Hogy lehet ezt kibírni?

Hogy lehet ezt kibírni? – hallom gyakran a kérdést, melyet eleinte magam is gyakran tettem fel, s néha csak lesem, hogy sokan nálam sokkal hosszabb ideje, évek óta, vagy akár egy életen át ezt a terhet viszik magukkal.

Forrás: Pinterest

Hogy lehet kibírni hónapokig vagy évekig a folyamatos csalódásokat, a környezetünk kérdéseit, melyekre nincs válasz, és hogy lehet végig reménykedni? Hogy maradhatunk pozitívak annyi, de annyi negatív teszt után? És hogy lehet hinni valamiben, ami tízmilliószor megcáfolta már önmagát? Hogy lehet teljes meggyőződéssel járni egy olyan úton, ami egyáltalán nem ígér semmilyen sikert, csak valószínűségi százalékokat.

Bevallom, én is ezerszer gondoltam arra, hogy legszívesebben kilépnék az egészből, de muszáj maradni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem gondoltam még arra, hogy bárcsak elcsapna holnap a villamos, vagy lezuhanna egy repülőgép a házunkra vagy valami történne, és nem kéne ezt az utat járnom többé. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem vágyom arra, hogy bárcsak elaludnék, és csak akkor ébrednék fel, mikor a kezemben tartok egy pozitív tesztet, vagy bárcsak kiderülne, hogy amit most élek, egy rossz rémálom, és felébrednék a valóságba.

De ebből a helyzetből nem lehet kilépni, itt vagyok, ez az életem, ezt kell élnem, mert evvel vicceltek meg az égiek. Ez az a kereszt, melyet én kaptam, ahelyett, hogy gyerekkoromban éheztem volna, háborús övezetben nőttem volna fel, bukdácsoltam volna, nem találtam volna magam vagy a párom, vagy valamelyik szülőnél kéne várnunk, hogy összedolgozzunk magunknak egy albérletre valót. Annyi szituációban nem vert az élet, hogy már szinte irreális lett volna, hogy itt is minden jól történjen.

Forrás: Pinterest

És tessék, megkaptam a keresztem, a nehézséget, és nem tudom, hogy éljem túl, és hogy csináljam végig. Úgy érzem, gyenge vagyok, mint a nádszál, de muszáj végigcsinálnom, ugyanis egész egyszerűen n i n c s  m á s v á l a s z t á s o m. 🙁 Nincs olyan, hogy egyszercsak felébredek, és az első hónapban teherbeesek – ó, milyen rossz szó ez felőlünk nézve, akiknek ez nem teher, hanem áldott állapot lenne a saját áldatlanságunk helyett! -, nincs olyan, hogy egyszercsak ott találom magam a mosdóban egy pozitív teszttel a kezemben, vagy fogjuk egymás kezét egy sikeres eljárás után, ahhoz, hogy szülők lehessünk, muszáj végigcsinálni.

Nincs olyan, hogy egyszercsak elüt a villamos, lezuhan a házunkra egy repülőgép, vagy eljön a világ vége. Egyáltalán nincs ilyen, ugyanis – azon kívül, hogy nálam ez nem fér bele – evvel épp azt tagadnám meg magamtól, amit a legjobban szeretnék.

És nincs olyan, hogy feladom, mert nem akarok boldogtalan lenni, ki akarok teljesedni, mégpedig anyaként, és nem akarom többet úgy érezni, hogy valaki más életét élem. Akármennyi küzdelem után, de muszáj anyává válnom, mert egyedül ez az én utam, edzem a szívem-lelkem, hogy leperegjenek rólam a kudarcok terhei, hogy mosolyogva küldjem el a kérdezősködőket.

És – bár sajnos tudom, hogy még nagyon az elején vagyunk – de próbálom valahogy kibírni, mert muszáj.

Forrás: Pinterest

Tulajdonképpen ezt a blogot is azért kezdtem el, hogy magamon is segítsek valahogy, hogy beszélhessek arról, amiről nem beszélünk, és remélem, hogy ép ésszel megélem, hogy gyermekem születhessen.

Tetszett a bejegyzés, és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon is!