Elnyertem az első bloggerdíjamat! :)

Elsőre egészen meglepődtem, aztán mosolyogtam egy nagyot, hurrá, díjat nyertem! 🙂 Még ha nem is egy komoly, tíztagú bizottság választott ki, és nevezési díjat se kellett fizetnem, nagyon megörültem neki. 🙂 Tulajdonképpen miért? Elsősorban azért, mert ez azt jelenti számomra, hogy jó amit csinálok. 🙂 Másodsorban azért, mert reménykedem, hogy így eljuthatok olyanokhoz, akikhez eddig nem. 🙂 A díj kezdő bloggereknek szól, de mi más is lehetnék a nem egészen három hónapommal. 🙂

Köszönöm a díjat a Gabinak, Menyaszörp blog bloggerének, aki korábban már megosztotta velünk történetét, hogyan várnak rá, hogy kisbaba érkezzen a családjukba. A blogomon megjelent vendégírását ide kattintva olvashatjátok. 🙂

Térjünk vissza a díjra, amit elnyertem, szóval mi is pontosan a Liebster Blog Award díj?

bloggerek adják egymásnak az online világban
a kezdeményezés Németországból indult, innen a neve is, jelentése: kellemes, értékes, legkedvesebb, legédesebb, szeretetreméltó
a lánclevelekhez hasonló módon terjed: ha valaki megkapja, továbbadja 5-10 másik kezdő bloggernek, hadd örüljenek ők is, hadd sütkérezzenek ők is a dicsfényben
senki sem kötelez arra, hogy továbadd a jelölést, de miért is szakítaná meg az ember a sort, hiszen díjat kapni mindenki szeret
marketing ötletnek sem utolsó

Mint minden játékban, itt is vannak – folyamatosan változó, de nagyjából állandó – szabályok (mert azért ez egy játék, egy jól kitalált játék):

Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!
Írj 10 olyan dolgot magadról, amit nem köztudott!
Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!

10 dolog, ami kevesen tudnak rólam:

Rendkívül érzékeny vagyok a fémes hangokra, a hideg ráz tőle, ha egy érdesebb felületű kerámiatálon kanalat húzogatnak, ahogy a klasszikus iskolai mókától is, mikor sivítva húzták végig a krétát a táblán, vagy a körmüket. :O
Ha belevakuznak a szemembe, soha nem tudtam nyitva tartani a szemem. 😀
Ha megjelenik egy pattanás az arcomon, elemi kényszert érzek rá, hogy azonnal kinyomjam.
Tériszonyos vagyok, és rettegek a kilátókban, de most már legalább fel merek menni. 🙂 Síelni viszont nagyon szeretek.
Szívből gyűlölök zoknit párosítani, de a férjem megcsinálja. 🙂
Bármikor bármin képes vagyok elérzékenyülni és sírni.
Kamaszként mindig azt hazudtam otthon, hogy tanulok, és helyette olvastam. 🙂
Utálom, ha ellenőriznek, és az őrületbe lehet kergetni vele, ha a metrón befelé és kifelé is megnézik a bérletem.
Fogalmam nincs a közlekedési táblákról, ezerszer próbáltam őket megtanulni, és mások is próbáltak segíteni, de valahogy sose ment. De nyugi, nincs jogsim! 🙂
Képtelen vagyok bármit is érzékelni az időből, ha valamilyen tevékenységet órákig végzek, azt se tudom, hogy délután 2 vagy 6 van. Ma már sűrűn nézem az órám, kamaszként viszont a szüleimet őrületbe kergettem vele, hogy hazaértem irreális időpontokban, és azt mondtam, nem tudtam, hogy ennyi már az idő, szerintem nem is hitték el.

A válaszaim Gabi kérdéseire:

1. Milyen praktikákkal népszerűsíted a blogod?

Igyekszem minél több felhíváshoz csatlakozni, másokkal együttműködni, most is van ilyesmi folyamatban, hogy új emberek is idetalálhassanak. 🙂 Emellett betörtem a közösségi médiába.

2. Milyen képszerkesztőt használsz a blog képeinek szerkesztésére?

Nagyon ritkán használok, de akkor Adobe Photoshopot, semmi különöset.

3. Miért blogolsz?

Eredetileg tulajdonképpen önterápia volt, most már az elsődleges célom, hogy minél több érintetthez eljuthassak, illetve az, hogy felhívjam a figyelmet egy nagyon is létező, komoly problémára.

4. Mennyi időt töltesz a blogírással egy nap?

Ez igen változó. 😀 Általában inkább heti szinten osztom be, és igyekszem az előző hét végéig befejezni az arra a hétre jutó posztokat. Persze már volt, amikor ez nem sikerült… A heti témákat is az alapján osztom be, mennyi időm van épp. Volt már olyan poszt, ami önmagában fél napot vett igénybe, de olyan is, ami elé csak leültem, és 20 perc múlva kész volt.

5. Mi az eredeti foglalkozásod?

Akárhogy is nézem, az első szakmám az óvodásság volt. 😀

6. Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

Mindig más, de már nagyon kevésre emlékszem. Szerettem volna állatkerti gondozó, óvónéni, de még író is lenni. 😀

7. Mi a kedvenc mozifilmed?

Ez is mindig változik, az utolsó, ami igazán lenyűgözött, az egyébként magyar rendezésű Liza a rókatündér volt.

8. Mi a kedvenc gyümölcsöd?

Egyet nem tudok mondani, a három kedvencem a ribizli, a cseresznye és az eper, de szinte az összes hazai gyümölcsnek nagy rajongója vagyok, most épp a szőlőtől vagyok odáig, de előtte a dinnye volt rajongásom fő tárgya. 🙂

9. Van-e háziállatod? Mi az?

Nincs, de folyamatosan harcolok a pókok, hangyák, legyek, molyok, darazsak ellen. 😀

10. Sportolsz-e valamit? Mit?

Futni szoktam, de azt most szüneteltetem, mert egyelőre elég nagy kihívás, hogy rászoktam, hogy mindenhova Bubival járjak. 🙂 Egyébként nagyon szeretem az Aviva-tornát, de most azt is szüneteltetnem kell az aktuális kezelésem miatt. 🙁

Az én kérdéseim a többiekhez:

1. Miért döntöttél a blogolás mellett?

2. Mi a célod a blogolással?

3. Mennyi időt töltesz a blogolással?

4. Mi a kedvenc könyved?

5. Van olyan étel, amire sohase tudnál nemet mondani?

6. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?

7. Mitől félsz?

8. Miben szeretnél fejlődni?

9. Melyik a kedvenc ünneped, és miért?

10. Mit jelent számodra nőnek lenni?

Az én jelöltjeim: