Bár jólesett testileg-lelkileg, hogy nyáron kicsit lassítottunk a kezelésben, mire oda jutottam, nagyon vártam az újabb endokrinológia időpontomat. Fellélegeztem, mikor eljött a reggel, pedig az elmúlt időszakban ezerszer gondolkodtam rajta, nem tudnék-e valahol egy gyorsabb megoldást találni.
Aztán ott ültem a váróban, és vártam, néztem, ahogy a többi ajtón kijöttek, majd behívták a többieket, és nálunk is mentek, jócskán az időpontomon túl voltunk, és még nem kerültem be. Ahogy ott kint ültem, volt alkalmam ezerszer végigrágni mindent, ki vagyok, és mit akarok itt most, és félek, és jó helyen vagyok-e, és nem kéne-e elmennem egy másik orvoshoz – dilemmáztam.
Forrás: www.lolliesandlipsticks.com
Majd hamarosan behívtak, és leültem. A doki még valamit intézkedett, az asszisztens mentegetőzött, én mosolyogva feleltem, hogy nyugodtan, és közben arra gondoltam, hogy én aztán estig is itt ülök, csak érje meg, és oldják meg a problémáimat minél hamarabb
A kérdések során igencsak hamar felmerült, hogy “Azóta rendszeresen menstruál?”, én pedig szomorúan feleltem, hogy “azóta sem”, és a biztonság kedvéért hozzáfűztem még, hogy “egyáltalán”. A doki hümmögve felelte, hogy “Jól van.”, s bár a hanglejtése éppen azt fejezte ki, hogy nincs jól, én egy pillanatra mégis a jól ismert fehérköpeny szindrómámat hátrahagyva csattantam ki, hogy “Nem, nincs rendben!”
Erre az orvosom elkezdett mentegetőzni, és magyarázni, hogy nem azért mondta, csak először nagyjából stabilizálni kellett a pajzsmirigyet, és csak utána tud más hormont nézni. Aztán gondolkodott, és ötletelt, hogy mi legyen, és még gondolkodott, és még ötletelt, ez pedig engem jó érzéssel töltött el, hogy foglalkoztatják a gondjaim.
Hümmögött, ingatta a fejét, aztán megkérdezte, mikor ultrahangoztak utoljára, s mivel azt feleltem, hogy március óta ez a kérdés senkit nem érdekelt (ó, jee), ezért akkor. Azon nyomban kaptam is a következő kérdést, ami arra vonatkozott, hogy most megnézhet-e vele, én pedig miközben mosolyogva feleltem, hogy persze, azon gondolkodtam, hogy micsoda szerencse, hogy ezúttal már otthon így készültem, és rendberaktam a rendberaknivalókat. 🙂
Átmentünk, levetkőztem, és felültem a vizsgálószékbe, túlestünk a “csússzon lejjebb” és a “ne remegjen a lába” körökön, nos, utóbbiról még mindig nem sikerült leszoknom, de gyanítom, hogy ha itthon próbálnék ebbe a testhelyzetbe kerülni, akkor is remegne a lábam, azonban ami azt illeti, egyelőre semelyikünknél nem alakultak ki ilyen dokis fétisek. 😀
Közben térjünk vissza az orvosi rendelőbe, szokásomhoz híven feszülten figyeltem, hogy mit akarnak nekem feldugni, közben megállapítottam, hogy ni, az óvszereket is lehet valamire használni (a nő, aki már jó ideje hiába él védekezés nélküli szexuális életet, ilyeneken gondolkodik). …és fantasztikus, végre egy orvos, aki be tudja úgy helyezni azt a fránya ultrahangot úgy, hogy ne fájjon! 😀
Újra találtam egy kihagyhatatlan képet. 😀 Forrás: www.talkingpointsmemo.com
Nézi az egyik petefészket, majd a másikat, közben megpróbálok kinézni, hogy én is lássam, mi van rajta, de kifacsart, és nem kevésbé kiszolgáltatott helyzetemben nem sikerül úgy helyezkednem, így csak várok. Megállapítja, hogy a petefészkem legalábbis nem pco-s, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy én se lehetnék pcos-os, ahhoz viszont ugye ciklus kéne, hogy lehessen vizsgálni a hormonjaim.
Még hozzáfűzte, hogy egy vékonyka nyálkahártyám is van, ahogy megtudtam utána itthon a papíromból, ez mindössze 5 mm-t jelent, miközben a normális az 8-12 mm közt szokott lenni, amibe tavasszal még éppen beletartoztam. Szuper, ha véletlen lett volna egy ovulációm, és sikerült volna megtermékenyülnie, akkor se tudott volna beágyazódni.
Ezután visszaültünk az eredeti szobába, míg egy kicsit tanakodott magával, majd jó részletesen elmagyarázta, hogy mire gondolt. Egyrészt kaptam egy újabb TSH-labort, de mivel abban már nagy eltérés nem igazán lehet, addig se álljunk, no, meg menstruáljak már, kaptam Norculutot (ez egy megvonásos vérzést előidéző tabletta, amit 8 napi kell szedni, és utána 2-3 nappal kell jelentkeznie a menstruációnak), illetve a harmadiktól a hetedik napig szedendő Costilbegytet (ez egy peteérést előidéző gyógyszer, egyébként az általános babagyártó bogyó), avval, hogy abban reménykedik, hogy evvel sikerül annyira megnoszogatni a szervezetem, hogy utána magától is dolgozzon, és legalább odáig eljussunk, hogy a többi hormonról releváns adatot lehessen kinyerni, tehát én tulajdonképpen a clostit nem csak a peteérés serkentésére, hanem a ciklus helyreállítására is kaptam.
Még kaptam egy újabb TSH-labor beutalót, mivel ezt folyamatosan kell nézni, amire másnap el is mentem, és közben szedtem a Norculutot, és vártunk.
Másnap reggel a laboratóriumba már igazán törzsvendégként érkeztem, nyugodtan leültem, elkezdtem olvasgatni a szokásos cikkeket, majd legnagyobb megdöbbenésemre a mellettem ülő 83 éves néni pajzán viccekkel kezdett szórakoztatni. Ami azt illeti, az elsőnél eléggé megrökönyödtem. 😀
Forrás: www.hollywoodanesthesia.com
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: