s evvel kezdet\u00e9t vette \u00e9letem egyik legizgalmasabb utaz\u00e1sa. Szinte arcul\u00fct\u00f6tt az igazs\u00e1g, mikor r\u00e1d\u00f6bbentem, hogy az orvosok, az alternat\u00edv m\u00f3dszerek mind csak eszk\u00f6zt jelentenek sz\u00e1momra, melyeket ugyan ig\u00e9nybe kell vennem, azt azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy kics\u00fasszon a kezemb\u0151l az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s. Mind testileg, mind lelkileg gyenge vagyok, s sajnos sok szempontb\u00f3l m\u00e1r helyrehozhatatlan k\u00e1rokat szenvedtem el, emiatt sz\u00fcks\u00e9gem van a seg\u00edts\u00e9g\u00fckre, ugyanakkor nagyon fontos, hogy b\u00e1rhova megyek, b\u00e1rmit v\u00e9gzek, nem \u00e9n vagyok az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgy\u00e9rt, a ter\u00e1pi\u00e1k\u00e9rt, hanem - ha n\u00e9ha \u00fagy is \u00e9rzem, hogy mindez ford\u00edtva van - ezek vannak \u00e9rtem. Nem mondom, hogy k\u00f6nny\u0171 lenne, de azt hiszem, egyre jobb \u00faton j\u00e1rok afel\u00e9, hogy megtal\u00e1ljam magamban a harm\u00f3ni\u00e1t.<\/p>\r\n Az \u00e9letem pedig \u00e9rt\u00e9k. K\u00e1r lenne, ha id\u0151 el\u0151tt elvesz\u00edten\u00e9m, \u00e9s hasonl\u00f3k\u00e9ppen k\u00e1r lenne, ha olyan dolgokra pocs\u00e9koln\u00e1m el, amelyek nem \u00e9rdemlik meg. Nem \u00e9ri meg elengedni a gyepl\u0151t, nem \u00e9ri meg elmer\u00fclni a betegs\u00e9gben, m\u00e9g ha n\u00e9ha musz\u00e1j is ahhoz, hogy feldolgozhat\u00f3v\u00e1 v\u00e1ljanak. Azt\u00e1n fel kell \u00e1llni, mosolyogni, \u00e9s tov\u00e1bbmenni. Mert az \u00e9let a legnagyobb kincs, \u00e9s a legnagyobb aj\u00e1nd\u00e9k, amelyet kaphattam.<\/p>\r\n \u00c9s kincs az is, hogy \u00e9lnek a sz\u00fcleim, a nagysz\u00fcleim, a testv\u00e9reim, any\u00f3som, ap\u00f3som, a f\u00e9rjem nagysz\u00fclei(nek egy r\u00e9sze). Soha nem gondolok bele, de hatalmas szerencs\u00e9m volt, hogy gyermekkoromban mind\u00f6ssze egy embert vesz\u00edtettem el, aki sz\u00e1momra sokat jelentett. Eml\u00e9kszem, kisgimnazista voltam, valahogy aznap pont r\u00e1 gondoltam az iskol\u00e1b\u00f3l hazafel\u00e9 menet. Annyira term\u00e9szetes volt, hogy \u0151 l\u00e9tezik, h\u00f3feh\u00e9r haj\u00e1val \u00e9s r\u00e1ncos, remeg\u0151 kezeivel rendezgeti a r\u00e9gi, s\u00e1rga pap\u00edrokat, \u00e9s mes\u00e9l, rengeteget, \u00e9s mondja, amit akkor m\u00e9g nem \u00e9rtett\u00fcnk, hogy h\u00e1nyszor adjunk h\u00e1l\u00e1t az\u00e9rt, hogy b\u00e9k\u00e9ben \u00e9l\u00fcnk, hogy az\u00e9rt im\u00e1dkozzunk, hogy ne legyen soha h\u00e1bor\u00fa, hogy ne vesz\u00edts\u00fck el egym\u00e1st, \u00e9s hogy eg\u00e9szs\u00e9gesek maradjunk. B\u00e1r akkor m\u00e9g nem \u00e9rtettem a szavait, \u00e9l\u00e9nken \u00e9lnek az eml\u00e9keimben, ahogy mondja, hogy adjunk h\u00e1l\u00e1t a csal\u00e1dunk\u00e9rt. Azt\u00e1n egyszercsak elment. M\u00e1r el\u00e9g nagy voltam ahhoz, hogy tudjam, mindez v\u00e9gleges.<\/p>\r\n K\u00e9s\u0151bb, egy napon pedig h\u00edv\u00e1s \u00e9rkezett, meghalt, hirtelen, aut\u00f3balesetben, eg\u00e9szs\u00e9gesen, hi\u00e1ba hajtott\u00e1k rajta v\u00e9gre az \u00e9letment\u0151 m\u0171t\u00e9tet, meg\u00f6lte a bels\u0151 v\u00e9rz\u00e9s. El se akartam hinni, mindenki led\u00f6bbent, senki nem \u00e9rtette az eg\u00e9szet. \u00c9s csod\u00e1ltam a feles\u00e9g\u00e9t, aki ott \u00fclt vele az aut\u00f3ban, akit szint\u00e9n megmentettek, \u00f6sszeraktak, hogy fel\u00e1llt, \u00e9s valami hihetetlen er\u0151vel \u00e9s \u00e9lni akar\u00e1ssal mondta ki, hogy meg fog gy\u00f3gyulni, meg kell gy\u00f3gyulnia, fel kell nevelnie a gyerekeit, ehhez pedig sz\u00fcks\u00e9ges, hogy dolgozni tudjon. \u00c9s nem tudok el\u00e9gszer h\u00e1l\u00e1t adni az orvosoknak sem, akik azt az \u00e9jszak\u00e1t avval t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k, hogy \u0151 \u00e9lhessen. Csod\u00e1ltam a kitart\u00e1s\u00e1t, az \u00e9lni akar\u00e1s\u00e1t, azt, hogy a rajongva szeretett szem\u00e9ly elvesz\u00edt\u00e9se \u00e9s egy hal\u00e1lk\u00f6zeli \u00e9lm\u00e9ny ut\u00e1n nem \u00f6sszet\u00f6rt, hanem hihetetlen\u00fcl er\u0151s lett. F\u00e9l \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r fizikai munk\u00e1t v\u00e9gzett.<\/p>\r\n \u00c9s eml\u00e9kszem r\u00e1, mikor kicsik voltunk, \u0151t, a legapr\u00f3bbat sietve sz\u00e1ll\u00edtott\u00e1k a k\u00f3rh\u00e1zba, f\u00e9lt\u00fcnk, mi lesz vele, hogy eg\u00e9szs\u00e9ges lesz-e, hogy \u00e9lhet-e. Ma pedig 180 cm-es nagy l\u00f3, aki nem hallgat senkire.<\/p>\r\n Most, mikor j\u00f6nnek az \u00fcnnepek, rakjuk egy kicsit f\u00e9lre a r\u00e9gi s\u00e9relmeink, \u00e9s \u00f6r\u00fclj\u00fcnk, hogy itt vannak m\u00e9g vel\u00fcnk, mert az \u00e9let aj\u00e1nd\u00e9k, de v\u00e9ges. L\u00e1ssuk meg, \u00e9s v\u00e9ss\u00fck esz\u00fcnkbe a nevet\u00e9s\u00fck, a szavaik, \u0151rizz\u00fck meg azt a rengeteg \u00e9rt\u00e9ket, amelyeket t\u0151l\u00fck kaptunk.<\/p>\r\n Valahogy r\u00e9gen, mikor m\u00e9g \u0151ket sem tudtam igaz\u00e1n \u00e9rt\u00e9kelni, \u00fagy gondoltam, term\u00e9szetes, hogy egy napon gyermek\u00fcnk sz\u00fcletik, azt\u00e1n m\u00e9g egy, \u00e9s m\u00e9g egy, \u00e9s valahogy \u00edgy tov\u00e1bb, feln\u0151nek majd, megk\u00fczd\u00fcnk vel\u00fck, \u00e9s term\u00e9szetesen szeretni fognak minket. K\u00f6zben pedig megkaptam az \u00e9lett\u0151l a legnagyobb pofont, \u00e9s megtan\u00edtotta nekem, hogy mindez nem ilyen egyszer\u0171. Megtanultam, hogy az \u0151 \u00e9let\u00fck az igazi kincs, \u00e9s az igazi aj\u00e1nd\u00e9k, \u00e9s els\u0151sorban az\u00e9rt sz\u00fcletnek erre a vil\u00e1gra, hogy \u00f6r\u00f6met szerezzenek nek\u00fcnk, \u00e9s boldogs\u00e1got jelentsenek \u00f6nmaguknak. Szeretn\u00e9k olyan sz\u00fcl\u0151 lenni, aki mindezt \u00e1t tudja adni\u00a0a gyermekeinek, hogy az \u00e9let nem arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy szerezzenek j\u00f3 jegyeket az iskol\u00e1ban, azt\u00e1n dolgozzanak l\u00e1t\u00e1st\u00f3l vakul\u00e1sig, min\u00e9l t\u00f6bb p\u00e9nzt szerezve, hanem \u00fagy l\u00e9pjenek ki t\u0151l\u00fcnk, a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zb\u00f3l, hogy tudj\u00e1k, a legnagyobb kincset kapt\u00e1k meg, mikor vil\u00e1gra j\u00f6hettek, mellyel \u00fagy kell b\u00e1nni, hogy 90 \u00e9vesen, mikor visszatekintenek, azt mondhass\u00e1k, meg\u00e9rte, mert kaptak \u00e9s adtak annyi szeretetet, \u00f6r\u00f6m\u00f6t, boldogs\u00e1got, ami \u00e1ltal nem csak kincsnek sz\u00fclettek, hanem azok is maradhattak.<\/p>\r\n <\/p>\r\n Tetszett a bejegyz\u00e9s \u00e9s nem szeretn\u00e9l lemaradni? Csatlakozz hozz\u00e1m a\u00a0Facebookon<\/a>\u00a0vagy a Google+-on<\/a>! Ha sz\u00edvesen besz\u00e9lgetn\u00e9l sorst\u00e1rsakkal, gyere a Facebook-k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g\u00fcnkbe<\/a>!<\/em><\/p>\r\n <\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/meddovagyokanyaleszek.cafeblog.hu\/files\/2015\/12\/mother-434355_1280-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}