Kis hazánkban jelenleg minden ötödik pár meddő, azaz egy év védekezés nélküli szexuális élet mellett sem fogant meg a gyermekünk. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nem létezik olyan ember, akinek a környezetében ne küzdene valaki a teherbeeséssel, sokan beszélnek róla, de még többen hallgatnak, mert szégyen, mert nem akarják a további kérdéseket, mert már annyi “empatikus” hozzászólást kaptak, hogy nem mernek róla beszélni. Sokszor megesik, hogy csak hallgatni szeretnénk róla, de a következő ‘Nálatok mikor jön a gyerek?’ kérdésre kibukik, hogy már egy, kettő, öt éve próbálkozunk.
Jómagam nem beszéltem róla sokaknak, sokáig úgy is voltam vele, hogy a 12. hét betöltéséig azt se mondom senkinek, hogy próbálkozunk, de aztán a hónapok teltek, eljöttek a vizsgálatok, én pedig ott álltam, hogy kitört belőlem a kétségbeesett segélykiáltás, amire az egyébként nagyon jó barátnőimnek fogalma nem volt, mit lehetne mondani. Mivel hiába üvöltöttem, és mondtam, hogy bajban vagyok, én ezt nem bírom lelkileg az egész szituációnak a reménytelenségével együtt, elkezdtem netes sorstársakat keresni, de a valóságban is sokszor panaszkodtam, szinte minden szokásos választ hallhattam. Álljon tehát itt szerény kis gyűjteményem:
Forrás: Pinterest
Mit ne mondjuk a teherbeesési nehézségekkel küzdő ismerőseinknek:
1. Ne görcsölj rá!
Valamiért ez a legnépszerűbb mind közül. Különböző változatai léteznek: ‘Ne görcsölj rá!’, ‘Azért nem jön, mert rágörcsölsz.’, ‘Ha így görcsölsz, nem fog sikerülni.’
Könyörgöm, kerüljétek el ezt a mondatot, mert egyrészt az a szerencsétlen, akinek ezt mondjuk már annyiszor hallotta, hogy a fülén jön ki, de nem igazán megy vele semmire. Való igaz, hogy a legtöbben egy idő után elkezdünk aggódni, de igen ritka az, akinél annyira komoly szorongás alakulna ki, hogy ez akadályozza a teherbeesést, viszont annál nehezebb megjósolni, hogy milyen hatást lehet érsz el éppen evvel a mondattal, melyet szerencsésebb esetben elengedünk a fülünk mellett, esetleg konstatáljuk, hogy na, te se tudtál semmi értelmeset mondani. Szerencsétlenebb esetben viszont be lehet találni egy ilyen mondattal, és komoly lelkiismeret-furdalást okozhat.
Ha a saját példámból indulok ki, akinek a ciklusproblémái (majd írok a hormonális betegségekről) nagyjából akkor kezdődtek, mikor elkezdtem panaszkodni, hogy nem sikerül. Miután több oldalról is megkaptam, hogy ne görcsöljek rá, elkezdtem elhinni, hogy az a probléma, és önmagamat hibáztatni, hogy miattam nem sikerül, saját magamnak borítom fel a hormonháztartásom és a szervezetem működését, azért nem jön meg, mert ezen stresszelek. Mondanom se kell, hogy a betegségem, melynek egyébként következménye lehet akár súlyos depresszió is, mint több hormonális megbetegedésnek, ebben az időben hatalmasodott el, miközben semmi köze nem volt a görcsöléshez, de így már magamat is okolhattam, hogy miattam nem jön össze a gyerek, ráadásul mióta evvel foglalkozunk, nem érdekel a munkám, a hobbim (ezek szerencsére a betegség kezelésével kezdenek megszűnni).
Szóval saját rossz példám álljon itt, hogy ne mondjátok soha azt, hogy ne görcsölj rá, mert akkor nem lesz gyerek, mert nagyon mélyre küldhetjük az egyébként is padlón levő ismerősünket.
Vannak esetek, mikor valakiben ténylegesen komoly szorongást vált ki a sikertelenség, azonban ilyenkor sem megfelelő megoldás a lelkiismeret-furdalás keltése, szerencsésebb lehet azt mondani, hogy ‘Lazíts kicsit, mert ez így nem jó neked.’
2. Élvezzétek ki a védekezés nélküli szexet!
Tulajdonképpen már arra se igazán emlékszem, milyen volt védekezni… De néha olyan jó lenne csak úgy együtt lenni, és csak úgy szexelni, mert mindketten szeretnénk, amikor még egy röpke pillanat erejéig se jut eszünkbe, hogy ‘talán most’, vagy hogy ‘most sajnos egész biztos nem’. Egy-két hónap gondtalan házasélet valóban jó, de egy idő után sajnos a sikertelenség nagyon megterheli a kapcsolatot, sőt, ez az igazi próbatétele. Semmi élvezni-való nincs abban, mikor az akció végeztével gyertyaállásban állunk, és reménykedünk.
3. Élvezzétek ki a gondtalan fiatalságot!/Majd még visszasírjátok ezt!
Mit élvezzünk ki? A negatív teszteket, a folyamatos csalódást, a fehérköpenyesek számának folyamatos növekedését vagy mégis mit? Az égvilágon semmi jó nincs abban, mikor az ember lánya hiába reménykedik.
És igen, kakis pelenkákat akarunk kialvatlan szemmel cserélgetni az éjszaka közepén akár egy síró, hasfájós kisbabán, aztán majd később dackorszakban magát földhözvágó kisgyereket, megint később pedig hülye kamaszt, az összes “boldog” kettesben töltött hónapunkat szívesen elcserélném ennek a csodának a megélésére.
4. És akkor mi történik, ha nem örökíted tovább a génjeid?
Igen, ezt így, szó szerint megkaptam.
Azt hiszem, nem nagyon kell magyaráznom, hogy mi evvel a probléma. Nem, nem hat meg se a túlnépesedés, se az, hogy “ilyen világba gyereket?”
5. Nekünk elsőre összejött./Szüleimnek elsőre sikerült, szerintem nálunk is gyorsan fog menni.
Köszi, cukkolj még!
De tényleg, máskor, más szituációban velünk is lehet még beszélni róla, de amikor a saját meddőségünk panaszoljuk el, az egyáltalán nem a megfelelő pillanat erre.
6. Biztos nem jól/eleget csináljátok.
Ja, hogy azért nem jön össze, mert nem gumiban kéne csinálni? Akkor levesszük. 😀
Forrás: Pinterest
De akkor mégis mit lehet mondani?
Közhely, de az esetek többségében nem várunk semmilyen világmegváltó szónoklatot vagy bölcsességet, sajnos ha nem egy jósnő vagy, nem fogsz tudni semmilyen okosságot mondani. Éppen elég az, ha nyújtasz egy vállat, amin kisírhatjuk magunk, és ha legalább megpróbálsz egy icipicit empatikus lenni. Tényleg nincsen szükségünk semmilyen jó tanácsra, hacsak nem a tényleges tapasztalat beszél belőled (konkrét orvos, vagy gyógymód), egész egyszerűen elég, ha ott vagy velünk egy kicsit a nehézségekben és a szomorúságban, s ha hittől és vérmérséklettől függően, mégis őszintén, szívből jövően annyit mondasz: ‘Drukkolok nektek!’, ‘Imádkozom értetek’ stb.
Ha pedig szuperwomennek érzed magad, akkor ne csak a vállad nyújtsd, hanem kérdezz bátran, és hallgasd meg a sírásunkat.
Nagyon sokan miután teherbe esnek, és tudják, hogy a testvérüknek, barátnőjüknek problémái vannak, elkövetik azt a hibát, hogy kizárják belőle, azonban evvel az esetek többségében csak további szomorúságot okoznak.
Ugye, hogy nem is olyan nehéz, nem is kell rajta annyit gondolkodni, elég, ha egy kis szeretetet és figyelmet mutatsz felénk, és máris rengeteget segítettél. 🙂
Kedves Blogger!
Mit mondj a “meddő” barátnődnek? Hát azt például semmi esetre se, hogy meddő. A kifejezés bántó, pejoratív és megbélyegző. Mert kit hívsz meddőnek? Azt, aki otthon próbálkozik, és reménykedik? Vagy azt, aki inszeminációra és lombikra várakozik? Ők nem meddők, hanem reménybeli anyukák. Ha mégis meddőnek tartják magukat, akkor valószínűleg kisebb az esélyük arra, hogy anyukák legyenek. Vagy az a meddő, aki túl van lombikok hosszú során, és mégse született gyereke, bár senki nem mondta neki, hogy ennek bármiféle szervi akadálya lenne? És aztán egyszer csak véletlenül mégis betoppan a baba? Szerinted ki számít meddőnek?
Kedves Mokaszin!
Köszönöm az észrevételt! Abban nagyon is igazad van, hogy nem szerencsés másokra használni ezt a szót, mert bántó lehet. A kifejezést elsősorban önmagamra, azaz magunkra használtam, ugyanis a meddőségnél nem személyekről, hanem párokról beszélünk. A definíció szerint (amit nem én találtam ki, hanem általánosan elfogadott, az orvosok körében is) az a pár számít meddőnek, akiknél egy év védekezés nélküli szexuális élet mellett nem fogan meg a gyermek, azonban fontos megjegyeznünk, hogy ma már a meddőség nem életállapot, hanem megoldható nehézség. A legtöbb helyen, hacsak nincs valami szemmel látható nehézség, az orvosok is az egy év leteltével kezdik vizsgálni, hogy mi okozza. A meddőség nagyon sokszor – ahogy a fent emlegetett pajzsmirigy alulműködésnél és a pco-ir betegségeknél is egy betegségnek a tünete, és a legtöbb esetben a betegség kezelésével a meddőség is megszűnik. A blogomat pedig – azonkívül, hogy önterápia legyen – éppen azért hoztam létre, hogy segíthessek azoknak is, akik még a folyamat elején állnak. Célom írni arról, hogyan lehet elindulni, és különböző meddőséget okozó betegségeket bemutatni, írni a hagyományos orvoslásban elfogadott gyógymódjáról, illetve alternatív utakról és olyan életmódbeli változtatásokról, amik segíthetnek.
Szerencsére ma már nagyon ritka az a pár, akiknek egyáltalán nem tudnak segíteni, ám annál több, akiknek igen, és nagyon sok esetben nem a lombik vagy az inszemináció a megoldás, hanem az, ha a meddőség okozóját oldjuk meg.