Életmódváltás, tudatosan, mi az, ami eszünkbe jut elsőre? Helyes táplálkozás, sport, képeken fehér fogakkal mosolygó salátát evő nők, kifacsart, mosolygós jógapozíciók. A legnehezebbet ugyanakkor szeretjük elfelejteni.
Az utóbbi időben igyekeztem végiggondolni, hogy mi az, amin eddig rendszeresen elbukhattam, és eszembe jutott az, hogy látom magam. Persze, a testkép, szinte el se tudom képzelni, milyen volnék vékonyan, ha csukott szemmel elképzelem magam, mindig az az enyhén duci, derék nélküli lány jut az eszembe, aki sminkkel és a szép hajával próbálja magát szépnek láttatni.
Forrás: Pinterest
Eszembe jut, hogy mindig irigykedve tekintettem a vékony nőkre, a barátnőimre, akik velem szemben soha nem küzdöttek súlyproblémákkal.
Aztán eszembe jut, hogy az elmúlt években a testemhez való viszonyom két véglet közt mozgott, az egyik, mikor szerettem volna vékonyabb, szebb bőrű, nagyobb mellű, kerekebb fenekű, homokóra alkatú lány lenni, és nem tudtam magam elfogadni, nehezen merészkedtem ki bikiniben, és örültem a kellemes őszi időnek, mikor a legelőnyösebb szoknyákban járhattam. Ezekben az időszakokban inkább elbújtam volna, vagy azt mondtam, hogy végülis nem számít különösebben a külső, okos vagyok, kedves vagyok, ez a lényeg.
A másik véglet, mikor maximálisan elfogadtam magam, és éppen úgy tartottam magam szépnek, ahogy voltam, ha gömbölyű hassal (baba nélkül), akkor úgy, ha plöttyedt fenékkel, akkor úgy, ezek az időszakok viszont arról szóltak, hogy egyáltalán nem akartam változtatni. Ezekben az időszakokban magabiztosan álltam ki, nem zavart, ha egy csoport közepén bikinifelsőben bicikliztem a napsütésben, magabiztosan mentem az utcán, és nem néztem az engem megbámuló, füttyögő férfiakra, akik mintha megérezték volna a belőlem áradó sugárzást.
Szóval rá kellett döbbennem, hogy azokban az időszakokban, mikor elégedetlen voltam a testemmel, bánatomban ettem, és nem mertem kimenni az utcára és az emberek közé edzeni, mikor magabiztos voltam, akkor pedig hedonista módon élveztem az ízeket, és nem éreztem szükségét, hogy változtassak.
Több fogyási kísérletemmel nem az volt a probléma, hogy hosszú távon tarthatatlanok voltak, és nem is az, hogy ne tudtam volna fogyni tőle, hanem az, hogy valójában nem tudtam, hogy mit akarok, nem láttam magam előtt a célt, maximum egy homályos számot, ami a kilóimra vonatkozott.
Ezért egy ideje próbálok agyban is ráhangolódni, elképzelni, hogy milyen lehetek majd, előveszem a régi emlékképeim, hogy milyen voltam vékonyabban. Megtanulom úgy felfogni a testem, mint egy változó valami, ami most is szép, de amikor vékonyabb leszek, még szebb lesz, és amiből fittebben tudom kihozni a maximumot, sőt, pláne, mikor gömbölyödő pocakom apró lábacskák rugdossák majd belülről. 🙂
Egyébként nemrég találkoztam egy érdekes kezdeményezéssel (forrás itt), melynek lényege (lenne), hogy a Photoshop segítségével megmutassa, milyenek lennének a nők vékonyabban. Ezt alapvetően nem tartanám rossz ötletnek, egy komoly problémám mégis van vele (nem, nem érdekel a duci modellek személyiségi joga, azért harcoljanak ők). Szerintem hamis képet ad, a delikvenseket nem csupán vékonyabbra, hanem bombanővé varázsolták, míg a derekuk, combjuk, karjuk vékonyabb lett, a mellük mérete legtöbb esetben nem változott, illetve a fenekük se nagyon lett kisebb, csak maximum kerekebb. Ilyen eredményt pedig sajnos csak plasztikázással lehet elérni. 😛
Forrás: www.boredpanda.com
Forrás: www.boredpanda.com
Forrás: www.boredpanda.com
Forrás: www.boredpanda.com
Forrás: www.boredpanda.com
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: