A mai {Vigyázz! Kész! Posztolj!} témája a stresszkezelés. 🙂 Bár rendkívül fontos témának tartom, rengeteget gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e, ugyanis nemrégiben egy egész hétig a stressz volt a blogomon a téma. 🙂 Ennek keretein belül három bejegyzésem született, arról, hogy valóban befolyásolja-e a stressz a fogamzóképességet, a stresszes életmóddal igencsak összefüggő premenstruációs szindrómáról és egy bejegyzést írtam magáról a stresszkezelésről is, ami nagyon fontos számunkra, akik meddőségi problémákkal küzdünk, de úgy gondolom, a többiek számára is hasznos lehet. 🙂 Aztán gondol, gondol, gondol – mint Micimackó -, akit Iza a napokban úgyis eszembe juttatott. 🙂 Lényeg, a lényeg, hogy csak szöget ütött a fejembe az a fránya gondolat, hogy miről nem írtam a stresszkezelés kapcsán. 😀
Stressz(nem)kezelésem kezdetei:
Gyerekkoromban nem igazán tanultam stresszkezelést, nem is nagyon volt rá szükségem. 🙂 Nem emlékszem rá, hogy valaha lett volna köztünk testvérféltékenység, de ha igen, akkor se valószínű, hogy nekem kellett volna elszenvednem, anyukám sokáig otthon volt az aktuális gyerek(ek)kel, időben jött értünk az óvodába, ahova igazi nagylányként szerettem járni.
Az óvónénijeink tündérek voltak, a barátnőim is, senki nem szólt be, hogy miért nem alszom alvásidőben, alsóban újabb tündér tanárnéni, csupa ötös, én soha nem éreztem magam túlterheltnek, se alsóban, se felsőben, sőt, még gimnáziumban sem. 🙂 Egy-két rosszabb jegy becsúszott az elfelejtett házi feladatok miatt, de sebaj, az év végék ötössel végződtek. Életem legnagyobb problémája a gyűlölt szolfézs volt, amitől idővel megszabadultam. 🙂
Aztán gimnáziumban, mikor kinyílt a szemem a másik nemre, no, akkor jött elő, hogy igazi paragép vagyok, na, jó, nem, már korábban, mikor bepánikoltam a gimnáziumi felvételin, és sírva mentem be, és jöttem ki, pedig maximálisan teljesítettem. 😀 Szóval paragép, rám nézett? Nem nézett rám? A másik lánnyal beszélget, nem ír, pedig a múltkor ő írt rám. És közben a rengeteg utazgatás.
Hirtelen felnőtt lettem – hirtelen rengeteg stresszel
Ezt folytattam az egyetemi éveim alatt, stresszkezelés híján végigpánikoltam a vizsgaidőszakot, minimális alvással, folyamatos felriadásokkal, az elején az aztsetudommitvárnakel és az erreegyáltalánnemkészítettekfel érzésekkel, hivatalokban töltött napokkal, hol a szociális támogatásomhoz szükséges lakóigazolásokkal, hol a külföldre menésért, és félelmetesen tornyosultak felém az ideges asszonyok, akik nem szerettek volna a problémáimmal foglalkozni. A legtöbbekkel ellentétben nem volt kitől kérdeznem, ugyanis a szüleimre addigra már nem számíthattam ekkor, a barátom (azóta férjem) nem tudott benne segíteni, és hol irigykedve, hol hitetlenkedve néztem azokat a barátnőimet, akik anyukájukkal vették fel az egyetemi óráikat.
Azokra az évekre romlott meg szüleim kapcsolata is, és voltak olyan egyetemi vizsgáim, amikor éjfélig az egymással ordibáló, tárgyakat hajigáló édesanyám és édesapám közé kényszerültem (vagy a szobám ajtaján keresztül hallgattam), és csak akkor tudtam leülni a tanulóasztal mellé, mikor ők végre duzzogva elvonultak aludni, aztán másnap szégyenkezve ültem szembe a tanárokkal.
A viták alatt nem egyszer szembesültem a hozzánk futó – akkor még kicsi testvérekkel, a félelemmel, hogy ne csinálják ezt anyósomék előtt, anyukám depressziós lett, kórházból ki, aztán be, apukám a munkába menekült. Évek teltek így el, és én senkivel nem mertem róla beszélni, egyedül a kedvesemmel.
Stresszes voltam, sokszor az egész testem befeszült, amin csak a Magne-B6-tal tudtam segíteni.
Csökkent a stressz
Miután elköltöztem otthonról, akkor is megszoktam, hogy váratlan időpontokban hívtak fel otthonról, hogy baj van, ha látogatóba mentünk, sose tudtam, hogy épp szeretettel és lelkesedéssel vagy világvége hangulatban találom őket. De megszoktam, s időközben a helyzet is elcsitult, befejeztem az egyetemet, a munkám kiszámíthatóbb lett. És férjhezmentem, életem legboldogabb időszaka kezdődött meg vele, míg bele nem vágtunk a gyerekprojektbe.
Gyerekprojekt, rémálom, sikertelenség, sírás, betegség
Sikertelen hónapok, negatív tesztek tömkelege, elmaradó menstruáció, orvoslátogatások, mikor tanulom meg végre remegés nélkül széttárni a lábam? Jó ötlet, hogy lazuljak el, de létezik valaki, akinek ez megy? Váróban ólomlábakon járó idő, amikor lesem a behívottakat, rettegek az orvosoktól, aztán szép lassan megszokom.
Kiderült a betegségem, és próbáltam elfogadni, de nem ment, aztán újra, és hol sikerült, hol nem, parázós és hipochonder időszakok követték egymást.
A nagy elhatározás. 🙂
És egyszercsak jött az elhatározás, hogy ez így nem mehet tovább, mert tönkreteszem magam a stresszel, sokszor felmerült bennem, hogy az, aminek évekig ki voltam téve, szerepet játszhatott abban, hogy kialakult a pajzsmirigy betegségem, elvégre semmilyen más magyarázat nincs rá, és a családban sem volt eddig másnak ilyen problémája. Aztán úgy döntöttem, elengedem, mert felesleges ezen rágnom magam.
Mikor legutóbb azt kérdezte a doki, nem ért-e valami komoly stresszhelyzet, ami közrejátszhatott a ciklusom megszűnésében, teljes nyugalommal felelhettem, hogy sose éltem ilyen nyugodt és stresszmentes életet. Persze, néha fellángol a miért nem sikerül, a miért épp mi, de ez semmiség ahhoz képest, amiben évekig éltem.
A gyerekprojekt megtanított arra is, hogy mi az, ami igazán fontos az életben, s ma már nem húzom fel magam egy útlezárás miatti dugón, egy esős, hideg napon, hanem mosolyogva megyek tovább. 🙂
Persze nem gondtalan az életem, viszont úgy érzem, sikerült ráállnom egy olyan életmódra, ami mellett minimálisra sikerült csökkenteni a stresszt. 🙂
Mi segít benne?
A múltkori bejegyzésemben pontról pontra végigvettem, milyen stresszkezelési módszereket érdemes bevezetnünk, most beszélek ezekről a saját szempontomból. 🙂
Talán hihetetlenül hangzik elsőre, de a stressz csökkentésében rengeteget segít a helyes táplálkozás, a napi ötszöri étkezés mellett nem vagyok ideges az éhségtől, a sok zöldségtől megnőtt a vitamin-és ásványi anyag bevitelem, és ami rengeteget segít, hogy minden evéshez nyugodtan leülök, nem sietek, és hagyom kiélvezni az ízeket.
Hasonlóan fontos a mozgás. 🙂 Sokáig az Aviva-torna volt az, ami után minden alkalommal úgy éreztem, belül újjászülettem, sőt, most is úgy érezném, azonban sajnos a jelenlegi kezelésem mellett nem a legjobb, viszont nemrég írtam róla, hogy egy ideje biciklivel járok, és fantasztikus. Engem kikapcsol, és felszabadít a városi biciklizés, szabad vagyok tőle, és a lüktető város részének érzem magam. 🙂 Úgy ülök fel, és szállok le, hogy mosolygok, és végre nem unom. 🙂 – tehát az 1. pont kipipálva, a tevékenység, ami kikapcsol, megvan, ráadásul napi 2-3, néha 4 alkalommal fél órán keresztül űzöm.
Sőt, hasonlóan kikapcsol a főzés, de erről már írtam. 🙂
2. Kényeztesd magad! Hajpakolás, arcpakolás, hajmosás, tökéletesek. 🙂 Megnyugtatnak és ellazítanak. Emellett szeretek a forró zuhany alatt állni. 🙂
3. A módszerem a tűzoltásra: Nos, ha hirtelen stresszhelyzet ér, még mindig sírok, de legalább jó ideje már nem muszáj rögtön egy kis csoki felé nyúlnom. 🙂
4. Meg merem élni az érzéseim: Egy ideje már nem akarom elnyomni, hanem elfogadom a hirtelen szomorúságot, bánatot, így sokkal gyorsabban feldolgozom.
5. A blogon beszélhetek róla bármikor :), sőt, a csoportunkban is, és a férjemmel is, sőt, van egy-két barátnőm, akik meghallgatnak, bár szerintem már nagyon unják. 😀
6. Remélem, hogy merek majd segítséget kérni, ha szükségessé válik, de egyelőre szerencsére idáig nem jutottam el. 🙂
Amit nagyon nehéz volt elengednem, az a korábbi rossz stresszkezelő módszerem, élen a stresszevéssel, mikor egy-egy feszültebb helyzetben egy alkoholistához hasonlóan tömtem magamba az édességet és a sósságot. Az az időszak, amíg erről leszoktam, rendkívül nehéz volt, ám ezerszer meghálálta magát. 🙂
És bizony volt tavasszal (nos, az még az életmódváltás előtt) egy lehetőség, amivel eleinte élni szerettem volna, ugyanis hosszútávon jól jött volna, azonban olyan mértékű feszültséggel járt, ami már jelentősen rontotta az életminőségemet, és be kellett látnom, hogy egészségtelen, nehéz volt lemondani róla, viszont mikor erre elhatároztam magam, úgy éreztem, hatalmas súly gördült le a szívemről. 🙂
Nektek mi vált be a stresszkezelésre?
Ha kíváncsi vagy, mit írtak a többiek a témáról, kattints a békára:
Forrás: Pinterest
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: