Tavasszal, az életmódváltásom során kezdtem el futni, egy közeli parkban, s ahogy tavaszodott, nem csak a szerelmespárok, és a söröző gimnazisták lettek egyre többen, hanem a játszótéri gyerekek és anyukák. Ők irigykedve néztek rám, ahogy szombat délután róttam a köröket, s én hasonlóképp pillantottam vissza rájuk, hogy cseréljenek velem. Magamban csendben magyaráztam, hogy azért teszem, hogy közéjük tartozhassak, mert nekem végig kell járnom ezt az utat, hogy anya lehessek, aztán magyaráztam a hormonjaim, az állapotom, az orvosokhoz járást és a kínt. Közben rápillantottam a gyermekekre, s ők mosolyogva néztek reám.
Forrás: www.csaladhalo.hu
A zebránál várt mellettem egy anyuka, két aprócska gyerekkel, az egyik nyűgös sírásba kezdett, nekem pedig nehezemre esett megálljt parancsolni magamnak, hogy oda ne menjek megölelgetni, megsimogatni a szöszi buksiját és megvigasztalni. Megálljt parancsoltam magamnak, mikor mellettem gyerekek sírtak, anyukák kiabáltak, a telefonjukon matattak, és legszívesebben mindnyájuknak ívesre görbítettem volna a száját, hogy mosolyogjatok, legyetek boldogok, megadatott nektek a világ legnagyobb boldogsága.
Az utcánkban lakik egy kis család, három év körüli kislány, fél év körüli vegyespáros ikerrel, kétlem, hogy létezne ember, aki ha meglátja a harmincas, enyhén mackós, de egyébiránt jóképű apukát, kézenfogva vezeti a kislányt, és tolja a kocsiban az ikreket, szárazon maradna a szeme. Szívetmelengető látvány, ahogy boldogok. 🙂
Ahogy kitavaszodott, lekerültek a kabátok, és kedves terhespocakok néztek rám mindenhonnan, tulajdonosaik hol mosolyogtak, hol sírtak, hol idegesek, hol futottak, én pedig irigykedtem, rettenetesen. Szerettem volna magamnak lopni egy pocakot, vagy hazavinni egy kislányt és egy kisfiút, mikor úgy éreztem, muszáj valahonnan máshonnan kerítenem egy gyereket, akiről gondoskodhatok, akit ápolhatok, akit szerethetek.
Forrás: www.origo.hu
Néha önkéntelenül utánoztam őket, és kidudorítottam a hasam, aztán óvatosan behúztam, mikor észrevettem, felejtsd el.
A boltban a pénztárnál egy pár pakolt, a gyereket hátrahagyták a babakocsiban, olyan kétéves-forma, aranyszőke kislány, a grimaszommal szórakoztattam, ő pedig önkéntelenül nevetett. Anyuka hátranézett, és bizalmatlanul vonta el, majd kiküldte a férjével az autóba. Elszomorodtam, hogy most ezt miért kellett? Miért nem bírok normálisan viselkedni, magasan hordani az orrom, és csupán udvariasan pakolgatni mások babakocsijait a villamosra? Miért nem bírom megtartóztatni magam és rájuk se nézni?
Egy társas összejövetel volt, amolyan csajos délután, egy jó barátnőm lánybúcsúja, a nővére babával, aki keservesen sírt, a szívem szakadt meg érte, hogy egyem meg, szegényt, nem volt hozzászokva, messziről figyeltem, nem akartam bántani. Anyukája sóvárogva nézte az asztalra helyezett söröket, nekem pedig belül sírt a szívem, és ordítottam volna, hogy legyen boldog, hogy kislánya van, és bírja ki. De nem tettem.
Hallgattam mélyen, és csendesen, s ezernyi érzés kavargott a szívemben, melyeknek mindenki más megkérdőjelezte volna a létjogosultságát.
Forrás: Pinterest
Ha megnyitottam egy internetes oldalt, képek jöttek szembe, hogy Katalin hercegnő milyen csinos kismama, hogy Tatár Csilla gyermeket vár, ha felmentem a Facebookra, ismeretlen nők ismeretlen gyermekeivel telt meg, akiket lájkolt egy rég nem látott ismerős, a közösségi oldal pedig gúnyosan az arcomba tolta, hogy “nézd, látod, mindenkinek van gyereke!”
Kiszemeltem az ismerőseim, hogy ők lesznek a következők, és legközelebb, mikor pár hónappal később találkoztunk, szembejöttek, növekvő pocakkal, átszellemült, szent és boldog arccal.
És futottam az utcán, a téren át, a boltban, a pénztárnál, a postán, hogy fel ne nézzek, hogy meg ne lássam, hogy oldalamat mosolygó pocakok súrolják, rajta simogató, boldog kezekkel, mellettük magukat büszkén kihúzó férfiak nyújtották a jobbjukat. Körülvettek mindenhol, és mosolyogtak, mert mindnyájan feltalálták a boldogságot. Gyerekek nevetve szaladtak a kismotorjukkal, és anyukák kiáltottak utánuk csendesen. Én pedig már megint egy pláza mosdójában sírtam keservesen.
Forrás: Pinterest
Figyeljetek, mert a jövő héten két meddőségi napló is lesz, hátha valaha utolérem magam. 😀
Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: