Miért nem beszélünk a meddőségről?

Tegnap – a vasárnapi posztomban már kicsit feszegettem, hogy mennyire bántott, hogy egy olyan szituációba keveredtem, amiről tulajdonképpen soha semmit nem tudtam, hogy felnőttem úgy, hogy nem igazán találkoztam olyannal, hogy valakinek csak nagy megpróbáltatások árán lehet gyereke, pedig – ahogy utóbb az elejtett félszavakból megtudhattam – a családban is van bizony érintett. Egy olyan nehézséget kaptam, mellyel minden ötödik pár küzd, és mégse mondjuk ki.

A héten marad a meddőséges téma, de egy kicsit szubjektívebben, az én szemszögemből, a lelki oldala. 🙂

Forrás: Pinterest

Gyerekként úgy képzeltem, hogy ha egy házaspár szereti egymást, egyszercsak lesz egy gyerekük. Akkor még mit sem tudtam a szexről, és arról, hogy valójában hogy is készül a gyerek. Egy kerek világban éltem, ahol ahhoz, hogy valakik szülővé váljanak, nem kellett semmi más, mint a szeretet, mely mellé az áldás azonnal érkezett odafentről, amint várták.

Emlékszem, később hogy megdöbbentem, mikor az iskolában először kiderült valakiről, hogy neki a szülei nem házasok. De hát akkor hogy? Egyszerűen nem fért bele a stabil gyerekvilágképembe…

Aztán – mint minden rendes kislányt – engem is az osztálytársaim világosítottak fel a másodikos osztálykiránduláson – egy későbbi osztálykiránduláson pedig azt tűzték ki célul, hogy megtanítanak káromkodni 😀 -, szóval igencsak ‘jókislánynak’ számítottam, amolyan mindig mindent tud, otthon van, amikor kell, megcsinálja, amit kell típusú gyerek voltam, egészen, míg el nem kezdődött a lázadó tinikorszakom.

Hasonló kislány voltam, Forrás: Pinterest

Az első hivatalos felvilágosítás negyedikben volt, az osztályfőnökünk biztosra vette, hogy mindenki tudja, mi az a menstruáció, így aztán nem is nagyon részletezte, csak éppen annyit mondott, hogy “ne csodálkozzunk majd, ha nemsokára megjön”, és látszott rajta, hogy szeretne mihamarább túlesni ezen a kínos témán. Később anyukám is behívott a fürdőszobába, és elmondta, hogy “ne ijedjek majd meg”, de valahogy ő se részletezte annyira, hogy összeállhasson a 11 éves fejemben a kép. Természetesen mégiscsak megijedtem, mikor először vért láttam a bugyimban.

Mikor az iskolában megejtették az első igazi felvilágosítást, már egy éve túl voltam az első menstruáción, mégse tudtam semmit, de akkor ott se tájékozódtam igazán. Az egyik vezető betétgyártó cég jóvoltából kaptunk kis ajándékcsomagokat, melyekhez felvilágosítófüzet járt, bevallom töredelmesen, az osztály nagyobb részééhez hasonlóan bontatlanul landolt a kukában – mert ez olyan gáz, és amúgyis undorító -, egy kisebb részét a fiúk kaparintották meg, ezeket méltatlanul ragasztgatták egymás fejére és a falra.

Évekkel később – már gimnazistaként – egy hasonló ajándékcsomagot, melyet a másik nagy betétgyártócég küldött, már hazavittem, és elolvastam töviről hegyire, a tudásvágyam azonban nem elégült ki, azonban internet híján – akkor még csak apukám használta – nem elégülhetett ki a tudásvágyam.

Forrás: Pinterest

Az iskolaorvos és az asszisztens, valamint a testneveléstanárok kérdéskörébe tartozott a szexuális felvilágosítás, a 2000-res évek végét jártuk egy fővárosi gimnáziumban, így aztán a végefelé gyakorta szóbakerült a szex, mint szex, hogy vigyázzunk magunkra, és védekezzünk, mert “jaj, kislányom, csak terhes ne legyél”, mikor az egyik lány fájdalomcsillapítót akart kérni a menstruációjához, az első kérdés, hogy “ugye nem vagy terhes?” Az éves iskolalátogatáskor két fő kérdés volt a “van barátod?” és a “hogyan védekeztek?”. Nem tagadom, tényleg nagyon fontos, hogy azok a tinédzserek, akik már élnek szexuális életet, nehogy teherbe essenek, mégis úgy gondolom, evvel igencsak keveset nyújtottak számunkra.

Soha senki nem beszélt arról, hogy a szexualitásnak milyen komoly érzelmi szerepe van, és milyen jó avval, akit igazán szeretünk, és akivel összetartozunk, pedig jó lett volna. Talán a védekezésért is többet tesznek vele, ha elmesélik, milyen szerelemmel szeretkezni. Tulajdonképpen ha belegondolok, rajtam kívül a barátaim közül már senki nincs együtt avval, akivel akkor.

És soha senki nem beszélt arról, hogy a “jaj, kislányom, csak terhes ne legyél!”-nek bizony van ellentéte. Soha senki nem próbált meg felkészíteni arra, hogy lehet, hogy nem sikerül elsőre, és mindenki váltig állította, hogy a védekezés nélküli szexből bizony gyerek lesz, és pont, pedig csak gyerek lehet. Pedig valószínű sokkalta könnyebb lenne nekünk, annak a bizonyos minden ötödiknek, ha ott van az a másik opció is, hogy de lehet, hogy csak hosszú évek küzdelme után.

És soha senki nem beszélt arról, hogy mik azok a problémák, melyeket tapasztalva azonnal forduljunk orvoshoz, pedig úgy gondolom, minden lánynak tudnia kéne, hogy nem játék a rendszertelen menstruáció, a túl komoly menstruációs fájdalom. És bizony sokaknak kérdés és vizsgálatok nélkül írták fel tizenévesen a fogamzásgátlót, amivel – nem csak az én konzervatív hormonellenes nézeteim szerint – tették ki őket igen komoly veszélynek.

Forrás: Pinterest

Nem beszéltünk róla, hogy nem mindig minden rózsaszín köd és cukormáz, mintha az nem is létezne, és félnénk, hogy összetörik a kerek, egész gyermeki világunk, pedig sokat segítettünk volna abban, hogy egészséges felnőttek lehessünk, akik tudják, hogyan álljanak hozzá felnőttlétük kihívásaihoz.

Tetszett a bejegyzés, és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon is!