8 év küzdelem, 5 lombik és a kislányom halála után történt meg velem a Csoda – Vendégposzt

Mikor Szilvia történetét olvastam, egyszerre sírtam, és mosolyogtam, mert annyi könny és öröm van benne, amennyit csak egy nő átélhet az élete során. Rögtön tudtam, hogy ennek a történetnek itt van a helye a blogon, hogy minél többen olvassák, és minél többeteknek erőt adhasson, hogy nincs reménytelen helyzet. 🙂 Mindezek után nagyon örültem, hogy kérdésemre, hogy közzétehetem-e, avval felelt, hogy természetesen igen. Fogadjátok szeretettel ezt a nem mindennapi történetet! 🙂 Ha te is szívesen megosztanád velünk a történeted, írj nekem a meddovagyokanyaleszek@gmail.com címre vagy a Facebookon, és én megjelentetem. 🙂

Szeretném elmondani, hogy ne adjátok fel, hiszen tudjátok nincs lehetetlen!

32 évesen döntöttük el a férjemmel, hogy Babát szeretnék, így elkezdtük az akciót, először spontán, aztán egyre jobban megszervezve, könyveket molyoltunk, de semmi. Jött a felismerés, hogy ez így nem megy, külső segítség kell. Persze halogattam, bíztam, de semmi. (Teákat ittam, gólyahozó nevet kapta.)

Vannak pillanatok, mikor reménytelennek tűnik… – A kép illusztráció

Debrecenben felkerestem egy orvost, aki segítőkész volt, és különböző vizsgálatokat írt ki, csak néztem, hogy ezt mind nekem? Majd még annyit mondott, hogy a férjemnek is kell, és elmondta, hogy Ő hova menjen. Itthon tálaltam a dolgot, megértő volt a férjem és belevágtunk. Az eredmények között volt jó és rossz, de a rosszra nem gondoltam. Teltek a hónapok, és semmi, így jött a hormon, időben kellett mindent csinálni, tudtam, hogy mikor van peteérésem, így hogy mikor kell… Teltek a napok, és éreztem, hogy valami más van, valami más lett, vettem tesztet, és pozitív lett. Nagy volt az öröm és bizakodás.

A munkahelyem rosszul lettem, nagyon fájt a hasam, egy erős fájással kezdődött és utána egyre rosszabb lett, elvittek a Klinikára, és ott elájultam, és lehánytam /bocsánat a kifejezésért/ a ruhámat, ekkor előre vettek és jött az orvos, ultrahang és kiderült, belsővérzésem van, egy ciszta miatt, azonnali műtétre lesz szükségem, a hasam vérrel volt tele. Felvágták a hasam, ott azt mondták, hogy másfél óra múlva meghaltam volna. A műtét sikeres volt, mert éltem, de a Babát elveszítettem.

3 Hónap múlva, ismét megjelentem az orvosnál, hogy szeretnék anyuka lenni, és hogyan legyen tovább. Megint hormont kaptam és megint terhes lettem, de valahogy megint nem sikerült, méhen kívüli terhességet állapítottak meg. Betoltak a műtőbe és elvették.

Amikor magamhoz tértem, az orvos az ágyamra ült, és elmondta, hogy többet nem lehetek terhes, mert a két petevezetékem sérült, nem értettem, lerajzolta, hogy miért. Van megoldás, azt mondta a Lombik. Néztem, lombik? Hallottam róla, de igazából nem sokat tudtam. Ahogy eltelt a 3 hónap megint léptem és megint jöttek a vizsgálatok, AIDS teszt, és mi minden. Biztattak az orvosok, hogy könnyen terhes leszek, és ezzel a tudattal vágtunk bele, nekem könnyű lesz. De nem volt az, senkinek sem az!!! Se leendő Anyukáknak és Apukáknak sem az, idegtépő, izgulós! Jött az első, Győrben csinálták, utaztunk, ettem a hormonokat, és …. nem sikerült. Na, majd a második és harmadik és negyedik és ötödik, nem sikerült és én már 38 éves vagyok!!!! Segítsen valaki, Babát szeretnék, Anyuka szeretnék lenni!!!!!

79 kg és 38 évesen, csak tengődtem, néztem a Babákat ….. Már majdnem beleőrültem, amikor egy kapu kinyílt előttem. Megragadtam az alkalmat, és belevágtam, egy természetgyógyász nevét kaptam, aki egy Tündér, és így is fogom hívni, Tündérke. Elmentem hozzá, reményt adott, ismét Nő lettem, megszerettem magamat, odafigyeltem az étkezésemre, és belső harmóniám teret kapott. Azért mentem el hozzá, hogy a 6. lombik sikeres legyen. Mindent megfogadtam, megtettem. Tündérkének mondtam, hogy érzem, hogy terhes leszek, Ő mosolygott és azt mondta, IGEN, én is érzem az leszel!! DE SPONTÁN LESZEL TERHES! Hogyhogy? Én nem lehetek spontán! Nincs petevezetékem egy sincs! De az leszel, mondta Tündérke. Elhittem neki.

Közben, már mennem kellett a 6. lombikra, hogy felírják a gyógyszereket. Ott ültem, és kértem az orvost, nézzék meg, hogy terhes vagyok e, mert addig én nem kezdek bele. Nézett az orvos, és látta mennyire szeretném, vért vettek. (25 napon voltam). Magas volt az értékem, ami a terhességre utalt, magas volt a HCG értékem. TERHES VOLTAM. Spontán magamtól!!!Hormonok és beavatkozás nélkül!!!

Teltek a napok, jöttek a vizsgálatok, egyre több bajom lett, terhességi toxémia, magas vérnyomás, vizesedés, terhességi cukor!!! Uram Isten, mi lesz így a kicsivel? Naponta ötször vérnyomásmérés, cukormérés. Nem voltak jók az eredmények. Teltek a napok, nevet választottunk, Tamara lett a neve. Kórházba kerültem, majd haza, teltek a napok, hetek, hónapok 36. hét 6. napján a mi kislányunk, Tamara meghalt a hasamban. Köldökzsinór a nyakára tekeredett, és nem dobbant többet a szíve. Betoltak egy elkülönített szobába és ott kellett megszületnie. Nem ordítottam, csöndben, született meg, csönd maradt a szobában, Tamika egy napot sem élt, nem vehette fel a ruhácskáit, nem feküdhetett a kiságyában és nem lehettem az anyukája.

Amikor letelt a szülési szabadság, orvoshoz kerültem, nem titok, nem tudtam feldolgozni ezt az egészet, nem tudtam kihez fordulja, még kértem táppénzt, hogy hadd legyek otthon, nem akartam az embereket látni és egy idő után az első táppénz felülvizsgálaton azt mondta nekem az az orvos, “Szedje össze magát, másnak is meghalt a gyereke.”

Hogy mondhatott ilyet? Hiszen neki is van gyermeke, ő is Anya! És én akkor nem csak egy Babát vesztettem, hanem a reményt és mindent, amit 8 évig csináltam, hogy Ő lehessen, megszülethessen.

Most is sírok,amikkor ezt írom Nektek, mert hiába nem lehettem az anyukája, mégis annyira szeretem, és annyira hiányzik.

Jöttek a napok, és egyre tudtam gondolni 39 évesen, hogy nem adhatom fel, tovább kell csinálnom.

Tovább csináltam, és megint elmentem Tündérkéhez, és erőt adott és azt mondta, minden rendben lesz, és elhittem és igaz kaptam hormont, de spontán megint terhes lettem!!!

Megbeszéltem magammal és a Babámmal, hogy jó kismama leszek, nem idegesítem magam, és Őt. Fegyelmezett leszek és nem nyafizok! Mindent betartottam, cukorra odafigyeltem, 8 kg-ot fogytam a terhesség alatt, minden eredményem jó volt, minden olyan volt mint a nagykönyvben.

Leporoltuk a kiságyat, kimostam a ruhácskákat és vettünk újat is, csak egyet kértem, senki ne gratuláljon, csak ha majd a kezünkben tartjuk.

40 évesen Anya lettem, lett a egy Kisfiam, Bence. 🙂
Minden rendben volt és van és lesz!!!

Néha csak úgy jön, és ott van a pocakunkban, néha meg kell érte szenvedni!!!
Kívánom Nektek drága Leendő Anyukák, ne adjátok fel! Mert minden csillagon ott van egy Kisvirág, Aki Rátok vár!!!

Amikor ott ültem a Kaáliban, azt mondták nekünk, ” Ezer az egyhez, hogy terhes lesz, az is méhen kívüli” Akkor nagyon elszomorodtam, hogy nekem már csak ez az egy utam van, a LOMBIK, de utána két Gyermekem is lett, nem szabad feladni. Nekem is volt útvesztésem és kilátástalan a helyzetem, de mi emberek azért vagyunk különlegesek, mert fel tudunk állni és tudunk tenni másokért, szeretnék MÁSOKÉRT én is tenni. Legyen Édesanya minden ember legyen Édesapa minden ember, aki csak szeretne!!!

Szilvia

De egyszer mindenkivel megtörténik a csoda. 🙂 A kép illusztráció.

Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!