Cseresznyevirág blog

Figyeljünk egymásra az ünnepeken (is)!

Mikor hétfőn írtam róla, milyen nehéz most lélekben felkészülni a karácsonyra, és mennyire nehéz úgy ünnepelni, hogy közben egy lelkileg rettenetesen nehéz helyzetben vagyunk, – bár én avval, hogy leírtam, valahogy elengedtem az aggodalmaim – ti rengetegen írtátok meg, hogy ugyanígy éreztek, és mennyire nehéz a karácsony, mikor körbevesznek a rokonok gyerekei, és mindenki azt kérdezgeti, hogy na, és nálatok?

baby-408020_1280

Mert ezren, és ezren szembesülünk ilyenkor, karácsonykor avval, hogy mindenki egyesével megkérdezi tőlünk, hogy mikor lesz párod, esküvőd, gyereked, s evvel kicsit megkeserítik számunkra az ünnepeket, aztán megszenvedünk avval is, hogy utána a fejünk felett arról társalognak, mennyire nem jól tesszük, hogy – akár önhibánkon kívül -, de nem értük el az általunk is vágyott célokat.

Ilyenkor sokan összejövünk olyan rokonokkal, akiket évente egyszer vagy kétszer látunk, néha kényszeredetten, de mosolygunk a puszilkodáskor, aztán mikor előkerülnek a kérdések, hirtelen az arcunkra fagy a mosoly.

Vagy kényelmetlenül, feszengve és szorongva ülünk köztük, mikor fejünk felett kimondják az ítéletet, hogy linkek vagyunk, önzők, csak bulizni akarunk, miközben nem tudják, mert sokszor nem írjuk ki piros betűkkel a hátunkra, hogy min mentünk keresztül.

Aztán észre sem vesszük, mikor mi teszünk fel hasonlóan kellemetlen kérdéseket, a puszta kíváncsiság kedvéért, vagy úgy jönnek ki a szánkon a mondatok, hogy el sem gondolkodtunk rajta, és már megjegyezzük, hogy szerintünk kéne azok mellé a gyerekek mellé egy (pót)apa, hogy kiszolgálhatná jobban a férje vagy a felesége igényeit, hogy nem kéne bölcsődébe adni a gyerekeket, hogy nem igaz, hogy nem bír lediplomázni, vagy párt találni magának.

Úgy ítélkezünk, hogy észre sem vesszük, nem is tudatosul bennünk, ilyenkor, az év végi nagy hajrák, a takarítások, főzések után rendszerint fáradtak vagyunk, és nehezen engedjük ki a feszültséget, azonban úgy gondolom, ez számunkra sem mentség arra, hogy a többiekkel bunkók legyünk.

Figyeljünk egy kicsit oda egymásra! Hagyjuk meg rokonainknak, szeretteinknek, barátainknak azt az örömöt, hogy legalább a mi kellemetlenkedéseinket megússzák ilyenkor, legalább mi hagyjuk őket felhőtlenül ünnepelni és örülni, nevetni! Hagyjuk, hogy egy kicsit felszabadult legyen a légkör, beszélgessünk vidám dolgokról, vagy hallgassuk meg, ha a másik bizalmába avat minket, de kérlek, ne ítélkezzünk!

Néha mindnyájunknak nehéz megélni az ünnepeket, és nehéz elviselni a kérdéseket, de higgyük el, nem rossz szándék van mögöttük, nem azért kérdezik, hogy bántsanak, hanem mert kíváncsiak, és valamennyire szüleinknek, nagyszüleinknek és testvéreinknek is köze van hozzá, mikor lesz gyerekünk (vagy párunk, munkánk, diplománk). 

Lehet, megértik, ha beavatjuk őket a küzdelmeinkbe, ha őszinték leszünk, sőt, még az is előfordulhat, hogy segíteni tudnak, akár csak egy kicsit, lelkileg. És lehet, hogy nem szívesen megyünk vendégségbe ilyenkor a babás családokhoz, mivel saját szorongásainkat hozzák elő belőlünk, azonban úgy gondolom, ha őszintén elmondjuk, hogy ez miért nehéz számunkra, legalább egy kicsit meg kell érteniük.

Kezdjük el mi! Figyeljünk egymásra az ünnepeken, és az ünnepek végeztével, hogy aztán mások látva ezt átvegyék tőlünk a kicsit jobb szokást! Legyünk szeretettel teliek, hallgassuk meg a másik kínjait, fájdalmait, és próbáljunk meg egy kicsit segíteni a “jó tanácsok” osztogatása helyett!

 

Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Leander says:

    Sajnos én nem tudom ennyire megérteni, ha valakiben nincs tapintat (empátia sem, mert minden ember más és minden élet másképp alakul). Egyszer-egyszer még rá lehet kérdezni ezekre a dolgokra, kíváncsiságból, ahogy írod. De rendszeresen, vagy minden találkozáskor? És akkor jön az önigazolás, hogy ők bezzeg… lerázni ezeket a kíváncsiskodókat szinte lehetetlen. Ha azt mondod semmi közük hozzá, még te leszel a hibás, hiszen “csak jót akarnak”. Hogyne.

  2. cseresznyevirág says: (előzmény @Leander)

    Valamiért nagyon mélyen benne van a társadalmunkban, hogy megmondjuk a többieknek, hogy kéne élniük. 🙁


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!