Mikor írtam ide a blogra az összefoglalót a korai petefészek kimerülésről, elgondolkodtam azon, vajon miért van az, hogy nők tömegei futnak bele abba, hogy egy olyan betegség miatt nem megy számukra a teherbeesés, amely nagy valószínűséggel már az édesanyjuknál, esetleg valamelyik nagymamájuknál is fennállt, hiszen az esetek jelentős részében genetikus, ráadásul mindez csupán avval járt volna, korábban könnyebben ment volna.
Aztán várjunk csak! Elgondolkodom, vajon anyukám még menstruál? Fogalmam nincs, nem is fogom megtudni, ő nem válaszol ilyen kérdésekre, számára a szexualitás, mint olyan, s minden, ami hozzá kapcsolódik, tabu. Passz, abból meg nem leszek okos, hány évesen szült utoljára, és reménykedem, hogy engem nem fog érinteni vagy ha mégis, addigra már nem akarok majd több gyereket, esetleg előbb látom az úgyis gyakran nézett hormonsoromon.
Olyan jó lenne megkérdezni, de nem megy. Eszembe jutott a két oldalról félszeg mosoly, mellyel megmutatta nekem az első menstruációmkor, hol találom a betéteket, s hogy nagyjából ennyi volt a felvilágosításom. Aztán eszembe jutnak a tiniként éjszaka kihipózott bugyik, hogy még véletlen se találja magát szembe senki ügyetlenségem nyomaival. Nem én voltam, akit elkísértek volna első nőgyógyász látogatására, és nem én voltam, aki szabadon kérdezhettem volna otthon, pedig milyen jó lett volna.
És milyen jó lett volna megkérdezni anyukám, mikor egyszercsak nem jött meg időben, hogy ő nem küzdött-e ilyesmivel, aztán persze kinyomoztam, hogy neki ez nem volt, de nyíltan akkor sem kaptam választ a kérdésemre. Persze, ha lenne is, nem lenne muszáj tudnom.
És pláne nem muszáj tudni, hogy menstruál-e még a nő édesanyja.
Tulajdonképpen ha szeretném, simán felnevelhetném úgy a gyermekeim, hogy sose tudják meg, hogy beteg vagyok, beszedhetném úgy a gyógyszereim, hogy sohase találkozzanak vele, és legfeljebb attól kéne félnem, hogy valaki elárulja nekik. De én ezt nem akarom. Azt szeretném, hogy tudják, mire kell figyelni, és szeretném, ha megismétlődik náluk, tudjak nekik segíteni, hova forduljanak, és tudjak nekik segíteni küzdeni és továbblépni, elviselni és ápolgatni a lelküket, mikor hozzám hasonlóan gödörből gödörbe esnek. És reménykedni, hogy nekik ilyen sohase lesz.
Anyukám még mindig viszonylag fiatal, vajon menstruál még? Nem tudom, miközben leginkább az ő történetét van esélyem megismételni, és az a legvalószínűbb, hogy rá fog hasonlítani a biológiai órám. Csak azt tudom, hogy nem azért nem szült többet, mert már ne szülhetett volna. De én lehet, hogy szeretnék majd még 40, 41 vagy 45 évesen, ha megtehetem…
Te tudod, hány éves koráig menstruált anyukád? Egyáltalán tudod, milyen női betegsége volt?
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
Képek: Pixabay
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: