Cseresznyevirág blog

Sokkoltak a legújabb leleteim – Meddőségi napló

Végre vége, megjött, pedig tartottam tőle, hogy benne ragadok megint a végtelen, reménytelen időben. Az utóbbi év legnormálisabb ciklusát zárom, és végre megnyugszom. Tudom, hogy mehetek, és elkezdődik valami új, hogy elbúcsúzom a régi orvosomtól, és hozzáértőbb kezek közé kerülök.

Vérvétel a harmadik napon, már előtte is a szokásos szédülés kínoz, most pedig éhesen közelítem meg a labort, de sebaj. Felveszik az adataim, majd hamarosan hívnak, minden jól megy. Két üveg vért levesznek, aztán kezembe veszem a poharat, és megiszom a tömény cukoroldatot, a lehető leggyorsabban. Essünk túl rajta. Körülöttem többen küzdenek vele, én megkavarom, és lehúzom a végét. Legszívesebben visszahánynám az egészet. Egy óra nyugi, olvasok. Aztán újra két üveg vér, és újra olvasok, majd két óra múlva, mikor már megint éhes vagyok, leveszik az utolsót.

disco-345118_1280

Végre reggelizhetek. Szédülök. Alul dől belőlem a vér, felül jócskán leszívták. Muszáj leülnöm, muszáj hazamennem, aztán munka.

Hamarosan megérkeznek a leleteim, bár türelmetlenebb vagyok. Aztán megnyitom, s szinte leesik az állam, ahogy nézem a papíron sorakozó csillagozott értékeket. Rosszul vagyok, nem hiszem el. Nem tudom, és nem értem, mennyire vészes a helyzet, csak azt tudom, hogy ezek rosszak. Tisztán látszik, hogy bár újra romlott, nem a pajzsmirigyemmel van a legnagyobb gond. Magam is látom, hogy az egyetlen, ahol jó értékek vannak, a TSH-n kívül a többi pajzsmirigyérték, nem vagyok autoimmun, lehullik a kő a szívemről.

Nem értem. Szeretnék vele most azonnal rohanni az orvoshoz, hogy mondja meg, mennyire rossz, hogy tudjam, mennyire kell kétségbeesnem, azonban még várnom kell, addig is kétségbeesek.

Közben elmegyek egy pajzsmirigy ultrahangra, gyönyörű az eredménye, nem pusztult a pajzsmirigyem, nincsenek göbjeim, szép.

És elmegyek utoljára a régi orvosomhoz, tulajdonképpen csak a leleteimért. Szerinte már minden tökéletes, és én szeretném az orra alá dugni a legújabb laborleleteim, végigmutogatni, és számon kérni rajta a sok-sok csillagot olyanok mellett, amiket soha nem nézett, és olyanok mellett, amik több, mint fél éve, mikor először jártam nála, még rendben voltam. Szerinte biztos más a gond, fenyegetőzik, hogy csak lombikkal lesz gyerekünk, ha lesz, és én tudom, hogy nincs igaza. Szeretném felpofozni, és számon kérni rajta az elmúlt fél évet, de szelíd maradok, bár ökölbe szorítom az elrejtett kezem, és összeszorítom a fogaim. Nekem kellett volna előbb észrevennem és gyorsabban lépnem. Naiv voltam.

Aztán kilépek, és megfordul körülöttem a világ. Nem értem magam a furcsa, összefüggéstelen környezetben, nem találom a kapcsolatokat, és úgy érzem, egy kicsit szalad körülöttem a világ. Pár nap, és minden megváltozik, s mintha ezt tudná a szervezetem, a lelkem, addig minden szétcsúszik. Nem értem, hova tűnnek az éjszakák és a nappalok, és nem értem magam az esti beszélgetéseken, ahol sírni szeretnék, de nem sírok, csak otthon, egyedül.

Majd egy barátnőm vállán egy pohár bor mellett. Talán az utolsó. Soha-soha nem lesz többé szabad életem – gondolom, s elönt a kétségbeesés, a félelem, a reménytelenség. Előkaptam a fiókom mélyén található különleges, ízletes csokoládékat, s még egyszer, utoljára próbáltam élvezni az ízeit, de sehol nem találtam megnyugvást azokban a napokban.

Úgy érzem, mérhetetlenül szükségem lenne rá, hogy valaki fogja a kezem, és úgy érzem, mintha nem fognám, szinte észre sem veszem a férjem erős, ölelő karjait. Csak számolom fejben, amit nem tudok, hogy hol tartunk, és mikor megyek végre oda. Mikor hagyom végre magam mögött a reménytelen kétségbeesést. Talán örökre.

 

Tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni? Csatlakozz hozzám a Facebookon vagy a Google+-on! Ha szívesen beszélgetnél sorstársakkal, gyere a Facebook-közösségünkbe!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. mikkamakka says:

    Szia!
    Hadd kérdezzem meg, melyik az az új hely, ahová mész? Rólam most derült ki, hogy IR-es vagyok. Mind a cukor, mind az inzulin jó a 0.,60. és 120. percben viszont a Homa Ir… 2,39; 9,88; 8,1. A nőgyógyászom szerint láthatóan nem jó de “Hála Istennek nem rettentő.”. Endokrinológust sem említett, sem egy nyavajás hasi ultragangot, hogy kizárhassuk a pcos-t. Úgy tudom, ezek gyakorta kéz kézben járnak.

  2. cseresznyevirág says: (előzmény @mikkamakka)

    Szia!
    HOMA-IR nem mérvadó. Elvileg 5, 25, 15 lenne az ideális, az eltérő, hogy ki pontosan honnan határozza meg az ir-t, de ha efölött van (jelentősen), az már nem jó, illetve ha a 120-as cukor a 0 perces alatt van, az is ir. A pcos-t is inkább hormonok alapján határozzák meg, ha megemelkedik az LH/FSH arány (ennek 1 körül kéne lennie), illetve az androgén hormonok szintje. Orvost nem írok ki ide, de privátba szívesen megírom.

  3. Akkor nem értem, miért a 4,4 a referencia érték, hogy afölött IR állapot? :O A leletemen ez áll.
    Teljes vérképre és hormonvizsgálatra 2 hét múlva megyek, kb addig ürül ki a gyulladáscsökkentő a szervezetemből.
    A cukor 4,9; 5,1; 5,3 sorban alakult, az inzulin pedig 11; 43,6; 34,4.
    Bocsi, hogy téged zargatlak ezzel. 🙂

  4. cseresznyevirág says: (előzmény @mikkamakka)

    Jaj, nem gond. 🙂 Határértékeket néha elég furán húzzák meg, az a jó, ha ezek nagyjából arányosak. A 0 perces inzulinod magas, ahhoz képest viszont normálisan emelkedik utána. Homa IR nézése elvileg elavult, mivel az inzulinrezisztencia meghatározásakor épp az emelkedés a lényeg.

  5. cseresznyevirág says: (előzmény @mikkamakka)

    Viszont tényleg csak nagyon enyhe ir lesz, szerintem nem adnak rá gyógyszert, csak egy kis diétát, mozgást írnak elő, ami meg ugye ezen kívül is számtalan pozitív hatással bír. 😉

  6. Kingaa says:

    Szia, jajj -jajj, ezek nem jó hírek. Viszont nem értem pontosan…A pajzsmirigyed most jó, visoznt akkor a terheléses cukorvizsgálatnál jött ki a rossz eredmény?

    Mert ha igen ne keseredj el, mert van egyszerű gyógymód rá. 🙂

  7. cseresznyevirág says: (előzmény @Kingaa)

    Kedves vagy! Végül szerencsére egyáltalán nem lettek olyan vészesek, mint amennyire rosszul néztek ki ott a papíron, a dokival való első találkozás pedig maximálisan pozitív irányba indított el mindent, hamarosan következik, csak mostanában elég sok munkám volt, nehezen jutottam a bloghoz. 😛 És mindenképp szerettem volna írni erről az érzésről, mikor ott állok felettük, és nem értem, és kétségbeesek, meg bele se fért volna egy részbe az eredménnyel együtt. 🙂 A másik, hogy szerintem nagyon sokat segített, hogy ekkor hagytam egy kicsit megélni magamnak a negatív érzéseim, és ezáltal le tudtam őket tenni. 🙂

  8. Igazad van a negatív érzésekkel kapcsolatban. Meg kell “gyászolni” azokat, hogy tovább lehessen lépni és ezáltal letudni. (Sajnos tapasztalatból is mondom) 🙂

  9. mikkamakka says:

    Előre szólok, nyálas lesz! 🙂

    Részben a te blogodnak köszönhetően ugrottam neki a kivizsgálásoknak, nehogy nekem is hasonló gondjaim legyenek alapon.
    Voltak ugyan panaszaim, de nem olyan látványosak, hogy azonnal orvosért kiáltsak, aztán rátaláltam a blogra.:)
    Egyre inkább beleástam magam a dologba, azt hittem, jó kezekben vagyok, de mégsem.. Kb 3 évig szedtem fogamzásgátlót, aztán abbahagytam, mert nem használtam ki a lehetőséget. Ehm. 🙂 Szóval gyanússá kezdett válni, hogy baj van, de nem vettem komolyan.
    Valahogy ide keveredtem, ahol és magamra ismertem az IR tüneteiben, így hát ellátogattam a nőgyógyászhoz, akinek tolmácsoltam a gyanúmat. Legyintett, mondván, hogy butaság, biztos más áll a háttérben, de a biztonság kedvéért beutalt. Beigazolódott a félelmem, de “Nincs baj, nem olyan rosszak az értékek!” mondta. (Ezekről az értékekről kérdeztelek ezen poszt alatt is. 🙂 )
    Felhívtam és kierőszakoltam egy UH-t, mert jött a kishangya, hogy az IR sokszor kézen fogva jár a PCOS-val. Kiderült, hogy ebben is jó volt a megérzésem, bár még látni petesejt aktivitást. “Nincs nagy baj, időben kaptuk el!”. Ettől függetlenül rettenetesen megijedtem attól, amit láttam: szőlőfürtök.

    Még hosszú út áll előttem ami ahogy látom, nem lesz kellemes.
    Egyrészt magammal kell megküzdenem, az eü. rendszerrel (a háziorvos mikor beutalót kértem a diabetológushoz:”Miért ment el ilyen vizsgálatokra?? Gyereket akar?!”.. Még nem b+, egészséges akarok lenni és megelőzni a bajt!! Ez már nem is számít?!) és az orvosokkal, hogy igenis kell nekem ez meg ez a vizsgálat, de köszönöm neked! 🙂
    Köszönöm, hogy van ez a blog, ahol olvashattam ezekről és felismerhettem a bajt és lényegében segített megelőzni a még nagyobbat.:)

  10. cseresznyevirág says: (előzmény @mikkamakka)

    Kedves Mikkamakka!

    Köszönöm, hogy leírtad! Örülök, hogy úgy érzed, jó úton jársz, és persze hajrá, sok erőt kívánok, hogy sikeresen végigküzdjed magad a rendszeren! 😉


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!