Lépj túl a szüleid árnyékán!

Tegnap írtam róla, milyen fontos, hogy a jó szülőséghez feldolgozzuk saját gyermekkorunk traumáit, illetve arról is, hogy ebben még nekem is van hová fejlődnöm. Ugyanakkor úgy gondolom, nem elég túltennünk magunk saját sérelmeinken, hanem – különösen ilyenkor, mikor úgyis várakozó álláson vagyunk, – érdemes energiát fektetnünk abba, hogy jobbak lehessünk.

A képen egy iraki kislány látható az elvesztett anyukájáról készített rajzzal. Forrás: Pinterest

Ne kövessük el ugyanazokat a hibákat!

Sok párnál általános, az „olyan vagy, mint az anyád/apád” – felkiáltás, mikor a másik valami „rossz fát tett a tűzre, valamiért ráadásul ezt szinte mindig negatív értelemben használjuk. Nem igazán értem, miért nem mondjuk dicséreteknél is: „olyan jól főzöl, mint édesanyád”…

Ami azt illeti, jómagam ha meghallom ezt a kifejezést, legtöbbször összerezzenek. Mondjuk a férjem sose mondta nekem, apámtól viszont annál többször hallottam – szitokként, hogy olyan lennék, mint a felesége. 😛

Hogy mégis milyen úton válhatsz jobb szülővé?

1.Dolgozd fel saját gyermekkorod traumáit!

Saját sérelmeink elengedésével már megtettük az első, ámde a legnagyobb és legnehezebb lépést a jobb szülőség felé. J

2.Tűzz ki magad elé célt a fejlődésre!

Légy tudatos abban, hogy hogyan és merrefelé szeretnél fejlődni. Ha tudod, hogy az a problémád, hogy szüleid türelmetlenek voltak, már előre gyakorolhatod a türelmet, ha tudod, hogy sose volt idejük, határozd meg előre mindig, hogy mikor milyen programja legyen a családnak, és mennyi időt szakítasz a velük való beszélgetésekre. Sokaknak segít, ha naplót írnak róla, melyben mindig lejegyzik az eredményeiket, csak őszintén, de akár blogot is vezethetsz. J

3.Használd ki a tapasztalataid!

Elsőre talán furcsán hangozhat, de még a legborzasztóbb helyzetből is fejlődhetünk, és az átélt borzalmak is segíthetnek abban, hogy jobb szülők és jobb emberek lehessünk, azonban ez csak a feldolgozott traumákra igaz, ugyanis ezekből mind-mind tanulhatunk. Szülőként a gyermekként elszenvedett erőszak (ami a legeslegborzalmasabb, és véleményem szerint majdhogynem megbocsáthatatlan) segíthet felismerni olyan helyzeteket, amikből előbb felismerheted, ha a gyermeked bajban van, illetve segíthet megfelelően kezelni a helyzetet. Hasonlóképpen aki iskolai builling áldozata volt, előbb észreveheti, mikor a kislányát/kisfiát csúfolják, és segíthet megérteni őt.

4.Attól, hogy szüleid elváltak, még élhetsz boldog házasságban!

A mi generációnkban egyre többen vannak, akiknek elváltak a szülei, és nagyon sokan, akiknél megromlott a párkapcsolat. Sajnos emiatt nagyon sokan eleve csalódottan állnak a párkapcsolatokhoz, vagy nehezebben tudják kialakítani. Nagyon fontos, hogy mindenkinek van joga a boldog házassághoz, egy kiegyensúlyozott családhoz, még ha plussz munkát is igényelhet.

Számunkra azonban, akik ilyen szempontból többé vagy kevésbé hátrányos helyzetből indulunk, nagyon fontos, hogy tudatosan dolgozzunk rajta, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amik náluk a romláshoz vezettek.

Úgy gondolom, hogy igencsak leegyszerűsítve egy jó párkapcsolatnak három pillére van:

• a megfelelő önismeret: Ezen azt hiszem, nem igazán van mit ragozni, enélkül képtelenek vagyunk egy jó kapcsolat kialakítására, ugyanis amíg önmagunkat nem ismerjük igazán, a saját igényeinkkel se lehetünk tisztában.
• a jó kommunikációképesség: Már a kapcsolat kialakításakor fontos volt, hogy jól tudjunk kommunikálni a másikkal, hogy ki tudjuk fejezni az érzéseinket, a szeretetünket (felismerjük a saját és a másik szeretetnyelvét), igényeinket, és tudjunk egymással érdekesen beszélgetni.
• és a belefektetett idő és energia: Ez egy kialakult párkapcsolatnál a legfontosabb, ugyanis az elmélyülés és a megmaradás kulcsa. Nagyon fontos, hogy mindig és minden helyzetben szakítsunk egymásra időt, beszélgessünk egymással, és folyamatosan gyűjtsük a közös élményeket. Ide tartozik minden, amit kettesben, vagy legalábbis ketten, egymásért csinálunk, nem csak a beszélgetés, de egy közös film, egy színház, a kirándulás, sőt, még a – sokak szerint a kapcsolat alapjaként emlegetett szexualitás is.

Számunkra, akik tönkrement párkapcsolatok árnyékában nőttünk fel, nagyon fontos a harmadik pillér megerősítése, és hogy megfelelően odafigyeljünk a másikra.

Forrás: Pinterest

Miben szeretnék én fejlődni?

• Először is, és elsősorban igyekszem nagyon erősíteni azt a bizonyos harmadik pontot. Persze, most még ketten vagyunk, mondjuk épp egy borzasztóan nehéz helyzetben, elvégre a meddőség komoly krízist jelenthet. 😛 Többször meghatároztuk, és megbeszéltük, hogy hiába gyarapszik a család, azután is foglalkozni fogunk egymással, és csinálunk kettes programokat.
• Fontos volt, hogy bár tisztában vagyok vele, hogy anyukámnak a mai napig problémái vannak a saját nőiességével, én felfedezzem és megerősítsem magamban a Nőt, megtanuljak szép lenni, büszke és kiegyensúlyozott. Bár jelenleg, mikor épp egy női funkciómban vagyok korlátozott, rendkívül nehéz, és egy-egy újabb próbatételnél folyamatos kihívást jelent, azt hiszem, evvel viszonylag jól állok. J
• Bár ez épp az én szájamból, aki mindent megtennék, hogy anya lehessen, furcsán hangozhat, tisztában vagyok vele, hogy attól még, hogy anya leszek, muszáj megőriznem a saját szuverén személyiségemet, és nem adhatom fel az életem (akár a férjemmel, akár nőként, de még szakmailag se adhatom fel teljesen), ugyanis így kiegyensúlyozottabb, biztosabb személyiség leszek, amivel a gyerekeimnek is jobb alapot nyújthatok.

Szerencsés az, aki tiszta szívéből mondhatja, hogy csak olyan szeretne lenni, mint ők, bár itt is sokszor elmondhatjuk, hogy sokakat már-már frusztrál egy tökéletes édesanya vagy édesapa képe.

Engedd el a tökéletes szülő illúzióját!

Régen mindig irigyeltem azokat, akik egy talpraesett, jó szervezőképességű, mindent elérő, mindent kézbentartó anyukával voltak megáldva, úgy gondoltam, hogy jelentős előnnyel indulnak, aztán egy beszélgetés ébresztett rá, hogy ez sajnos nem így van. Egy nőtársam panaszkodott, hogy ő nem tud mit kezdeni a két kisgyermekével, pedig anyukája hárommal is szuperül bánt, hogy hiába takarít folyton, sose lesz olyan rend, mint a szülői házban, hiába főz folyton a családra, sose ér el olyan eredményt, mint az ő anyukája, és amiatt, hogy folyamatosan házimunkázik, sose jut ideje a gyerekeinek kiélvezni a kiskorát. Bezzeg az anyukája az unokákkal is lazán elmegy a tárgyalásra, és fél kézzel hintáztatja az autósülésben, miközben beszél.

Aztán rájöttem, hogy még mi is, akiknél nincs meg a tökéletes anya képe, hajlamosak vagyunk idealizálni őket a jó tulajdonságaik alapján, én például amiatt érzek frusztrációt, hogy bezzeg anyukám hányszor tudott könnyedén szülni.

Ilyenkor elsősorban azt kell kimondani, hogy ‘na és?’ Az ő volt, nekünk nem kell ugyanolyannak lennünk, és másban meg mi vagyunk jobbak. Egyébként is róluk hajlamosak vagyunk egy idealizált képre emlékezni, például kisgyermekesként olyan rendet elvárni magunktól, ami náluk csak gimnazista gyerekekkel valósul meg, pár év tapasztalat után olyan főztökre vágyunk, ami nekik 25 évvel több gyakorlattal megy.

Egy szó, mint száz, elsősorban mindnyájunknak magunkban kell megtalálni az egyensúlyt és önmagunkkal harmóniában élnünk.

Gustav Klimt: Anya és gyermekei, Forrás: Pinterest

A jövő heten újra visszaevezünk az egészségügyi problémákhoz, a téma az endometriózis lesz, a bejegyzéseket itt érhetitek majd el. 🙂

Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!