Cseresznyevirág blog

Boldogság – Meddőségi napló

Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »

Nem lehet minden jó, ha valami rossz – Meddőségi napló

Valahogy éppen az tett tanácstalanná, hogy a dietetikus szerint nem sok mindenen kellett változtatnom. Az étkezésemmel nem volt nagy probléma, mindössze a mennyiségeken kellett módosítani, ami elsőre nem tűnt nagy különbségnek. A testsúlyom és a testösszetételem jónak számítottak. Az orvos elsőre kizárólag a diétát és az inofolicot rendelte el. Én pedig ott álltam, és vártam… Tovább »

Téves testképpel éltem? – Meddőségi napló

Bár látszólag úgy tűnik, nem jutottunk messzire, ugyanúgy gyerek nélkül, kettesben, ugyanúgy vágyakozással és várakozással teli, és ugyanúgy káosszal a fejünkben, mégis úgy érzem, rengeteget haladtunk a cél felé. És valahol ezen az úton komoly állomást jelent, hogy meg kellett tanulnom magamat a teljes valómban szemlélni, és olyannak látni, amilyen ténylegesen vagyok. A várakozás, a… Tovább »

Coming out: Helló, inzulinrezisztens vagyok! – Meddőségi napló

Nem viselt meg különösképpen az inzulinrezisztencia diagnózisa, sőt, már-már fellélegeztem, hogy végre kimondtuk, ami már annyiszor felmerült, hogy végre valós utat kaphattam, amin elindulhatok, hogy végre nem tüneteket kezelünk, hanem a probléma valódi forrását. Ugyanakkor szinte pofonkért ért a felismerés, hogy az, hogy egy helyes, ámde speciális életmódot kell követnem, egy olyan lépéssel jár, mely… Tovább »

10+1 dolog, amit a meddőségem tanított a házasságunkról

Hogy miért szeretem? Nehéz lenne megmondani, hát mondok csak annyit, hogy azért, mert épp olyan, amilyennek lennie kell. Ő volt, aki előcsalogatta belőlem a vérbeli nőt, aki csodálattal és szeretettel nézett a szemeim közé, akinek az ölelése melegséggel töltötte el a szívemet, és akire csodálattal, szeretettel tudtam nézni én is mindig. Mikor eljött az idő,… Tovább »

Ezért örültem az inzulinrezisztencia diagnózisának – Meddőségi napló

Amikor kiléptem az új dokim rendelőjének az ajtaján, valahogy rajtam ragadt az a derűs, optimista mosoly. Megnyugodtam. Úgy éreztem, végre lehetőséget, biztatást és legfőképp válaszokat kaptam. Választ kaptam arra, hogy régen a rendszeres ciklusom is miért nem volt soha 28 napos. Korábban bárhova mentem, a családom, a barátaim, sőt, az orvosok is mindig azt mondták, hogy… Tovább »

Miért nem oda születnek a gyerekek, ahol várják őket?

Most nem szeretnék mély és filozofikus lenni, és nem szeretném megoldani a társadalmi problémákat, nem akarok senkit hibáztatni, számon kérni, nem akarom megmondani a helyes utat, és nem szeretnék választ kapni a kérdéseimre, mindössze a fájdalmam szeretném megénekelni. Azt a fájdalmat, mely eltölt akkor is, mikor boldog családokat látok, ahol örömmel várják az újszülöttet, azt… Tovább »

Halmozottan hormonproblémás lány gyereket szeretne – Meddőségi napló

A napok előrehaladtával egyre inkább átvette a kétségbeesés és a feszültség helyét a várakozás, valahol megsejtettem, hogy arra, amikor magamban megjártam a poklokat, mikor hagytam kicsit elengedni a gyeplőt, és sodródni bele az örvényekbe, szükségem volt, így búcsúztattam el az addigi életem, engedtem el a régi napjaim, szokásaim, érzéseim, és gondolataim, hogy valami új költözhessen… Tovább »

10 dolog, amit a női sorstárs közösségektől kaptam

Sokáig az önsegítő, egymást segítő csoportokat valahogy úgy képzeltem el, ahogy a filmekben megjelennek az anonim alkoholisták, mindenki körbeül, “Sziasztok! Cseresznyevirág vagyok, másfél éve nem esek teherbe!” És már érkezik is a válasz:“Szia, Virág!” Mivel így képzeltem el, nem is gondoltam, mekkora szükségem lenne arra, hogy sorstársakkal beszélgethessek, mikor hiába panaszoltam el a barátaimnak, senki nem… Tovább »

Premenstruációs szindrómámtól szenved a férjem – Meddőségi napló

Valahogy megborult az egyensúly. Tulajdonképpen a szokásos enyhe mellfájdalmon kívül nem éreztem semmit, sem különösebb levertséget, és rosszul se voltam, eleinte fel sem tűnt, hogy ülök a számítógépem előtt, és nevetségesen elsírom magam. Aztán nevetek. Férjjel beszélgetve újra elsírtam magam, értelmetlen dolgokért kiabáltam vele egy sort, aztán megint elsírtam magam. Persze, mert minden rossz, romokban… Tovább »

Te felvennél tízmilliót, ha még nincs gyereked?

Az utóbbi hetekben minden a CSOK-tól volt hangos, előnyeiről, hátrányairól, lehetőségektől és pontos értelmezéstől. Egyesek kifogásolták, mások örültek neki, bizonyára sokaknak nagyszerű lehetőség, míg mások – ahogy ez a legtöbb támogatásnál lenni szokott – kiesnek belőle. Egyáltalán nem célom most kritizálni, hogy kiket és hogyan támogatnak, úgy gondolom, hogy ez az érintettek számára egy nagyszerű lehetőség,… Tovább »

Új év – új remény :) Boldog Új évet mindnyájatoknak!

Kedves Olvasóm! Ezúton megragadom az alkalmat és szeretnék neked Boldog Új Évet! kívánni. 🙂 Kívánom, hogy ebben az évben teljesüljenek legbelsőbb vágyaid! Ha te is közénk tartozol, örömsikoltozós pozitív tesztelést, végighányt reggeli fürdőszobákat, rugdosást odabentről, és egészséges kisbabát! Ami azt illeti, én is valami hasonlót szeretnék leginkább… 🙂 Tulajdonképpen furcsa, nekem korábban sose voltak újévi fogadalmaim,… Tovább »

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Év végi hálaadás

Mindenképp szerettem volna egy év végi hálaadást írni, mert azt hiszem, rettenetes évünkben annyi kincs volt, melyekért hálát kell adnom. Nagy örömként ért, hogy az eheti {Vigyázz! Kész! Posztolj!} keretei közt tehetem meg mindezt, ugyanis a témánk ‘Ilyen volt 2015’. Rettenetes év volt. Hálát adok érte, Istenem. Borzalmas nehéz, tele betegséggel, szenvedéssel, veszekedésekkel és sírással. Telistele lelki… Tovább »

Karácsonyi üzenetek Nektek a bloggerektől

Kedves Olvasóm! Szerettem volna nektek egy apró karácsonyi ajándékkal készülni, sajnos fizikailag nem tudok segíteni, de amiben mégis, abban igyekszem, mivel, ha te is a sorstársam vagy, tudom, min mész keresztül, és tudom, mennyien nálunk sokkal nehezebb helyzetben vagytok. Fogadjátok szeretettel tehát ezt a kis karácsonyi ajándékot, apró kis üzeneteket a bloggerektől, melyek remélem, segítenek… Tovább »

Megváltoztam, de szeretem a nőt, aki lettem – Meddőségi napló

Sokáig kerestem magamban azt a fiatal lányt, akire emlékeztem, aki önfeledten kacagva táncolta körbe a világot, aki büszkén tipegett a tűsarkújában, aki felháborodott rajta, ha olyanok nézték meg, akiknek nem szánta magát, aki tajtékzott, ha késett a busz, aki azért késett el a találkozókról, mert még a szempilláját göndörítette. Kétségbeesetten kerestem magamban azt a bohém,… Tovább »

Figyeljünk egymásra az ünnepeken (is)!

Mikor hétfőn írtam róla, milyen nehéz most lélekben felkészülni a karácsonyra, és mennyire nehéz úgy ünnepelni, hogy közben egy lelkileg rettenetesen nehéz helyzetben vagyunk, – bár én avval, hogy leírtam, valahogy elengedtem az aggodalmaim – ti rengetegen írtátok meg, hogy ugyanígy éreztek, és mennyire nehéz a karácsony, mikor körbevesznek a rokonok gyerekei, és mindenki azt… Tovább »

Sose fogom megszokni ezt a csendet – Meddőségi napló

Hosszú és fárasztó napom volt, örülök, hogy hazaérek, jó egy kicsit leülni, meginni csendben egy bögre forró teát. A férjem ma később ér haza, hiányzik. Furcsa ez a csend. A házon kívüli zajokra felriadok, olyan idegenek és néha félelmetesek, ahogy megtörik a magányt, ajtónyitás, felnézek, semmi, már megint a szomszéd volt, odakint egy madár zörget,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!