Új sorozatot indítok, melyben olyan könyveket és filmeket mutatok be, melyek a blog profiljába vágnak. 🙂 Ez a sorozat a többivel ellentétben nem heti rendszerességgel fog megjelenni, de igyekszem minél gyakrabban jelentkezni vele.
Már több helyről hallottam felőle, sokan ajánlották, és nagyon szerettem volna megnézni ezt a filmet, ez azonban régóta váratott magára, aztán a napokban egyszercsak sort kerítettem rá, és teljesen a hatása alá kerültem, és azt hiszem, alatta is maradtam. Így, hogy valamennyit már értek ebből a világból, sajnos, konkrétan végigzokogtam a filmet, és még utána is sírtam, na, jó, közben is néha megállítottam, hogy sírhassak rajta kicsit.
Hogy kinek ajánlom Almási Gábor 2001-es Sejtjeink című dokumentumfilmjét?
Nagyjából mindenkinek. 😀
Ajánlom azoknak, akik hozzám hasonlóan vagy nálam is jobban érintettek a témában, mert segíthet belelátni kicsit más emberek szemszögéből saját traumáinkba, mert megismerhetjük a néha imádott, néha átkozott, de végeredményben mindigis értünk dolgozó orvosi oldalt is, hogy ők mit éreznek egy-egy kudarc vagy siker láttán. És mert ezalatt a film alatt bizony rengeteg traumát kisírhatunk magunkból, és tulajdonképpen inspiráló. 🙂
És ajánlom azoknak is, akik maguk nem érintettek, de szeretnék kicsit megérteni a világunkat, az érzéseinket, akik szeretnék tudni, hogy min megy keresztül a gyereke, testvére, barátja, szomszédja, munkatársa, aki abba a bizonyos minden 5. párba tartozik. Ajánlom azoknak, akik szeretnének ma este még egy puszival többet nyomni a gyermekük homlokára, és azoknak is, akik még a gyermekvállalás előtt vannak.
Miről szól a film?
Almási Tamás dokumentumfilmje 2 és fél éven keresztül követi három pár sorsát, akiket egy budapesti meddőségi centrumban kezelnek, és lombikkezeléseken esnek át. Különböző személyiségek, különböző előélettel, mindnyájan már 7-10 éve küzdenek, hogy szülővé válhassanak.
A szereplők mesélnek róla, hogy jutottak el a lombikkezelésig, miért nem lehet máshogy gyermekük, arról, hogyan hat a párkapcsolatukra, milyen anyagi terhet jelent számukra, akik többen évekig gyűjtöttek arra, hogy legyen pénzük lombikra, és a család is sokszor összefog értük, s bizony még arról is mesélnek, milyen hatással van a film a szexuális életükre. Beszélnek az álmaikról, és arról, mit éreznek, hogy éppen ők azok, akiknek nem megy a szülővé válás. Sok-sok tragédián és kudarcon keresztül válunk életük részeseivé, sírhatunk velük a sikertelen beavatkozások után, és örömünkben, mikor sikerül.
A színfalak mögött többször megszólalnak az orvosok is, látjuk, hogy őket is mennyire megviselik a tragédiák, amelyeket átélnek a párokkal, hogy mennyire közel kerülnek hozzájuk, hogy tényleg mindent odaadnának azért, hogy segíthessenek rajtuk.
Egy ilyen alkalommal pedig nem csak azt mondja az orvos, hogy segíteni szeretne, hanem azt is, hogy “Annak nem lesz gyereke, aki feladja.” Mert mindig van tovább, és mindig van remény. 🙂
Ha felkeltettem az érdeklősésed, a filmet itt tudod megnézni. 🙂
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: