Már akkor ujjongott a lelkem, mikor először kezembe vehettem a Clostilbegyt receptjét, hurrá, stimulálunk, hurrá, továbblépünk, hurrá, nekem is lesz ciklusom! Végre menstruálhatok majd, mint minden normális nő, és végre menstruáltam is, még ha komolyan aggódtam is, hogy nem az ideális módon érkeztek meg a vörösök, de annyira akartam, hogy végre történjen valami.
Már attól szexi nőnek éreztem magam, hogy ugyanúgy menstruáltam, mint mások, a harmadik este pedig gyönyörűséggel vettem be az első szem clostit. Természetesen előtte alaposan átolvastam az összes lehetséges mellékhatást, ugyanis azóta, ami a pajzsmirigy gyógyszer emelésekor történt velem, szeretnék felkészülni a lehető legrosszabb mellékhatásokra is. Aztán legyintettem, hogy ez lehetetlen, elvégre mindig mindenki csak arról számolt be, hogy peteérése lett tőle, esetleg meg is esett tőle. 😛 Hátha… Azért végigkérdeztem az összes ismerősöm, akinek dolga volt vele, internetes fórumokat olvastam végig, és meggyőződtem róla, hogy minden rendben lesz.
Már az első szem bevételétől gyönyörűséget éreztem, olyan szavakat ízlelgettem, melyek másoknak természetesek vagy legalábbis azok lehetnének, ha nem nyomnák el hormonális tablettákkal… Nekem pedig maga az álom: ovuláció, peteérés, domináns tüsző. Lehajolok nagyságuk előtt. És nekem is lesz! – gondoltam. 🙂
Nem tudom, mi számított jobban, a jó adag női hormon vagy a tudat, de a kettő együtt azt érte el, hogy a combomtól a felkaromon keresztül a fejem búbjáig mindenhol megjelenő pattanások ellenére gyönyörűnek és elképesztően szexinek éreztem magam, s mikor én értem haza előbb este, türelmetlenül rángattam be az ajtón a férjemet. Értékelte. 🙂
Végre valami, ami építette a kapcsolatunkat és nem rombolta. 🙂
Reggelente fél órát álltam a szekrényem előtt, és túrtam a szebbnél szebb szoknyákat, melyekben a kilók miatt egy ideje már nem éreztem jól magam, felvettem egy kivágott pólót, és hagytam, hogy lobogjon a szélben a hajam. Elsóhajtottam egyet a tűsarkúk mellett, aztán elmagyaráztam magamnak, hogy ez nem tesz jót az egészségemnek, igen, annak se, a női szervek vérellátásának.
Én pedig ovulációt akarok. És gyereket.
Úgy mentem az utcán, mint régen, büszkén elfordítottam a fejem, mikor utánamnéztek vagy szóltak, és nevetett a lelkem, mikor mások visszamosolyogtak rám meglátva az én boldog mosolyomat. Boldogan kacagtam, és NŐnek éreztem magam. Energikus voltam, és olyan, mint régen.
Reméltem, hogy így marad örökre, hogy végre visszakapom azt az ártatlan, vidám kislányt, akit megismert régen a férjem, és megszeretett, és akit régóta kétségbeesetten keresek magamban. Hogy visszakapom a szexi, magabiztos nőt, aki mindig tökéletes, csábít, és tekintetével rabul ejti a szeretett férfit. Szerettem volna az a nő lenni, aki nem csak élvez, hanem az egész környezetét boszorkányként nyűgözi le, aki mosolyt csal az arcokra, mert annyira mosolyog.
Szerettem volna az a nő maradni, aki boldoggá teheti a szeretett férfit. 🙂
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
Képek: Pixabay
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: