Szeresd magad, és meghálálja a tested!

Sorolj fel 10 dolgot, amit szeretsz magadban! Elgondolkodsz, talán egyet-kettőt felsorolsz, de mennyivel egyszerűbb lenne felsorolni azt, hogy mit nem szeretsz, persze, nekem is, nem esek teherbe, össze-vissza menstruálok, nincs derekam, és csúnya a bőröm, és folytathatnám… Közben az idők során sikerült összegyűjteni olyan tulajdonságokat, amiket szeretek, szeretem a hajam, a szemem, azt, hogy – úgy gondolom, de javítsatok ki, ha tévedek -, hogy egy értelmes lény vagyok, szeretem a főztjeim, azt, hogy nincs gondom a mély kapcsolatok kialakításával (itt a férj), azt, hogy egy halom rossz mintát leküzdöttem, na, jó, azért, hogy a 10 meglegyen, még gondolkodnom kéne egy jó ideig.

Régen azt hittem, ahhoz, hogy le tudjak fogyni, szükségszerű, hogy ne szeressem a testem, mert változtatni akarok rajta, és majd úgy lesz jó. Beleestem abba a hibába, hogy önmagam helyett egy ideált szerettem, aki soha nem létezett, és soha nem is fog létezni, legfeljebb retusált képeken, melyeket kiéheztetett modellekről készítettek, ügyelve hogy ott toldjanak rá egy kicsit, ahol tetszik a szemnek, és ott vegyenek le belőle, ahol vékonynak szeretnénk látni.

Közben voltak olyan időszakok, mikor azt mondtam, elfogadom magam, úgy, ahogy vagyok, ilyenkor kellemeseket ettem, aztán lustálkodtam, s közben munkámmal kimerítettem a szervezetem, máskor nem szerettem önmagam, és taszított a kép, amit a tükörbe nézve láttam, sanyargattam magam, aztán bánatomban ettem újra, dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam, és kimerültem.

Beleestem abba a hibába, amit mi, kislányok már gyermekkorunktól kezdve megtanultunk, legyél szép, legyél ügyes, legyél okos, teljesíts tökéletesen, mert nem fogadnak el, ha nem vagy elég szép, és nem ismernek el, ha nem teljesítesz három helyett. Közben pedig a túlhajszoltságtól saját erőd is fogytán van, érzed, hogy elvesztetted az egyensúlyt, de nem állsz meg, hogy tudatosuljon benned, megeszed azt a fél répát, ráhúzol egy feketét, aztán rohansz tovább, és hajszolod magad, hogy elfogadjanak, először a szüleid, aztán a tanáraid, később a főnököd.

Talán később rádöbbenünk, hogy mások akkor fognak szeretni, ha mi is szeretjük magad, és a legtöbben olyannak fognak látni, amilyennek mi látjuk magunk, mert a viselkedéssel közvetítünk kifelé egy nagyon erőteljes képet, ami lehet egy pozitív, életvidám és magabiztos kép, de lehet, hogy azt mutatjuk, hogy bocsánat, hogy élek, és akkor szinte törvényszerűen mások is csak egy kis szerencsétlennek fognak tekinteni. Sőt, a legtöbben úgy fognak kezelni, ahogy mi magunk.

Szeresd magad, ez nem kizárólag a társadalmi sikeresség felé vezető út első lépésének receptje, hanem a boldog, kiegyensúlyozott életé, könnyebben összhangba kerülhetsz a szervezeteddel, könnyebben meggyógyulhatsz, és könnyebben észreveszed, ha nem működik valami megfelelően. Figyelheted a tested működését, és megtalálod a megfelelő lépést, mikor szükségessé válik, kevesebb gyógyszerre és hormonra lesz “szükséged”, főleg a jövőben.

Nemrég jött szembe velem ez az idézet: “MANAPSÁG ROSSZ GAZDÁI VAGYUNK A TESTÜNKNEK… Nemhogy nem szeretjük és gondozzuk megfelelően, de már rég nem értjük a működését sem, nem tudjuk olvasni a tőle származó jeleket (ezek a betegségtünetek és enyhébb jelzések, például fáradtság, izomgörcsök, kedvetlenség, túlsúly, fájdalmak, szexuális zavarok stb.). Ha valami baj van vele, először is bekapunk egy pirulát, anélkül, hogy kíváncsiak lennénk arra, eredendően mi okozhatta a problémát. Ha még nagyobb baj van vele, elmegyünk az orvoshoz vagy a természetgyógyászhoz, hogy gyógyítson meg. Reméljük, hogy felír valami tényleg hatékony újabb pirulát, és nem ösztönöz arra, hogy mozogjunk és étkezzünk rendesen, kezeljük normálisan a stresszt és töltsünk több időt a családtagjainkkal – merthogy erre ugye nekünk nincs időnk.” (Kolontár Elvira)

És milyen igaz…

Szeresd magad, ez nem a tökéletes recept egy önsanyargató fogyókúrára, de az életmódváltásra igen, mert csak úgy tudsz egészségesebben élni, ha tudod, hogy a testedért, és elsősorban önmagadért teszed meg, hogy leszoksz a dohányzásról, a cukorhegyekről, hogy időt és energiát fordítasz rá, hogy megtanulj egészségesen táplálkozni, és megismerj új ízeket, melyek elsőre semmilyennek tűnnek a korábban “tökéletesen” beállított cukor-só-zsír arányhoz képest, aztán idővel rájössz, hogy valóságos ízorgia.

Szeretned kell magad ahhoz, hogy legyen erőd rászánni magad a rendszeres sportolásra, mely először fárasztó, sőt, lehet, hogy előjönnek rég elfeledett problémák, az első hét után fájni fog a térded, a derekad, és akkor óvatosabban, fokozatosabban kell szoktatnod magad ehhez az új élethez, s nemsokára azt látod, hogy energikusabb vagy, és már maga a sportolás is boldogabbá tett.

És szeretned kell magad ahhoz, hogy lásd, mire van erőd, és hol kell azt mondanod, jobban már nem hajszolhatod magad, hogy észrevedd, mikor kell pihenned, és ilyenkor ne elzárd magad tőle, és ne egy hatalmas adag koffein legyen a megoldás, hanem egy csendes séta, relaxálás, elmélyülés. Értsd, hogy szükséged van szórakozásra, arra, hogy időt tölts egyedül, s élményeket élj át a szeretteiddel.

De hogy szerethetném magam, mikor ilyen vagyok? – kérdezed, és szinte mindegy, mivel helyettesítenéd az ilyent, hogy pattanásos, duci, túl sovány, kicsi a melled, lapos a feneked, vékonyszálú a hajad. Hidd el, biztosan találsz látszólag tökéletesebbet, s közben lehet, hogy az a másik, az ideál is éppen ezt gondolja magáról, vagy csupán annyival különb, hogy elfogadta önmagát.

Tulajdonképpen nekem se volt egyszerű feladat, elfogadni magam, mikor távol álltam az ideáltól, aztán elfogadni magamat akkor, mikor a testem jelzett, és már többé nem működött magától helyesen, bevallom, néha gyűlöltem magam, és elbújtam volna valahova nagyon mélyre, és mindent megadtam volna, hogy valaki mással cserélhessek, aki egészségesebb, jobb, szebb, akinek megy az, ami nekem nem. De ezt nem tehetem meg, önmagammal kell harmóniába kerülnöm. 🙂

De mégis hogyan?

Keresd meg magadban a jót! Vegyél elő egy papírt és egy ceruzát, és írj fel 10 olyan dolgot, amit szeretsz magadban, hajrá, lehet, hogy elsőre nehéz lesz, de most, kérlek ne adj teret annak, hogy mit nem szeretsz, kizárólag pozitív dolgot szabad írni!

Hidd el, hogy értékes vagy! Ez talán nekünk, akik vallásosabbak vagyunk, könnyebb, elvégre tudjuk, vagy legalábbis tudnunk kéne, hogy Isten a saját képére teremtett, és szeret, Jézus pedig annyira, hogy értünk halt meg, akkor csak értékesek vagyunk, nem? De biztos vagyok benne, hogy ha nem vagy vallásos, akkor is menni fog! 😉

Lassíts! Ma kivételesen engedd el azt a sok feladatot, ami körülvesz, s mikor hulla fáradtan hazaérsz a munkából, ne kezdj el rögtön takarítani, rámolni, a szennyesedény megvár, az élet viszont nem.

Kényeztesd magad! Tegyél fel egy arcpakolást, ülj be egy kád forró vízbe, relaxálj, étkezz egészségesebben, mozogj, szeresd a tested!

Hagyd, hogy kényeztessenek! Élvezd a szexet, akkor is, ha arra gondolsz, hogy de jó lenne, ha… Akkor is, ha manapság a gyerekért fekszetek össze. Hagyd, hogy a párod gyönyörködjön benned, aztán érezd, ahogy minden porcikád reszket az izgalomtól, és kiteljesedik az örömben.

A lényeg, hogy tanuld meg magad szeretni, és elfogadni, kerülj összhangba a testeddel és a lelkeddel, hidd el, nem fogod megbánni! 😉