Kell lennie olyan sportnak, ami motivál!

Volt egy időszak, mikor boldog-boldogtalan aerobikozott, a média evvel volt tele, zenés, kicsit táncos, igazi csajos sportnak számított, de ez már a múlté, ahogy nézem, manapság két vagy maximum három nagy vonal képviselteti magát, az első a jóga mindenek felett. Akármilyen oldalt megnyitok, biztos, hogy szembenézek pár jógás képpel, az ismerőseim fele jógázik. A másik az edzőterem, ma már mi, nők is bemegyünk, kigyúrjuk magunk, izzadunk, és örülünk neki. No, meg ott vannak a hozzám leginkább hasonlító szabadúszók, akik elintézik maguknak. 😀

És közben azon gondolkodom, hogy annyiféle sport van, miért mindenki ezeket űzi? Biztos, hogy mindenkinek ez a legjobb?

Ezerszer nekemszegezték már a kérdést, hogy miért nem jógázom, a válasszal pedig bevallom, többnyire nem szoktam népszerű lenni. A jógával igencsak furcsa viszonyban állunk, amíg csak nézni kell, főleg, ha képeken, akkor lenyűgöz, szép, tetszik, de ha valaki megkér, hogy álljak be, tőlem teljesen idegen, hogy mindenféle kicsavart pozícióba helyezzem magam. 😀 Nekem, aki mindigis merev voltam, bár az Aviva-tornától lényegesen hajlékonyabb lettem, úgy érzem, ezt az igényemet bőven kielégítem, és nem szeretnék ennél többet foglalkozni vele. Természetesen lehet, hogy egyszercsak megszületik az elhatározás, hogy na, most szeretném magam továbbfejleszteni, de egyelőre nem. 😀

A másik problémám a jógával, ami persze sokaknak nem probléma, sőt, hogy szerintem ez nem csupán a mozgásról szól, hanem sokkal több van benne, ez pedig nem illik bele az én életembe és világképembe, valljuk be, finnyás vagyok. 😀

De azért szép a jóga, és akihez illik, az csinálja! 🙂

Aztán ott van a másik, az edzőterem, pláne egy személyi edzővel, na, nem, ha ez az egyetlen lehetőségem lenne, akkor nem tudom, hogy beszélném rá magam bármiféle mozgásra. Ezt is sokan megkérdezik, és mondják, hogy mennyire tud motiválni, ha már megvették a jegyet. Én pedig inkább egy hatalmas falat húzok magam elé, és lehetőleg el is fordulok, nem, nem szeretném, ha bárki is felém állna, és nézné, hogy mit csinálok, ez talán még annál is jobban zavarna, mintha beleszól, és hiába tudnám, hogy azért van ott, hogy segítsen, számomra hatalmas stresszt jelentene, amit pedig éppen csökkenteni kéne.

Meg ott vannak még mások is, akik valójában egyáltalán nem velem foglalkoznának, engem akkor is zavarna a sok idegen, és a tény, hogy tudatosan izmot építek és erőlködöm. 😀

Másnak pedig tökéletes… 😀

Bár az előző után szerintem magától értetődik, de nálam a különböző harcolós-verekedős-boxolós sportok teljesen kiütik a biztosítékot, ez az, amire egyszerűen sohase lennék képes, de az ismerősi körömben is van olyan, aki teljesen odáig van értük, akár stresszlevetésként is szeretik, én pedig itt állok, és egyszerűen nem érzem magamban ahhoz se az erőt, hogy megüssek valaki mást, ők pedig pláne ne próbáljanak hozzámérni. 😀

Hogy folytassuk a finnyásságom sorozatát, ott van az úszás, és általában mindenféle vízisport, azt hiszem, ezek lennének, amik igazán nekem valóak lennének. Nyáron. Szabadban. Mert az uszodák hangulatától, fülledt levegőjétől és a hajszárítástól falnak megyek, na, jó, nem, de egy héten egynél többször képtelen lennék elviselni, tehát rendszeres sportként nem megfelelő. Pláne, ha azt is beleveszem, hogy én az vagyok, aki ha már utazni is kell a sport érdekében, rögtön megfeleződik az esélye, hogy elmenjek, míg mást éppen ez motivál, engem kikészít. 😀 Talán a gyerekkori hajszárítós élmények az iskolai úszásokon, na, meg mióta újabban hiába jártam végig számtalan uszodát, már sehol nincsenek kint a jó kis régi konnektorok, amikbe a saját hajszárítóm is beledughatnám, hanem szárítsam az aligfúvósokkal. 😀

Pedig nyáron úgy szeretem… 😛

De miközben mindezeken végigrágtam magam, rájöttem, hogy nekem most épp mire van szükségem, és ez az, hogy rendszeresen kimehessek, és a sportban ne csak a mozgást, hanem a saját szabadságomat is megélhessem, mikor épp olyan kedvem van, akkor kiélhessem benne az agresszióim, a teljesítménykényszerem, kihajthassam a beleimet, máskor pedig egyszerűen csak elmélyülhessek nyugalomban, és levezethessem a stresszt, aztán felfrissülve mehessek tovább. Valahogy mindig változik, hogy épp mit szeretnék, és így sokkal nehezebb, de igyekszem kikapcsolódásként és feltöltődésként felfogni. Na, jó, mióta biciklivel járok, az már alapvetően mozgás, de hogy mit csinálok még mellé? Hol Avivát, hol egy kis futást, hol még biciklizést, mert ez most épp így jó. 🙂

Mondjuk télre még nem oldódott meg a probléma, mert ugyan szeretek síelni is, és az is megadja a szabadságérzésemet, nyilván nem űzhetem egész télen. 😀

Mindemellett, hogy most épp ez a legjobb, el tudom képzelni, hogy egyszer valami más legyen, és annyi lehetőség van. Inspirációnak pár kép, hogy merjünk új sportágakat kipróbálni, ha az előző nem jött be, valamelyiknél biztosan eljön a nagy szerelem, legyen szó labdajátékról, korcsolyáról, rúdfitnessről, jógáról. 🙂

Nincs egy receptem, hogy találjuk meg a megfelelő sportot, talán annyi, hogy ne féljünk kísérletezni, és próbáljuk ki bátran, amihez kedvünk van, aztán űzzük rendszeresen! 🙂

Inspirációként pár kép: