Elsőre ijesztőek azok az adatok, melyek ma kis hazánkban a meddőségre vonatkoztak. Sőt, nem kevésbé ijesztőek második, sőt, harmadik olvasatra sem, ugyanis jelenleg minden 5. pár meddőségi problémákkal küzd, azaz egy év védekezés nélküli, kifejezetten gyerekgyártás célú szexuális élet ellenére sem sikerül élő utódot felmutatniuk.
A cikk elsősorban az én véleményemet tükrözi, és nem feltétlen egyezik minden ponton a tudomány hivatalos álláspontjával.
Forrás: Pinterest
Amiért ennyire körülírom az, hogy számtalan oka lehet ennek, ugyanis lehet, hogy már az ovuláció sem történik meg a nőnél, vagy valamelyik – esetleg mindkettő – fél “hibájából” nem történik meg a fogantatás, vagy nem tud beágyazódni, de sajnos az is lehet, hogy valamilyen okból kifolyólag nem tud megmaradni a magzat, esetleg többen egymás után.
Az oka ezernyi lehet, ráadásul sokszor a problémák karöltve vonzzák be egymást, mindenesetre nagyjából hasonló százalékban bukik meg a dolog a férfin és a nőn, és sajnos nagyon sok esetben mindkét félen múlik.
De mégis mi történt, ami miatt ennyien lettünk? És sajnos egyre többen…
1. Sokak szerint türelmetlenek vagyunk.
Egyrészt a jó nénikéjét, várjon évekig ő a gyermekáldásra, másrészt viszont megfontolandó, hogy van némi igazságtartalma, ugyanis türelmesebbek voltak az emberek, másfél év után megfogant, örültek neki. Esetleg elmentek a falu szélére a vajákos asszonyhoz, aki felírta a gyógyfüveket, amik vagy segítettek, vagy nem. Mindenesetre ha továbbra sem jött az a gyerek, akkor először is rettenetesen szégyellték maguk – én is szégyellem, de engem nem aláznak úgy meg érte, és írogathatok névtelenül a nagyvilágnak -, és semmiképp nem álltak ki felvállalni, hogy erősítsék a meddő párok statisztikáját.
Nem is olyan régen ráadásul az orvosi előírás is két év után hívta a nőket a rendelőbe, hogy nem jön a gyerek (és még kevésbé volt elfogadott a férfi meddőség létezése). Ettől biztos kevesebben jelentek meg, de mindenesetre legalábbis később, ugyanis ha tanultunk egy kis statisztikát, szabályosan látjuk, hogy a legelső hónapban a legnagyobb a fogantatás esélye, és minden későbbi hónapban kevesebb lesz. Nézzük csak:
Aki nem szeretne statisztikázni, folytassa a második pontnál!
- Azt mondtuk, hogy egy hónapban van mondjuk 20% esély a természetes teherbeesésre, tehát az első hónapban az esély 0,2
- A második hónapban való teherbeesés feltételezi azt, hogy az első hónapban nem estél teherbe, aminek az esélye 0,8, amit megszorzunk az első hónapbeli 0,2-vel, így annak az esélye – természetesen egy végtelenül leegyszerűsített matematikai képlet szerint -, hogy a második hónap végére sikerüljön:
0,2+0,8×0,2=0,36
- Tehát az n. hónapban a teherbeesés esélye:
0,2 + 0,8×0,2 + 0,8^2×0,2 + ….. + 0,8^nx0,2
- Ezzel a képlettel számolva jól látszik, hogy fél év alatt az esély 0,737, ehhez képest 9 hónap alatt már csak 0,866-ra emelkedik, az első év végére pedig 0,931-re emelkedik, és ez minden egyes újabb hónapnál kevesebb lesz, közben pedig ne felejtsük el, hogy azok, akiknél minden rendben volt, már rég átkerültek a másik oldalra.
Forrás: Pinterest
Itt folytathatja, aki kihagyta a statisztikát:
2. Kitolódott gyermekvállalás:
Akármennyire is teleszórták mára az internetet olyan tanulmányokkal, melyek arról szólnak, hogy 42 éves koráig mindenki élvezheti a szingli létet, utána két hónap alatt teherbe fog esni, ez sajnos nagyon nem így van.
Legalábbis nem hiszem, hogy az a nő, aki 32 éves korában leteszi a fogamzásgátló tablettát, és várja a csodát, majd 1 év + n hónap után diagnosztizálnak nála egy korai petefészek kimerülést, ne anyázna – legalább magában – egy-egy ilyen cikk láttán, sőt, azt mondom, hogy joggal érezheti magát átverve, ugyanis egészen addig nála a témában sokkal jártasabbak nyugtatgatták, hogy ej, mennyire ráér még arra. Aztán jött a pofára esés, és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem ő tehet róla, hogy nem hallott egy olyan betegségről, amivel nem került kapcsolatba, és alig beszélünk, és soha senki nem hívta rá fel a figyelmét. Persze, sokat segíthet a családi előzmények ismerete, de sajnos az sem old meg mindent. És persze, statisztikailag kicsi az esélye, hogy pont nálam vagy nálad kialakul, de ha mégis, akkor garantáltan nem fog érdekelni, hogy statisztikailag mennyire egy elenyésző csoportba tartozom.
De jó, nem kerültünk bele abba a csoportba, akkor miért lehet még probléma az a fránya idő? A másik probléma, hogy sajnos minél több idő telik el születésünktől a gyermekvállalásig, annál nagyobb az esélye, hogy addigra keletkezik valami olyan hiba a szervezetben, ami miatt csökken az esély. Ráadásul annál kevesebb az összes idő is a teherbeesésre.
Ebben az egész történetben csak az zavar iszonyúan, hogy miért kell azt mondani, hogy ugyanannyi az esély 40 évesen, mint 20-on évesen, mikor nem ugyanannyi. Persze, biztassuk a nőket, mert 40 évesen jobb szülni, mint soha, sőt, lehet, hogy még 45 évesen is, de más módját is találhatjuk a biztatásnak.
Egyesek szerint ártalmatlan, nos, én nem tartozok közéjük, mert sajnos már találkoztam nem egy olyan emberrel, akinél komoly gubancokat okozott, mert ugyan nem alakult ki náluk komoly probléma, de hónapokig “szórakoztak” utána avval, hogy legyen menstruáció és peteérés, clostilbegytet szedtek, aviva-tornáztak, és közben bizony ment az idő.
A másik problémám, hogy rengeteg nőnek felírják ész és vizsgálatok nélkül, sőt, sokszor kimondottan a szabálytalan menstruáció megszüntetésére, kislányok szedik úgy, hogy sose volt szabályos a menstruációjuk, abbahagyják 35 évesen, és előjön a pcos, meg az inzulinrezisztencia, amelyek előtte 20 évig tombolhattak nyugodtan a szervezetükben, míg ha feltűnt volna valakinek, hogy hoppácska, mégse normális, hogy a kislány egy évben háromszor menstruál, akkor a szervezetük táncolt volna örömében, hogy megfelelő életmódot folytattak volna. Helyette viszont szedték a fogamzásgátlót, és látszólag gyönyörű ciklusaik voltak. Valószínű ha szedtem volna, én is most ott állnék, hogy már azóta nem 12, hanem 14 órákat aludnék, híztam volna még 5 kilót, és tagadnám, hogy bármi baj volna.
Mondjuk utóbbit maximálisan el lehetne kerülni a megfelelő vizsgálatok elvégzésével – akár a fogamzásgátló tabletta mellett, de mégse történnek meg. Vagy ha mégis egy lelkiismeretes orvossal hozza össze a kislányt a sors, akkor utána internetes fórumokon panaszkodik, hogy minek küldte el a doki laborra, miért nem írta rögtön fel a tablettát. Tényleg találkoztam ilyennel.
3. Életmód:
Ismerős, hogy az inzulinrezisztenciának például van némi köze a táplálkozásunkhoz és mozgásunkhoz? Márpedig ez éppen egy vezető meddőségi ok, és sajnos egyre többen szenvednek tőle, ahogy a miatta kialakult pcos-tól is. A pajzsmirigybetegek száma is meredeken emelkedik a magasba – ami miatt egyesek Csernobilt szidják – én pedig azt mondom, hogy lényegesen több múlik azon, amilyen mértékű stressznek tesszük ki magunkat.
Forrás: Pinterest
4. Férfiak
A férfiakról pedig szándékosan nem írtam itt, ugyanis annak, hogy a 60-as évekre miért romlott drámaian a férfiak fogamzóképessége, csupán találgatások vannak. Persze, mondhatjuk, hogy itt bizony az játszik közre, hogy ők el se mentek korábban az orvoshoz, mégis fontos arról beszélnünk, hogy volt előtte is rá adat, hogy pontosan hány spermiumnak kell lennie egységnyi mennyiségben, és közülük hánynak kell egészségesen kinéznie és mozognia. Nos, ez az az adat, amivel lényegesen megengedőbbek lettek, hogy maradjanak férfiak a normál kategóriában is. :O
Egyesek szeretik párhuzamba hozni a férfiak eredményeinek a romlását a szervezetbe kerülő hormonokkal, mondjuk azt én is gyanítom, hogy nem teljesen független mindez az életmódtól…
Nagy elmaradásom, hogy róluk bizony még szinte egyáltalán nem írtam, de ígérem, hamarosan pótolom. 😛
5. Lelkileg is betegek vagyunk:
Bár erre sose lesz rendelkezésre álló adat, sőt, még a ma meddőséggel kezeltek arányában is nehéz megmondani, hogy hányaknál lehet szó lelki okokról, szerény véleményem szerint azonban ez is kapcsolatban áll a számok folyamatos emelkedésével. És ebben a témában a stressz csupán egy aprócska pont.
Sose volt ennyi nő, aki bizonytalan lett volna a saját anyaságában, hogy neki ezt kell csinálnia, hogy gyereket kell vállalnia, és bizony régen amiatt se kellett aggódniuk ennyire, hogy elvesztik az állásukat és elmaradnak, ha visszavonulnak szülni. Bár rengeteget segít a gyes, a munkaerőpiacon sajnos sokszor hátrány. Ráadásul ott van az az imádott, ámde sokszor átkozott választási lehetőség, ami után rögtön felmerül, hogy ténylegesen jól választottunk-e.
Ráadásul ez az a hátrány, amit bizony volt alkalmunk végignézni a szüleink generációjánál, az ezernyi tönkrement párkapcsolattal, ami miatt betegek a mi kapcsolataink, ha nem teszünk ellene nagyon tudatosan. Félünk, hogy tönkremegy, hogy egyedül maradunk a kicsivel.
És sose volt ilyen nehéz egy adott társadalomban definiálni önmagunk, ugyanis bár megvoltak az árnyoldalai a kevésbé toleráns társadalmaknak, mégiscsak könnyebb lehetett előre megszabott elvárások és normák szerint élni. Ma pedig sokan ténylegesen elvesznek évtizedekre önmaguk keresésében.
Szintén jó, hogy ma beszélhetünk a szülésről, az az árnyoldala viszont megvan, hogy sokan egyenesen rettegnek a szüléstől.
De nem csak a szüléstől rettegnek nők tömegei, hanem az anyaságtól is, mert számukra egy egészen új, ismeretlen terep. Míg egy hagyományos társadalomban a gyermekek jelenléte, a családok teljesen természetesek voltak, ma már az anyukák és a gyerekek sokszor teljesen elszeparálódnak, és próbálnak megfelelni a nagy társadalomnak, hogy a gyerkőc véletlen se zavarja meg a körülötte álló világot. Ilyen módon egyrészt sokan nem látnak bele, hogy tulajdonképpen mit vállalnak, nem is tudják, hogy valójában szeretnék-e vagy csak a társadalmi nyomás miatt, ráadásul sokkal inkább megvan a szorongás amiatt, hogy mi lesz azután.
Szó se róla, örülök, hogy manapság lényegesen nagyobb szabadsággal és több lehetőséggel bírunk, az viszont mindenesetre elgondolkodtató lehet, hogy épp a lehetőségek és választások sokasága miatt sokkal inkább dolgoznunk kell saját lelki egyensúlyunk megtalálásán. 🙂
Sokszor épp avval találjuk szembe magunk, hogy manapság nagyon korán kezdjük a szexuális életet, viszont nagyon későn jutunk a családalapításhoz, ami nem csak egészségügyileg jelent kockázatot (nyilvánvalóan több partnertől több fertőzést lehet összeszedni), hanem lelkileg is instabilabbá válunk, ráadásul nők, párok tömegei évtizedekig abban élnek, hogy “jaj, lányom, csak terhes ne legyél”, aztán egyszercsak megfordul, és nem megy…
Akárhogy is, de mára a meddőség olyan komoly népbetegséggé nőtte ki magát, hogy nem szabad mellette szó nélkül elmennünk. 🙁
Forrás: Pinterest
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!
Teljesen egyetértek a blogíróval!