Hogy miért szeretem? Nehéz lenne megmondani, hát mondok csak annyit, hogy azért, mert épp olyan, amilyennek lennie kell. Ő volt, aki előcsalogatta belőlem a vérbeli nőt, aki csodálattal és szeretettel nézett a szemeim közé, akinek az ölelése melegséggel töltötte el a szívemet, és akire csodálattal, szeretettel tudtam nézni én is mindig. Mikor eljött az idő, megkérte a kezem.
Igazi tündérmesének indult a miénk, és mikor betoppant az életembe, nagyon hamar bebizonyította nekem, hogy tévedtem, mikor régen nem hittem az Igaziban. Aztán jött a közös élet, amit a mesékben valahogy úgy mondanak: boldogan éltek, míg meg nem haltak. De a csöpp királyfik és királylányok csak nem érkeztek meg az életünkbe, mi pedig egyelőre itt maradtunk kettecskén, no, reméljük, nem sokáig. 😀
Ez az időszak viszont rengeteget tanított számomra a házasságunkról, és nem tudok elégszer hálát adni azért, hogy vele élhetek.
1. Mit jelent az, hogy betegségben, gondban, bajban.
Amikor fiatalon, szépen és üdén egymás mellett álltunk, szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha is baj érjen minket. Elképzeltük, hogy egymás mellett állunk majd 10, 20, 50 és még sokkal több év múlva is, együtt ráncosodunk meg, járjuk a világot, közben egy fél tucat gyereket felnevelünk, csupa mókának és kacagásnak tűnt az élet. Ijesztő volt az a gondolat, hogy nem lesz az életünk minden pillanata rózsaszín vattacukor, mert a nehézség meg a baj az olyan dolog, amire hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy az mindig másokkal történik meg. Miközben az eszünkkel tudtuk, hogy arra mondtunk igent, hogy akkor is egymás mellett maradunk, ha a másik egyik pillanatról a másikra haldokolni kezd, egy életre megnyomorodik, vagy bármi baja lesz, azt, hogy milyen néha nehézségben, félelemben és gondok közt egymás mellett lenni, valójában csak akkor fogtuk fel, mikor a nehézségek jöttek. És így is hálásak lehetünk érte, hogy csak ízelítőt kaptunk belőle, és bár nehéz, de reményteljes helyzetben vagyunk.
2. Ő az, aki támogat.
Ő az, aki mellett úgy érzem, mintha amit mondok, kétszer olyan hangerővel mondanám. Aki nem kételkedett soha a szavaimban, a megérzéseimben, aki azt mondta, ha váltani akarok, váltsak, ha orvoshoz akarok menni, menjek, nem hátrált meg, és nem állt ki mellőlem, még ha ezt a folyamatot én is irányítottam, soha egy percre sem maradtam egyedül.
3. Tartja bennem a lelket.
Néha irigylem tőle azt a hitet, és bizonyosságot, amivel mondja, hogy sikerülni fog, amit szeretnénk, hogy gyönyörű családunk lesz, fantasztikus gyerekekkel. Ő az, aki megfogja a kezem, ha sírok, letörli a könnyeim az arcomról, átölel, és segít felállni. Ő az, aki ha kétségbeesek, hittel, szeretettel néz felém, akiben soha egy percig nem rendült meg a bizalom, aki soha egy percig nem hitte, hogy ne sikerülne. Aki egy-egy kudarc után sem törik meg, bár elszomorodik, de már ott áll, készen a következő lépésre, készen, hogy kirángasson engem is a gödörből.
4. Borzalmas érzés, ha nem tudok rajta segíteni.
Néha borzalmas érzés, hogy hiába nyertem meg a főnyereményt, és hiába élek egy ilyen fantasztikus férfival, képtelen vagyok neki igazán megadni a teljességet, a boldogságot, egy gyermeket, aki apjaként tekinthet rám.
5. Feltétel nélküli szeretet.
Soha egy percig sem rendült meg a szeretete, szerelme bennem azért, mert csalódnia kellett. Nem nézett más nőkre, akik meg tudnák neki adni, nem maradt el, ugyanolyan gyengéd és figyelmes maradt velem, mint előtte.
6. Mindig tetszem neki.
Akkor is, amikor a hormonok hatására hol az egész testem pattanásokkal lett tele, mikor felmentek rám a kilók és mikor visszafogytam, mikor alig volt erőm felállni, mikor nevettem, mikor reménykedtem, és akkor is, amikor sírtam. Ugyanúgy rángat be az ágyba, mikor csajosan kiöltözöm, és akkor is, mikor a konyhában összecsöpögtettem magam, vagy mikor épp mennék a fürdőszobába szőrteleníteni a lábamat. Ő szinte észre sem veszi azokat a tökéletlenségeket, és bármelyik pillanatban én vagyok számára a nagy betűs nő.
7. Szavak nélkül is értjük egymást.
Ha a szemébe nézek, tudom, mire gondol, értem a sóhaját, a mosolyát, a távolba révedő tekintetét, előbb tudom, mire gondol, mint ahogy megfogalmazódna benne. S valahogy ő is így van velem. Mások talán unalmasnak gondolnák, számomra mégis ez az igazi boldogság.
8. Néha nehéz beszélni róla
Néha mégis nehéz kimondani, ami fáj, mert tudom, hogy neki is fájni fog. Ilyenkor nagy levegőt véve, szemlesütve mondom el neki.
9. Tudtunk együtt változni.
Valaha felelőtlenek voltunk, és pofátlanul fiatalok, egy hatalmas buliként fogtuk fel az életet, hedonistaként jártuk a kis világunk, aztán minden megváltozott. Most itt állunk nem sokkal idősebben, mégis már sokkal több közös fájdalommal, küzdelemmel és reménnyel. Elengedtünk sok mindent az életünkből, ami már nem tűnt annyira fontosnak, és megtanultunk új dolgokat. Bár nem is olyan rég még el sem tudtuk képzelni, hogy az egészségünkkel, a táplálkozásunkkal foglalkozzunk, ma már nem csak én foglalkozom vele, hanem ő is gyengéden figyel rám. És annyi sok apró változás van, amiket együtt éltünk meg, és együtt lettünk kicsit másak. Remélem, így lesz ez később is, és tudjuk majd fogni egymás kezét, el tudjuk majd fogadni a másik újabb és újabb rigolyáit, remélem, tudunk mad mindig dolgozni a kapcsolatunkon.
10. Nagyszerű apa lesz.
Kitartó, szerető, támogató, gyengéd, aki majd megtanítja a gyermekeinek, amit tud, igazi hős a fiai szemében, és védelmezője a lányainak. Imádja a gyerekeket, és mikor meglátunk egy babakocsit, ő is ugyanavval a vágyakozó mosollyal néz felé, ő is gyakorlottan nyúl a kezébe adott gyermekek felé. Igazán kár lenne, ha nem lehetne édesapa, ezért is fogom neki megadni.
+1. Jól választottam.
Talán ezt már az előzőek után nem is kell magyaráznom. 🙂 Közös a hobbink, az érdeklődésünk, az ízlésünk, a nyelvünk, a szeretetünk, az egész életünk. Ha ő a zsák, én vagyok a foltja. 🙂 Közös a jövőnk!
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: