Cseresznyevirág blog

Boldogság – Meddőségi napló

Régen jelentkeztem, pedig akkor megfogadtam, hogy megírok mindent, ha nem is hetente jelentkezem, de szerettem volna lezárni a történetünket, melyre akkor már sejtettem, hogy fog végződni. Mikor márciusban megírtam az utolsó bejegyzésem, egyrészt boldog voltam, mert úgy éreztem, elindultunk egy úton, melynek a vége talán az a boldogság lesz, melyre úgy vágytunk, de egyszerre úgy éreztem,… Tovább »

Téves testképpel éltem? – Meddőségi napló

Bár látszólag úgy tűnik, nem jutottunk messzire, ugyanúgy gyerek nélkül, kettesben, ugyanúgy vágyakozással és várakozással teli, és ugyanúgy káosszal a fejünkben, mégis úgy érzem, rengeteget haladtunk a cél felé. És valahol ezen az úton komoly állomást jelent, hogy meg kellett tanulnom magamat a teljes valómban szemlélni, és olyannak látni, amilyen ténylegesen vagyok. A várakozás, a… Tovább »

10+1 dolog, amit a meddőségem tanított a házasságunkról

Hogy miért szeretem? Nehéz lenne megmondani, hát mondok csak annyit, hogy azért, mert épp olyan, amilyennek lennie kell. Ő volt, aki előcsalogatta belőlem a vérbeli nőt, aki csodálattal és szeretettel nézett a szemeim közé, akinek az ölelése melegséggel töltötte el a szívemet, és akire csodálattal, szeretettel tudtam nézni én is mindig. Mikor eljött az idő,… Tovább »

Ezért örültem az inzulinrezisztencia diagnózisának – Meddőségi napló

Amikor kiléptem az új dokim rendelőjének az ajtaján, valahogy rajtam ragadt az a derűs, optimista mosoly. Megnyugodtam. Úgy éreztem, végre lehetőséget, biztatást és legfőképp válaszokat kaptam. Választ kaptam arra, hogy régen a rendszeres ciklusom is miért nem volt soha 28 napos. Korábban bárhova mentem, a családom, a barátaim, sőt, az orvosok is mindig azt mondták, hogy… Tovább »

10 dolog, amit a női sorstárs közösségektől kaptam

Sokáig az önsegítő, egymást segítő csoportokat valahogy úgy képzeltem el, ahogy a filmekben megjelennek az anonim alkoholisták, mindenki körbeül, “Sziasztok! Cseresznyevirág vagyok, másfél éve nem esek teherbe!” És már érkezik is a válasz:“Szia, Virág!” Mivel így képzeltem el, nem is gondoltam, mekkora szükségem lenne arra, hogy sorstársakkal beszélgethessek, mikor hiába panaszoltam el a barátaimnak, senki nem… Tovább »

Ha nem tudunk szülni, karriert se építhessünk?

Nem szeretek a blogon politikáról írni, mert egyrészt nem emiatt hoztam létre ezt a blogfelületet, hanem azért, hogy segítséget nyújthassunk egymásnak sorstársaimmal. És azért se szeretek ilyen témákról írni, mivel általában nem örömteli híreket tudtam veletek megosztani. 🙁 A napokban robbant hírként, hogy egy bizonyos vitafórumon az alábbi pontokat tárgyalnák meg: “- az állam járuljon… Tovább »

Új év – új remény :) Boldog Új évet mindnyájatoknak!

Kedves Olvasóm! Ezúton megragadom az alkalmat és szeretnék neked Boldog Új Évet! kívánni. 🙂 Kívánom, hogy ebben az évben teljesüljenek legbelsőbb vágyaid! Ha te is közénk tartozol, örömsikoltozós pozitív tesztelést, végighányt reggeli fürdőszobákat, rugdosást odabentről, és egészséges kisbabát! Ami azt illeti, én is valami hasonlót szeretnék leginkább… 🙂 Tulajdonképpen furcsa, nekem korábban sose voltak újévi fogadalmaim,… Tovább »

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Év végi hálaadás

Mindenképp szerettem volna egy év végi hálaadást írni, mert azt hiszem, rettenetes évünkben annyi kincs volt, melyekért hálát kell adnom. Nagy örömként ért, hogy az eheti {Vigyázz! Kész! Posztolj!} keretei közt tehetem meg mindezt, ugyanis a témánk ‘Ilyen volt 2015’. Rettenetes év volt. Hálát adok érte, Istenem. Borzalmas nehéz, tele betegséggel, szenvedéssel, veszekedésekkel és sírással. Telistele lelki… Tovább »

Karácsonyi üzenetek Nektek a bloggerektől

Kedves Olvasóm! Szerettem volna nektek egy apró karácsonyi ajándékkal készülni, sajnos fizikailag nem tudok segíteni, de amiben mégis, abban igyekszem, mivel, ha te is a sorstársam vagy, tudom, min mész keresztül, és tudom, mennyien nálunk sokkal nehezebb helyzetben vagytok. Fogadjátok szeretettel tehát ezt a kis karácsonyi ajándékot, apró kis üzeneteket a bloggerektől, melyek remélem, segítenek… Tovább »

Megváltoztam, de szeretem a nőt, aki lettem – Meddőségi napló

Sokáig kerestem magamban azt a fiatal lányt, akire emlékeztem, aki önfeledten kacagva táncolta körbe a világot, aki büszkén tipegett a tűsarkújában, aki felháborodott rajta, ha olyanok nézték meg, akiknek nem szánta magát, aki tajtékzott, ha késett a busz, aki azért késett el a találkozókról, mert még a szempilláját göndörítette. Kétségbeesetten kerestem magamban azt a bohém,… Tovább »

Sose fogom megszokni ezt a csendet – Meddőségi napló

Hosszú és fárasztó napom volt, örülök, hogy hazaérek, jó egy kicsit leülni, meginni csendben egy bögre forró teát. A férjem ma később ér haza, hiányzik. Furcsa ez a csend. A házon kívüli zajokra felriadok, olyan idegenek és néha félelmetesek, ahogy megtörik a magányt, ajtónyitás, felnézek, semmi, már megint a szomszéd volt, odakint egy madár zörget,… Tovább »

Nyílt levél a politikushoz, aki szerint már szülnöm kellett volna

Kedves Politikus! Te, aki a levelem olvasod, bizonyára keveset tudsz rólam, mindenesetre kevesebbet, mint én terólad, ezért gondoltam, bemutatkozom. Én vagyok a gonosz, karrierista nő, aki nem épp otthon ápolgatva a gyereksereget végzi az önkiteljesítő feladatát, hanem helyette tanult, diplomát szerzett, dolgozik, olvas, blogot ír. És tudod én vagyok a fiatal, 24 éves nő, aki… Tovább »

Szomorú, meddő karácsony

Egy karácsonyi vásáron sétálok keresztül az orvosomhoz, már megint rossz híreket kaptam, legszívesebben sírva bujdokolnék el, közben pedig körülöttem negédes karácsonyi zenék, villódzó fények, nevetve forralt bort kortyolgató párok. Valahogy olyan idegen, olyan távoli most ez az egész, az ünnepi hangulat, a boldogság, most valahogy úgy érzem, nem szeretném, szeretnék elbujdokolni, kimaradni, bezárkózni a saját… Tovább »

Te hagysz időt magadra?

Minden napunk egy rohanás, reggel az ébresztőórára ébredünk, s már úgy érezzük, elkéstünk, gyorsan bedobjuk a reggelit, felöltözünk, húzzuk a kabátunk, s szaladunk ki az ajtón, aztán dolgozunk, éppen csak egy ebédre hagyjuk abba, hétvégén főzünk, mosunk, takarítunk, látogatjuk a rokonokat. Szinte már kapásból rávágnánk, ha megkérdezik, hogy hogy vagyunk, hogy fáradtan, helyette udvariasan mosolygunk, és… Tovább »

A születés misztérium

Szeretjük hangsúlyozni, hogy nők vagyunk, elsősorban emberek, hogy önmagunkért vagyunk szépek, okosak, jófejek, értékesek, hogy mindnyájunk élete egy csoda. Szeretjük azt mondani, hogy nők vagyunk, hiába nincs gyerekünk. És tulajdonképpen igazunk van. Mégis bennünk, nőkben van valami, amit a férfiak nem érthetnek, és nem élhetnek át soha, valami, amit sokszor keresnek, nem értenek, nézik a… Tovább »

Szorongok, és bűntudatom van a férjem andrológiai vizsgálata miatt – Meddőségi napló

Többször előkerült már a téma, hogy igen, egyszer férjnek is el kell mennie az andrológiai vizsgálatra, ha nem sikerül hamarabb összehoznunk a bébit. Amikor először felvetettem a lehetőséget, nem igazán értette, miért kell, ha tudjuk, hol a probléma, de ezen túllendültünk, és azt is mindig hozzátette, hogy őt ez nem zavarja annyira, mint engem a… Tovább »

Az élet csodálatos ajándék

Valahogy úgy vagyunk vele, mi, emberek, hogy a dolgok értékét csak akkor szeretjük meglátni, amikor nincsenek. Nem vesszük észre, mekkora kincsünk van, míg egészségesek vagyunk, nem örülünk a szüleinknek, csak ha elveszítettük őket, nem örülünk a békének,csak ha háború van. Észre se vesszük, micsoda kincs, mekkora ajándék, és mennyi lehetőség rejlik az életben. A mindennapok… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!