Hogyan lettem Aviva-rajongó? | Cseresznyevirág blog

Aki már küzdött teherbeesési problémával, annak biztosan nem új kifejezés az Aviva-módszer, számtalan meddőségi fórumon vagy oldalon találjuk a kifejezést, hogy Aviva. De mi is ez valójában? És én hogyan kerültem vele kapcsolatba, és lettem valódi rajongója a témának? 🙂

Forrás: www.avivamethod.ca

Velem sem történt ez másképp, egy ideje már rajta voltam egy fórumon, ahol folyamatosan beszélgettünk, mert sajnos olyan ez a meddőség, hogy végtelenül magányos, és muszáj valakivel beszélni róla, aki megérti, és lehetőleg még nő is. Bevallom, tele voltam kétségbeeséssel, és úgy gondoltam, mindent ki kell próbálnom, ami egy apró esélyével kecsegtethet a gyógyulásnak, s bár tudtam, hogy az alapbetegségem nem fogja megoldani, mivel nem nőgyógyászati eredetű, de reménykedtem, hogy abban, amit tett velem, hogy meddő lettem, nem menstruálok, és nem érzem magam igazán nőnek, talán segíthet.

Nem tudtam, hogy szabad-e hinnem a lelkem mélyén, hogy ez segíteni fog, de akartam hinni, és a virtuális barátnőim is biztattak, ugyanis többen lelkes avivázók közülük. 🙂

Az igazság, hogy pontosan két hónapig szemezgettem a tornával, mivel első két alkalommal közbe is jött más program, meg – bevallom – nem hittem benne annyira, hogy eszerint szervezzem az életem, mikor végül elmentem, akkor is csak az utolsó pillanatban hívtam fel az aviva-oktatónk, hogy lehet-e még jelentkezni.

Aztán elmeséltem a férjemnek, hogy mire készülök, azt a hitetlen arckifejezést bizony látni kellett volna, rá volt írva, hogy most az eddig igen reális feleségéből hirtelen kétségbeesett ezoterikus, homeopátiás és természerótgyógyász segítőket felkereső nő lesz, aki napjai felét különböző asszonyokkal fogja tölteni, akik törökülésben meditálnak nyakukban fogakból fűzött nyakláncokkal. 😀

Végülis egy hosszú beszélgetésben szépen lassan sikerült elérni, hogy még mindig ne akarja elhinni, hogy ennek bármiféle jelentősége lesz, és azt mondja, hogy felőle menjek. No, nem mintha egyébként nem mentem volna, csak szeretem vele megbeszélni a hétvégémet. 🙂

Másnap reggel egy kis teremben gyülekeztünk, mind nők, akik többnyire magukkal hozták a tragikus sorsukat, problémáikat, volt, aki abban reménykedett, hogy sikerül elkerülnie egy műtétet, más abban, hogy azok után, hogy többször műtötték mióma miatt, végre sikerülhet teherbe esnie, és kihordania egy kisbabát, megint más szerette volna megregulázni a PCO-ját.

Ott álltunk, és mindenki reménykedett benne, hogy aznap valami csoda fog vele történni, egy olyan nap volt számunkra, mikor kibújhattunk a rejtekünkből, melyben elrejtettük a problémáinkat, és végre letehettük azt a bizonyos koronát, melyet ki-ki egy negatív terhességi teszt után vagy egy fájdalmas fetrengésben töltött menstruációs nap után a fejére tett. Egy olyan nap volt, mikor nem kellett szégyellni, hogy hány naponta jön meg, és mióta vagyunk sikertelenek. És mindemellett egy olyan nap is volt, amikor mindnyájan egy kicsit örülhettünk, mert nők voltunk a nők között, akik szavak nélkül is megértették a másik szorongásait és bánatát, és tudtuk, hogy egy-egy pillantás vagy nevetés mit takar. Amikor nem kellett azt éreznünk, hogy elbujdosunk szégyenünkben, mert rajtunk kívül mindenkinek sikerül. 🙂

Forrás: www.info.kids.ro

Felszabadultan tornáztunk, talán egy kicsit a tánc kifejezést is mondhatnám rá, a szünetekben pedig az oktatónk olyan dolgokat mondott nekünk a női test működéséről, amiket szerintem többen azelőtt soha nem hallottunk. Bár bevallom, a táplálkozós részével nem értettem egyet 100%-ban, még annak is a nagyobb részével igen. 🙂 Volt például szó a lúgosításról, ami bevallom, akkor még kissé meredeken hangzott, de azóta már belevágtam, és majd a közeljövőben írok is róla egy külön bejegyzést. 🙂

Nagyon szimpatikus volt az egésznek a szemlélete, hogy végre valaki nem próbálta azt sulykolni belénk, amit nagyjából az általános iskola óta minden védőnő és nőgyógyász, hogy szedj tablettát, ha nem akarsz gyereket, hanem hogy ismerjük meg a testünk. És végre valaki nem azt mondta, hogy ‘ne görcsölj rá’, hanem egy ennél sokkal tarthatóbb és szimpatikusabb szemléletet, mégpedig azt, hogy ha akár napjában többször eszünkbe jut, ne úgy gondoljunk rá, hogy a francba, hanem küldjünk pozitív energiákat és gondolatokat a nőiességünk felé, mert nem ‘nem rágörcsölni’ kell, hanem szeretettel törődni a testünkkel, mert evvel segíthetünk önmagunknak a gyógyulásban.

A gyakorlatok alatt végre megérthettem, és megtapasztalhattam, hogy pontosan hol helyezkedik el a méhem és a petefészkem, és azóta sokkal jobban tudom, hogy pontosan mit és hol érzek, ami segít leírni és megfigyelni a testem működését. 🙂

A torna is nagyon megtetszett, jó hangulatú, zenés. 🙂

Nekem – mivel sajnos igen komplikált eset vagyok – a házim, hogy két naponta kell csinálnom, és az nem a torna, hanem az egyéb problémák eredménye, hogy sajnos így se vezethetett egyelőre teljes gyógyuláshoz, viszont nagyon szeretem, a futással szemben ez hiányzik, ha nem csinálom, és azóta bizony ha van egy-egy percem, odakoncentrálok magamra. 🙂