Nemrég töltöttem be a 24. évemet, hatalmas szerelmünkből házasság lett, és egymás kezét fogva éljük az életünk. Még csak 23 éves voltam, a férjem pedig 27, mikor elhatároztuk, hogy gyereket szeretnénk, mert számunkra ez az élet, a legfontosabb, hogy egy jó családunk lehessen, hogy szeretnénk mindent egymásért és a gyermekeinkért.
Kinőttünk a bulizásból, és nem akartunk többet kocsmákban hajnalig beszélgetni, táncolni, nem éreztük úgy, hogy avval teljesedhetnénk ki, ha körbeutazzuk a világot, ha előbb gyűjtjük össze a harmadik autónkravalót, minthogy gyermeket vállaljunk.
Forrás: Pinterest
Felnőttünk. Együtt és egymás mellett. Felelősséget vállaltunk egymásért, és most szeretnénk felelősséget vállalni valaki másért, aki kettőnkből született, szeretnénk róla gondoskodni, életet adni, szeretni és védőszárnyaink alatt felnevelni. Az Igent se úgy mondtuk ki, mint két fiatal gyerek, hanem felelősen, tudva, hogy ez egy életre szól, hogy egymás mellett kell megöregednünk, vagy elviselnünk az élet kihívásait, és most szeretnénk egy még komolyabb kihívásra vállalkozni.
Akik jól ismernek, tudják, hogy ezt szeretnénk, sőt, még a kevésbé közeli ismerősök is azt kérdezgették az esküvőnk után, hogy “mikor jön a gyerek”, mintha az arcunkra lenne írva, ami a szívünkbe van vésve, hogy családot akarunk itt és most. Hogy nem álmodunk külföldi munkákról, kalandokról, hanem szeretnénk továbbadni az életet.
Tulajdonképpen nem is kellett rajta sokat gondolkodni, ugyanis már az első randinkon a családról beszélgettünk, bár akkor még nem volt biztos, hogy együtt éljük meg ezt a csodát, de az igen, hogy mit akarunk. Én az esküvőnkkor, Ő pár hónappal később adta meg a zöld jelzést a próbálkozásnak.
Aztán elmentem orvoshoz, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy valami nincs rendben, és panaszkodtam a rendszertelen menstruációmra, a nőgyógyásznak pedig az volt az első kérdése, hogy “miért akar gyereket? hány éves maga, 35?” Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, tulajdonképpen mi köze a gyerekakarásnak a koromhoz? Az orvosnak meg pláne mi köze hozzá, hány évesen akarok szülni?
A babavárós fórumon is egyre többen mondták, hogy de hát hiszen én még bőven ráérek, fiatal vagyok. Mintha sokan sértve éreznék maguk, amiért itt állunk huszonévesen, szerelemben, és családot akarunk, s nem közel a negyvenhez döntenénk úgy, hogy megállunk az aktuális párunk mellett, mert azért szülni is kéne.
Forrás: Pinterest
Úgy érzem, hogy mindig csak a második lehetek, mert én még ráérek. Holott nyilván nem véletlen, hogy itt állok, és gyereket szeretnék. Mi alakítottuk úgy a férjemmel az életünk, hogy ez számunkra az első. Nem áll előtte karrier, világkörbeutazás és magunk kiélése, nem állnak előtte csoportos orgiák, és “ki kell próbálni legalább 10 emberrel” Nem állnak előtte részegen átmulatott éjszakák, három ország és ezer élet. Azért vagyunk itt, mert szerettük volna, hogy fiatalon szülők lehessünk.
Én sem mondom azt, hogy aki 38 évesen eszmél, az már ne akarjon gyereket, mert mindnyájunknak megvan rá az oka és a joga, csak sokszor fáj, hogy félvállról vesznek, hogy míg ki nem derült, hogy komoly a helyzet, legszívesebben az orvosok is elküldtek volna.
Egyre többen kérdezik, hogy miért szeretnék gyereket? A barátaim egy részével nagyon más irányba haladunk, ők cserélgetik a szeretőik, vagy néha többet is tartanak egyszerre, s mikor találkozunk, már nem értjük egymást egészen, mégis értékesek a kapcsolataink ezer emlékkel, és nem szeretném őket elveszíteni. A másik felük szeretne úgy élni, mint mi, és hamarosan mellettünk lesznek, ugyanakkor ők sem élnek még ebben a helyzetben, mint mi, és nem tudják, milyen valójában a meddőség, és milyen vágyni valamire, amiért hiába küzdünk, nem ígér semmit.
Háttérbe szorulok, mert ráérek, de valójában ki és mi szerint érek rá? Ugyanúgy és ugyanabban szenvedünk, mint a többiek, csupán annyi a különbség, hogy pár évvel korábban értük el. Őket az idő sürgeti, engem a lelkem, mely beleroppan annak a hiányába, ami a legfontosabb, amitől kiteljesedhetnék.
Keresztelő Írországban a 19. század végén, Forrás: Pinterest
De nézzük csak kicsit a tényeket!
Száz éve ennyi idősen már valószínűbb lett volna, hogy három gyerekem van, mint az, hogy egy se. Jó, tudom, tudom, lehet, hogy nem önszántamból mentem volna hozzá ahhoz, akit szeretek, nem végeztem volna egyetemet, és nem lehetnék nyíltan én a főnök itthon. 😀 Legalábbis hasonló indokokat szoktam kapni, ezek azonban egyáltalán nem zárják ki azt, amiért én felhozom ezt, mégpedig hogy igenis meg lehet érni ennyi idős korunkra az anyaságra, akármennyire is halasztgatjuk mostanában.
Akármennyire is szeretnénk szépíteni, és azt mondani, hogy 40 évesen is lehet szülni, hogy evvel biztassuk a nőket, hogy még nem késtek el, kár lenne tagadni, hogy a testünk a 20-as évek első felében a legalkalmasabb rá, kevesebb a nyavalyánk – kivéve nekem -, rugalmasabb a testünk, könnyebben regenerálódik a bőr, a medence csontjai, és bizony kisebb az esélye a szövődményeknek. Persze emiatt ne vállaljon senki korán gyereket, ha nem érett meg rá vagy nem szeretné, de azért ne is tagadjuk le a napot az égről.
Energikusabb szülők leszünk. Nem mindegy, hogy 25, 30, 40 vagy 45 évesen kell a focilabda után rohanni, tolni a biciklit, tanítani őket futni, úszni, fára mászni.
Kisebb lesz a korkülönbség, nem leszünk 60 évesen még a gyerekek érettségijekor, ha összejön, ami mindenkinek jó.
Kisebb lesz a generációs szakadék. Ha belegondolok, hogy a 15 évvel fiatalabb tesómat már nem értem meg mindenben, mert nem ismerem azokat a sztárokat és játékokat, amiket ő követ és játszik… Ijesztően gyorsan halad a világ, és minél kisebb lesz a korkülönbség, annál nagyobb eséllyel érthetem meg őket tinédzserként és fiatal felnőttként. Ha belegondolok, hogy anyukám 25 évesen szült engem, a másodikat, és a mai nők sokszor 40 felé szülnek, ami azt jelentené, hogy lehetne 65 éves édesanyám is, az annyi idősek nagyobb része pedig már a számítógépet se tudja bekapcsolni. Bizony ijesztő lenne.
És még egy: hosszú távra tervezek, szeretnék a dédunokám esküvőjén táncolni a férjemmel. 😀
James Sant (1820-1916) festménye a feleségéről és a kislányáról, Forrás: Pinterest
Olvasd a jövő heti témát is, amikor a meddőségi kivizsgálásokról írok.
Tetszett a bejegyzés, és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: