Egyenlőek vagyunk, de nem egyformák

Mitől nő a nő, és mitől férfi a férfi? Mit jelent kiteljesedni nőként? Hogyan élhetem meg a nőiességem, mikor nem megy a teherbeesés? Miért jelent ma mást nőnek lenni, mint dédanyáink korában? Egyáltalán tényleg mást jelent? Mások a lehetőségeink, de az igényeink is? És egyáltalán mi köze ennek az egésznek az életmódváltáshoz, hogy ebbe a rovatba írom?  Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak a fejemben, s valószínűleg, kedves olvasóm, a tiédben is. 🙂

Mitől nő a nő?

A nő folyamatos változékonyság, régi hasonlat, de olyan, mint a Hold, ciklikus változások zajlanak a testünkben a hormonháztartásunknak köszönhetően. Nőnek lenni csoda, a szervezetünkben születhet egy új élet, akit felnevelhetünk, akit úgy tudunk szeretni, ami azoknak, akik ebből kiesnek, felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan és ismeretlen. Nőnek lenni több, mint pusztán egy női testet birtokolni, a nőiességünk magában hordozza a belső és külső szépséget, hatalmas szeretetre vagyunk képesek, és ennek ellenkezőjére is, hatalmas kifordulásokra, játszmázásra, bosszúra és féltékenységre.

A nő máshogy látja a világot, mint a férfi, nyitottabb a szemünk az életre, legtöbbször előbb és jobban látjuk, mi fog történni a kapcsolatunkkal, előbb történnek bennünk a változások, az elhatározások, és olyan vágy élhet bennünk, amit a férfiak nem ismernek, vágy a biztonságra, a férfira, a gyerekre, s közben sokszor évekig képesek vagyunk várni, küzdeni a céljainkért olyan kitartással, amit csak mi érthetünk, és megszenvedni olyan lépcsőket, melyekre a férfiak fülüket behúzva menekülnének, mint a szülés, a menstruációs fájdalom vagy némelyik meddőségi kezelés.

A nőiség erő, hegyeket mozgathat meg, hogy elérje, amit szeretne, hogy megtegye, amire a szeretteinek szüksége van.

A férfiakkal egyenlőek vagyunk, de nem vagyunk egyformák.

Feminista vagyok, ha arról van szó, hogy ne nyomjanak el egy nőt se, ha arról van szó, hogy a kislányok tanulhassanak, járhassanak iskolába és egyetemre, ne adják őket gyerekként ismeretlen, idős férfiakhoz – meg egyáltalán senkihez -, ha arról van szó, hogy ne nyomják el őket, és mindenki dönthessen a saját életéről. Feminista vagyok, ha olyat hallok, ahol nőket bántalmaznak, mert ne bántalmazzanak senkit, se nőt, se férfit, se gyereket. Feminista vagyok, ha arról van szó, hogy még mindig másképp fizetik meg a nőket, mint a férfiakat, ha azt hallom, hogy valakit előny vagy hátrány ért a neme miatt.

De mindeközben ott van valami más is. Sokszor ebben a modern világban, a modern keretek közt elnyomjuk a nőiességünk, mert erősnek kell lenni és tartani magunk, mert szilárdnak és stabilnak, de mi nők legbelül nem vagyunk ilyenek, nekünk kell a változás, a szabadság, a nőiességünk. Mi nem tudunk ugyanolyanok lenni mindig, mert ha nem nyomjuk el hormonokkal a saját nőiességünket, akkor vannak olyan napok, mikor vissza kell vonulnunk, és vannak olyan napok, mikor feléled bennünk a vágy, és vannak, mikor telve vagyunk energiával, s hatalmas teljesítményre vagyunk képesek.

Másképp lett tervezve az agyunk, és másképp a testünk is. Mi, nők nem vagyunk képesek olyan fizikai munkára, mint a férfiak, mert az erő máshol van bennünk. Igenis akármennyire modern nő vagyok, jól esik, ha a mellettem álló férfiak nem nézik tétlenül, kiguvadt szemekkel, ahogy elcipelek mellettük 30 kg-t, ha nem nekem kell arrébb raknom a szekrényt, lenyírnom a füvet.

És bár a munkában azt szeretem, ha kizárólag a teljesítményemet nézik, aszerint fizetnek, aszerint kapom az elismeréseket, azért jól esik, ha észreveszik bennem az emberek a női szépséget. Igenis szeretem, ha megdicsérik, hogy szép vagyok, hogy jó a hajam, a ruhám, szeretek virágot kapni a család férfi tagjaitól, s bár utóbbi “hasznosabb”, semmiképp nem cserélném egy üveg borra. Igenis szeretem, ha előreengednek az ajtóban vagy kinyitják, és megjegyzem magamban, hogy milyen bunkó, aki félig fellökve rohan át előttem. 😀

Vannak napok, mikor segít egy csinos cipő, egy körömlakk, egy smink, mert ápolja a lelkemet.

Néha mégis úgy érzem, elnyomjuk a nőiességünket. Kislány korunk óta arra neveltek, hogy olyanok legyünk, mint a fiúk, úgy teljesítsünk, legyünk erősek, stabil kis harcosok, legyünk függetlenek. Amíg el nem jön a gyerekvállalás ideje, sok nő szinte férfiéletet él, és elássuk magunkban a saját nőiességünk.

Egyre többet gondolkodom rajta, hogy ennek vajon nincs-e köze ahhoz, hogy ennyien küzdünk avval, hogy a szervezetünk visszataláljon a saját nőies működéséhez, hogy megélhessük az anyaságot? Mert nem lehet egyszerre elvágni 25-30 vagy 35 év után magunk attól, ahogy addig tettünk és addig éltünk, nem lehet azt, hogy büntetlenül éljünk szinte férfiként egy férfiak által alakított társadalomban férfielvárások között. Meg kell találnunk önmagunkban a női harmóniát, és vissza kell találnunk magunkhoz, mert úgy lehetünk igazán nők, ha képesek vagyunk nőként érezni és nőként élni.

Te mennyire tudod megélni a nőiességed?

Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!